Kedves Szél Bernadett képviselőtársam, azt szeretném önnek javasolni, hogy ne csak három hónapig járja az országot. Tudja, mi, akik 48 éve, 50 éve, 30 éve élünk ott, amiről ön egyébként most beszél, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb csücskében, mi nem három hónapja próbáljuk fölmérni, hogy mi is a helyzet, majd hozzuk ide a parlament elé, hanem sajnos látjuk, érzékeljük, hogy nagyon nagy baj van.

Hóban, fagyban, sárban, jégben, mindenben voltak önök, kedves képviselő asszony. Engedje meg, hogy megosszam önnel meg önökkel azt az élményemet, ami az LMP-s aláírásgyűjtéssel kapcsolatban megtörtént. Egy kis városban voltam, nem mondanám a nevét, mert esetleg számon kérhetik azoktól, akik ott voltak. Két nagyon aranyos, kedves hölgy volt velem szemben. Azt mondtam nekik, hogy ha meggyőznek engem arról, hogy az az aláírás, amit kérnek tőlem, az jogos és fogadható, akkor aláírom az ívet. Nem szeretném terhelni az itt jelenlévőket azzal, de a kérdést sem tudtuk azonosítani, maradjunk ennyiben.

Azt szeretném, kedves képviselőtársaim, önöktől kérni, ha már fizetett forradalmárokat alkalmaznak, mert ezek a fiatalok mind diákmunkások voltak, ugye? (Osztolykán Ágnes közbeszólása.) Ők voltak a fagyban, hóban, jégben, sárban, nem önök elsősorban, hanem ők voltak, diákmunkások voltak, remélem, nem tagadják ezt, ami önmagában nem probléma, a fő probléma az, hogy nem voltak fölkészülve arra, amiért odaállították őket; írjátok alá, mert ez egyébként nekünk fontos, meg ezért fizetnek. Tehát ezt azért másképpen kellene - úgy gondolom, ha önök komolyan gondolják - egy ilyet kezelni.

(19.50)

De menjünk sorba akkor a kérdéseken, mert ez fontosabb! Száz napnál hosszabb próbaidő. Mit is mond az új munka törvénykönyve? Most már nem akarok a most hatályosról beszélni, mert reményeink szerint az új munka törvénykönyve hamarosan él. Alaphelyzetben 90 nap, 3 hónap; munkaszerződésben 3 hónap. Kollektív szerződés dönthet arról, hogy maximum 6 hónapra kitolja. A közszférában jelen pillanatban is 6 hónap, ezzel talán nem mondok újat.

Kollektív szerződéssel a magyar versenyszféra munkavállalói, a 2,3 millió ember 20-25 százaléka van lefedve. Ugye, megint csak szűkítjük a kört; lehet érzékelni, hogy mit jelent ez. Ami baj egyébként, mert összességében mi szeretnénk, hogyha ez a szám nagyobb lenne, mert az, hogy a munkaadói-munkavállalói oldal megfelelő párbeszédet tudjon folytatni a munka világában, ez egy lényeges kérdés, de jelen pillanatban ez a magyar realitás. Megnézem én magamnak azt a szakszervezetet, amelyik egyébként a 6 hónapos próbaidőbe úgy megy bele, hogy a másik oldalon semmi mást nem vár el, vagy nem kér! Az a szakszervezet nem sokáig lesz talpon, egészen bizonyos. No, erről a 100 napos próbaidő kérdéséről ennyit!

Alapszabadság kérdése: jelen pillanatban 20 nap plusz 10 nap, alapszabadság, pótszabadság; 5 nappal, az alapszabadság egynegyedével rendelkezik a most hatályos szerint a munkavállaló, az új munka törvénykönyv szerint 7 nappal - hét nappal - fog, és 14 napot egyébként neki, hogyha úgy kéri, egyben kell kiadni. Tehát magyarul: a most hatályoshoz képest az új munka törvénykönyve szabadság szempontjából kifejezetten munkavállaló-barát, pozitív üzenete van. Ráadásul, amiről ma reggel beszéltünk, arról szól, hogy a pótszabadság kérdésében is olyan módosító él, amelyik azt mondja, hogy ott sem lehet, csak a munkavállaló javára eltérni. Mi a kérdés, kedves LMP-s képviselőtársaim, ezzel kapcsolatban?

