DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Hát igen, az önök számára ez erről szól, számunkra viszont arról szól, hogy elég bátor-e a kormány és a parlament ahhoz, hogy bevállaljon egy valós nemzeti konzultációt. Mert amikor odamegyünk és megkérdezzük, hogy te, kedves állampolgár mit szeretnél, ez a nemzeti konzultáció. Ezt nevezhetjük népszavazásnak, de ez valóban arról szól, hogy ténylegesen megkérdezzük az embereket arról, hogy mit szeretnének. Nagyon szép visszajelzés lenne ez az önök számára a ciklusfelezőn arról is, hogy vajon jó irányba viszik-e az országot vagy nem.
Az, hogy ennyire szeretnék elkerülni ezt a fajta visszajelzést, számomra nem azt jelenti, hogy meg vannak róla győződve, hogy nem jó úton járnak. Ez számomra azt jelenti, hogy önökben kétségek vannak, és a kétség mindenképpen üdvös, ha arról van szó, hogy egy ennyire félrement gazdaság- és társadalompolitika után egyaránt képesek arra, hogy valamilyen szinten hangot adjanak a kétségeiknek. Úgyhogy én ezt a vitát itt a parlamentben annak fogom fel, hogy a kormánypártok megfogalmazták a kétségeiket azzal kapcsolatban, hogy vajon saját gazdaság- és társadalompolitikájuk hiteles-e és jó irányba megy-e.
Azért egyet szeretnék önöknek elmondani. Napfényre került egy olyan irat, amelyből világossá vált, hogy önök 70 ezer diák lemorzsolódásával számolnak 2015-ig még az érettségi előtt. Legyenek kedvesek, indokolják meg nekem, hogy miért pont az oktatással csinálják ezt. Mindannyian egyetértünk abban, amit Széchenyi István óta tudunk, hogy egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Akkor miért azzal példálóznak, hogy az oktatásból kell elvenni a pénzt, miért számolják ki ezt konkrétan, miért ebből akarnak megtakarítani? Ezzel párhuzamosan miért mondják azt, hogy 1980 forint egy bátorságpróbára az önök részéről sok lenne, pénzkidobás, egyáltalán miért előlegezik azt meg, hogy ez a népszavazás biztosan érvénytelen lenne? Attól tartok, hogy önök tudják, valószínűleg nem lenne érvénytelen, és ettől félnek.
Köszönöm.