A 28/1994-es alkotmánybírósági határozat megállapította, hogy az állam kötelezettsége az egészséges környezethez való jog biztosításában magában foglalja azt is, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.

Ehhez képest Pokorni képviselő úr, illetve mások a kormánypárti többségből pusztán lakossági érdekre hivatkoztak. Lakossági érdekre hivatkozni aligha elégíti ki ezt az alkotmányos mércét. Még mielőtt bárki arra hivatkozna, hogy a '94-es alkotmánybírósági határozatra már legalábbis nem illik hivatkozni, annak a figyelmébe ajánlanám az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdését, amely a korábbi alkotmánnyal egyezően kimondja ugyanezeket a tételeket, amire 1994-ben az Alkotmánybíróság hivatkozott. A törvény szövege lakossági igényekről beszél, egy megfoghatatlan gumifogalomról. Egy olyan gumifogalmat használ, amibe bármilyen pénzügyi lobbi, oligarchaérdek beszuszakolható.

De nem csupán az alaptörvény sérül a Normafáról szóló törvény elfogadásával, hanem a parlament által elfogadott jogalkotási törvény is. A jogalkotási törvény szerint jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, nem tehet terhesebbé kötelezettséget, nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Márpedig ez a törvény éppen ezt teszi, például megszünteti a természeti értékek védettségét a beruházási-építési területen. A jogalkotási törvény szerint a jogszabály megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek.

Összegezve, a Normafa-törvény megalkotásánál a 2011-es jogalkotási törvény előírásait megszegték, előzetes hatásvizsgálat nem készült, önök azt az egészen abszurd megoldást választják, hogy először hoznak törvényt egy védett természeti terület átalakításáról, és utána végeznek el hatástanulmányokat.

Az elmúlt két év alkotmánybírósági gyakorlata alapján az ilyen jogalkotási eljárási szabályokat sértő törvény esetében a közjogi érvénytelenség esete fennáll. Ezen kívül viszont arra is figyelmeztetni kell, hogy Budapest utolsó természetes állapotú erdőterületéről, a főváros tüdejéről, a Budai-hegység egyik legnagyobb fajgazdaságú zónájáról, kihalóban lévő növény- és rovarfajok élőhelyéről és egyben a budapestiek egyik legnépszerűbb kirándulóhelyéről van szó, olyan területről, amelyet a kormány szerint csak 5 milliárd forintnyi közpénz elköltésével lehet rendbe tenni. Bár a törvényszövegből inkább az olvasható ki, hogy nem rendbe tenni akarják, hanem befektetési célponttá akarják varázsolni.

Külön érdekes az, hogy önök azzal érvelnek, hogy oda kell adni a helyieknek, tehát a XII. kerületi önkormányzatnak ezt a területet, miközben a hatása és vonzáskörzete jócskán túlmutat a kerület határain. Emlékezzünk arra, hogy nem olyan rég itt volt egy törvény, a Margitszigetet érintő törvény, ahol ugyancsak önök, ugyancsak hasonló érdekekre hivatkozva azt mondták, hogy a Margitszigetet ki kell venni a XIII. kerületi önkormányzat fennhatósága alól. Na most hogy van? Hogyha közérdekből egy terület miatt törvényt kell hozni, közérdekből beruházást kívánnak eszközölni egy természeti értéken, akkor ezt a területet ott hagyják a XII. kerületi önkormányzat kezelésében, míg egy másik értékes területet, ami szintén közérdeket szolgál, kivesznek a XIII. kerület kezeléséből?

Egyetlen racionális magyarázatot látok csak: a XII. kerületnek fideszes önkormányzata van, fideszes polgármestere van, a XIII. kerületnek pedig szocialista. Így működnek önök. Egyáltalán nem érdeklik önöket azok az eljárási szabályok sem, amiket önök megalkottak, és nem érdekli önöket az (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy egyébként milyen természeti értékeket sodornak veszélybe.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)