A következő: álláskeresési ellátás, 260 nap. Nem tudom, honnan szedték a 260 napot, mert 270 nap volt korábban. Lehet, hogy az a 10 nap valakinek ott feleslegesnek tűnt. A korábbi időszakban 270 nap volt. Ez valóban egy nagyon fontos kérdés. És korábban is hangsúlyoztam, most még egyszer szeretném hangsúlyozni, nyilvánvalóan, ha megnézzük az uniós gyakorlatot, 270 nappal tőlünk gazdagabb országok se nagyon éltek. De mondjuk, egy 180 napos nagyságrend egy reálisnak tűnő dolog lenne.

És sokáig versenyzett a parlamenten belül és kívül a 90 nap és a 180 nap kérdése, és azért kellett a 90 napnál maradnunk, mert tisztán költségvetési kérdés az, hogy amit az elődeink ránk hagytak, abból a csávából ki kell másznunk, és így tudunk kimászni. Nem jó az a szám, amit ön mondott, ennél ez sokkal nagyobb megtakarítás. Nézze meg majd a korábbi Munkaerő-piaci Alapot vagy most a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot, hogy ott mekkora összegekről van szó, ami az álláskeresési ellátás tekintetében a tavalyi meg az idei évvel kapcsolatban van.

Egyébként szeretném felhívni a figyelmüket, talán ilyen statisztikát még nem láttak, a korábbi időszakban az álláskeresési járadékban részesülőknél, azoknál, akik kiléptek, tehát munkahelyet találtak, az átlagos bent tartózkodás ideje 92 nap - 92! Ne a 180 nap tartós munkanélküliséggel jöjjenek, mert az egy teljesen más kategória! A másik: akik meg nem tudtak kilépni, ott az átlagos idő 130-150 nap között van. Tehát azt mondom, hogy ebben a kérdésben, ha a magyar költségvetés lehetővé teszi, és a magyar munkaerőpiac olyan állapotban van, érdemes adott esetben visszatérni rá, nem népszavazással, meg népi kezdeményezéssel, de jelen pillanatban a 90 napot alapvetően meghatározza a költségvetés helyzete.

A következő kérdés a tankötelezettségi kor tekintetében a 16 év. Megint csak szeretném azért megerősíteni azt, hogy Európa számos tagállamában, a legtöbb tagállamban ez jelen pillanatban is 16 év. Mondjuk, a finneket vegyük alapul - mert azért Finnország nem olyan túl rossz, ugye? (Dr. Szél Bernadett jelzésére:) Nyugodtan, kedves képviselő asszony, nyugodtan! Tehát menjünk sorba, vegyük azokat a rendszereket. Tudjuk, hogy a magyar rendszerrel vannak problémák, új szakképzési törvény van pontosan ezért, új köznevelési törvény lesz pontosan ezért, hogy ne azokat az anomáliákat húzzuk magunkkal, amiket eddig cipeltünk. Tehát legyen nyugodt, hogy ebben az ügyben a 16 éves kor kérdése meghatározó és bevállalható.

Aki tanulni szeretne Magyarországon, észre sem fogja venni, hogy változott a tankötelezettségi kor - pont. Észre sem fogja venni, hiszen a tanulónak nem a joga, hanem a kötelezettsége szűnik meg a 16. életévét betöltve. Ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Ha már járja az országot, alkalmasint menjen be olyan általános iskolába, ahol a pedagógusok majd el fogják mesélni önnek, hogy az az enyhén túlkoros néhány ember, akit kötéllel sem lehet ott tartani az iskolapadban, mert nagyon nem szereti, mit tesz az iskolaközösséggel, meg mit tesz a pedagógusközösséggel? Tehát szükséges-e olyan embereket bent tartani a rendszerben, akik egyébként semmilyen motivációval nem rendelkeznek?

Attól pedig ne féljenek, most is a 9. évfolyamon 25-30 százalékos, a 10. évfolyamon 15-20 százalékos a lemorzsolódás. Most van baj, jelen pillanatban, mert ezek a srácok kikerülnek, a világon senki nem szól hozzájuk. Ezért van a Híd-program, a Híd-program különböző fajtái, hogy ne kallódjanak el ezek a gyerekek, és ne bukjanak ki a 9-10. évfolyamon, hanem a 8-9. között legyen egy olyan átmenet, amiben a szakképzésbe való belépés feltételei megteremthetők.

És összességében azt gondolom, tisztelt LMP-s képviselőtársaim, hogy ne keressenek kifogást emögött. Lehetett szépíteni a számokat, csűrni-csavarni ide-oda, be kell vallani: veszíteni is tudni kell adott esetben, emelt fővel. Ez most nem jött össze.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)