Úgy gondoljuk, hogy bár a közéletben és oktatási szaklapokban is gyakori téma a tankötelezettségi korhatár, mégsem nevezhető kardinális kérdésnek. Legtöbbször a felzárkózás, a képzés és a minimális képzettség megszerzésének kapcsán merül fel, azonban a tankötelezettségi korhatárnak a valóságban nemigen van köze a lemorzsolódáshoz, leszakadáshoz vagy az esélyteremtéshez. A legfontosabb tehát, hogy nem oldja meg azt a problémát, amire egyébként az LMP kommunikációjában is használja ezt a korhatárt, azonban azt elismerem, hogy jelzésértéke van természetesen.

Elidőznék egy kicsit ennél a problémánál azért is, mert szeretném a Fidesz és az MSZP vezérszónokának érveit is vitatni. A Fidesz az új köznevelési törvényben 16 évre csökkentette a tankötelezettségi korhatárt. A Jobbik ezzel sem ért egyet, ugyanis - ahogy itt elhangzott a Fidesz vezérszónoklatában - önök arra hivatkoznak, hogy már ebben az időpontban szakképzettséget szerezve valaki kiléphessen a munka világába. Ez azonban nem igaz, hiszen 16 évesen nincs esélye egy fiatalnak arra, hogy bármilyen szakképzettséget megszerezzen, tehát 16 évesen nem tud kilépni szakképzettséget szerezve a munka világába, ez az érvelés tehát hamis. Az MSZP képviselője azzal érvelt, hogy azért jó a 18 éves korhatár, mert ehhez képzési forma kapcsolódik.

Én úgy gondolom, és a Jobbik álláspontja is ez, hogy a hároméves szakképzés esetében a tankötelezettségi korhatárt 17 évben kellene megjelölnünk, ahogy ezt egyébként még a köznevelési törvény megalkotása előtt Czomba Sándor államtitkár úr is nyilatkozta. Végül nem ez lett a kormány álláspontja, és nem ezt fogadták el, de ez az, ami logikusan kapcsolódik a hároméves szakképzés esetében a képzettség megszerzéséhez.

Itt nem arról van szó, hogy nem szeretnénk lehetővé tenni azt, hogy 17 éves koruk után is tanulhassanak a gyerekek. Természetesen ezt megtehetik, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy folytassa tanulmányait, azonban ez az a legkorábbi időpont egy ember életében, amikor olyan szakképzettséget tud szerezni, amivel később az életben boldogulni is tud, és sokaknak alakulhat úgy az élete, hogy 17 évesen rákényszerülnek arra, hogy igenis munkába kell állniuk.

A korhatár kérdése kapcsán még fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi legyen azokkal a gyerekekkel, akikkel az oktatási intézmények egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, azokkal a túlkoros gyerekekkel, akik bent maradnak a rendszerben, például a 18 éves korhatár következtében is, de a pedagógusok, az iskolák nem tudnak velük mit kezdeni. Ez is érv volt a Fidesz részéről, igen magas szinten, miniszterelnök-helyettes úr is érvelt ezzel, hogy olyan embereket nem kell a rendszerben tartani, akik egyébként nem odavalók.

Több szempontból is hibádzik ez az érvelés, ugyanis ha azokat a gyerekeket, akik nehezen haladnak az iskolában, akik nem tudják a normális viselkedési normákat betartani, az oktatási rendszerben nem sikerül valahogyan felemelni, és nem sikerül nekik valamilyen képzettséget adni, akkor ők elvesznek a társadalom számára. A tankötelezettségi korhatárt tehát nemcsak egy oktatáspolitikai szűk értelmű kérdésként kell kezelni, hanem társadalompolitikai kérdésként is.

Mit kezdjünk akkor, a társadalom mit kezdjen azokkal a fiatalokkal, akikkel az általános iskolában nem tudnak mit kezdeni? Nyilvánvaló, valamit kezdeni kell, és meggyőződésem, hogy az oktatási rendszerben kell velük valamit kezdeni, az lehet az egyetlen olyan út, ami őket kimozdítja abból a nehéz helyzetből, amiben ők vannak. Ezért javasolja a Jobbik azt, hogy 17 év legyen a tankötelezettség, hiszen akkor egy szakképzettséget valóban meg tudnak szerezni, amivel később tudnak a munkaerőpiacon boldogulni, vagy esetleg, ha úgy döntenek, később természetesen továbbképezhetik magukat.

Azért is fontos a tankötelezettséget a szakképzés rendszeréhez igazítani, hiszen a lemorzsolódás leginkább ott jellemző. Tehát a 18 éves tankötelezettségi korhatár egyébként azért sem támogatható, hiszen ha valaki 17 évesen megszerez egy szakképzettséget, és elhelyezkedik egy cégnél, munkát talál, akkor ő ezt nem tehetné meg a 18 éves tankötelezettségi korhatár mellett, hiszen bent kellene maradnia az oktatási intézményben, és nem tudna dolgozni, hogyha ő azt szeretné. Tehát ezzel a kérdéssel tartalmilag nem értünk egyet, és ezért nem támogatjuk azt, hogy erről népszavazást írjunk ki.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)