(14.20)

Tisztelt képviselő úr, ön azt mondta a kérdése elején, hogy ez egy jól működő, kész rendszer volt. Tisztelt képviselő úr, a kilencvenes évek közepén a takarékszövetkezeteknek több mint kétmillió tagja volt, az elmúlt hónapokban mintegy százezer. A hitel-betét aránya messze a felénél is kedvezőtlenebb, mint az Európai Unió által megkívánt, de mint a magyar pénzintézetek átlaga is.

Képviselő úr említette vagy kérdezte, hogy miért oly sietős. Azért volt sietős, mert csak az elmúlt időszakban három takarékszövetkezet dőlt be sok tíz milliárd forintos veszteséggel. Három olyan takarékszövetkezet dőlt be, amely a Magyar Betétbiztosítási Alapnak közel a kétharmadát elvitte. Tehát ha tovább is azt várjuk, hogy valami csoda történjen, akkor azzal éppen a megmaradt betétesek, az éppen megmaradt takarékszövetkezeti tagok érdekeit vesszük semmibe.

Tisztelt képviselő úr említette, hogy a hitelintézeteknél olyan komplett rendszer volt, amelynek a belső demokratizmusa működött. Ennek ellenére vagy emellett, az ön által felhozottak mellett azt nem tudták évtizedek alatt elérni, hogy a saját maguk által szervezett négy garanciaszervezet valamelyikéhez csatlakozzanak. A négy garanciaszervezet mellett öt vagy hat olyan takarékszövetkezet volt, ami nem volt tagja, és ennek a négy szervezetnek egyike sem volt arra képes önmagában, hogy megfelelő garanciát nyújtson a tagoknak vagy akár a szövetkezet betéteseinek. Ezért a kormány valóban jogszabállyal igyekezett olyan szabályozási garanciákat elérni, amelyek biztosítják azt, hogy az ország elsősorban vidéki kis- és közepes vállalkozói számára létfontosságú takarékszövetkezeti szervezet működőképessége fennmaradjon, és egy arra alkalmas hálózata legyen az ország gazdaságának jelentős részét adó vidéki kisvállalkozóknak.

Felhozta, bár tán nem nevezte nevén, hogy a Magyar Posta szerzett tulajdonjogot a szervezetben. Benne van részben a Postatakarék, az egy 130 éves múltra visszanéző valami, tehát az, hogy újszerű, az nem helytálló, ennek régi hagyományai vannak. A Posta a maga országos hálózatával, fiókrendszerével ennek a szervezetnek integráns része tud lenni, úgyhogy e mögött az intézkedés mögött a józan racionalitás áll, és meggyőződésem, hogy ezt ön és önök sem vitatják.

Végezetül, de nem utolsósorban a demokrácia és az alkotmányosság kérdése. Ezeknek a tagoknak lehetősége volt nemmel szavazni a mintaalapszabályra, ebben az esetben azt vállalják, hogy nem részei az integráns szervezetnek. Volt lehetőségük választani, s a nagy részük, mi több, teljes egészük a helyes és megfelelő döntést hozta: csatlakozott ehhez a nagy országos rendszerhez.

Kérem, hogy válaszomat szíveskedjen elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)