A Lehet Más a Politika az alaptörvény felhatalmazása értelmében élni kívánt demokratikus jogával, és négy kérdésben kezdeményezett népszavazást a választópolgárok körében. A nemzeti ügyek kormányának eddigi intézkedéseit firtató felvetések azonban nem ütötték meg azt az ingerküszöböt, hogy arról országos referendumot is tarthassanak. Az aláírók száma a 2010-es választások ellenzéki pártokra leadott 1 millió 300 ezer szavazójának alig 10 százaléka, szóval, egyértelmű ítéletet lehetett mondani a kezdeményezésről: megbukott. A legtöbb ponton a munkavállalással kapcsolatos kérdést terjesztettek népszavazásra. Nem szabad elfelejteni, és szeretném is hangsúlyozni, hogy a kormány, a munkavállalók és a munkaadók között hosszas egyeztetések és tárgyalások folytatódtak le, hogy az új munka törvénykönyve a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában.

A hatályos munka törvénykönyvének szabályai nem járultak hozzá a foglalkoztatás növeléséhez, ezáltal a foglalkoztatás nemzetközi viszonylatban kirívóan alacsony szintjére az elmúlt évtizedben nem sikerült érzékelhető javulást eredményező megoldást találni. Az új munka törvénykönyve megalkotásának szükségességét a szakmai visszajelzések is egyértelműen megerősítették, mert a hatályos törvénymódosításokkal már nem javítható, nem képes a kor igényeinek és a gyakorlati élet elvárásainak megfelelni, nem biztosítja a hazai munkáltatók versenyképességét, és legfőképpen nem segíti a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését.

A munka törvénykönyvének elfogadása előtt a felek megállapodtak, és a sajtó nyilvánossága előtt ratifikálták is a javaslatot. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a kormány és az érdek-képviseleti szervek között konszenzus jött létre a munkajog alapvető szabályait illetően, így a próbaidő és a szabadság szabályozását illetően is.

De nézzük sorban a kérdéseket! Egyetért-e ön azzal, hogy száz napnál hosszabb próbaidőt munkaviszony esetében ne lehessen kikötni? A jelenleg hatályos munka törvénykönyve szerint a próbaidő hossza 30 nap. Ez a törvényes próbaidő. Munkaszerződésben háromhavi, kollektív szerződés alapján hathavi próbaidő köthető ki. Az új, július 1-jétől hatályba lépő munka törvénykönyve értelmében a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ezt kollektív szerződés hat hónapig terjesztheti ki. A próbaidő intézményének célja, hogy a felek kölcsönösen megismerjék a teljesítendő munkaviszony tartalmát, annak körülményeit, mint ahogy a jogintézmény neve is jelzi, kipróbálják a munkaszerződésben foglaltak gyakorlatban való érvényesülését. Próbaidő csak munkaszerződésben köthető ki, annak tartalma a munkaviszony kezdetétől számítandó. Próbaidőt a határozott idejű munkaviszony létesítése esetén is ki lehet kötni. Ha viszont a munkáltató személyében változás következik be, az átvevő munkáltató próbaidőt nem köthet ki, hiszen a változás a munkaviszonyt nem érinti, azaz újabb munkaviszony nem jön létre a munkavállaló és az átvevő munkáltató között. Amennyiben a felek ennél rövidebb tartamú próbaidőt kötöttek ki, a próbaidő legfeljebb egy alkalommal meghosszabbítható. A meghosszabbítás korábbi szabályozás szerinti tilalmát tehát a munka törvénykönyve nem tartja fenn. Természetesen a meghosszabbított próbaidő sem haladhatja meg az előzőekben említett három, illetve hat hónapot. A próbaidő meghosszabbítására is csak rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megtartásával kerülhet sor. Ezért ennek akkor van helye, ha valamilyen okból, például a munkavállaló hosszabb távolléte miatt az intézmény a rendeltetését nem tudta betölteni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a próbaidő meghosszabbítása csak a felek kölcsönös megállapodásával történhet. A népszavazási kérdésben megfogalmazott munkaviszony egyértelműen a versenyszférára utal. A versenyszférában 2 millió 600 ezer fő dolgozik. A próbaidő csak ott haladja meg a 3 hónapot, ahol a munkáltató és a szakszervezetek kollektív szerződésben így rendelkeznek. Az utóbbira is csak akkor kerül sor, ha a munkáltató tevékenységének jellege vagy a munkakör sajátosságai alapján a 3 hónap a felek számára nem elegendő egymás kölcsönös kipróbálására. Aki erre a kérdésre igent mond, az a kollektív szerződésekre mond nemet. Nem értjük, miért szeretné az LMP a munkavállalók kollektív szerződéses jogosítványait gyengíteni. Kiemelendő, hogy az Európai Unió szervezeteiben történő munkavállalás esetén az EU-intézmények jellemzően 6 hónapos próbaidőt kötnek ki.

Nézzük a következő kérdést! Egyetért-e ön azzal, hogy az alapszabadság kétharmadát a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban legyen köteles kiadni? Ennek a kérdésnek biztos könnyű lenne népszerűséget szerezni, de nézzük meg hozzá a valóságot, ne csak a magyar, hanem az európai valóságot is. A hatályos törvény szerint a munkavállaló az alapszabadság egynegyedével rendelkezhet, ez 20 nap alapszabadság esetén 5 nap, 30 nap alapszabadság esetén 8 nap. Az új munka törvénykönyve szerint valamennyi munkavállaló egységesen 7 munkanap szabadságról rendelkezhet. Ez 20 nap alapszabadság esetén már egyharmadnak felel meg. A szabadságot eltérő megállapodás hiányában úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen. A hatályos és az új munka törvénykönyve szerinti szabályozás is teljes összhangban van a közösségi joggal és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírásaival. Valamennyi EU-tagország munkajogi szabályozásával összhangban a szabadság kiadásának joga és kötelessége a munkáltatóé. A szabadság kiadása során ugyanakkor érvényesülnie kell a felek együttműködési kötelezettségének, ennek megfelelően a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása alapján kell kiadni.

Lássuk a következő kérdést! Egyetért-e ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 260 nap legyen? Közismert tény, hogy a 2010-es kormányváltáskor komoly adósságot és hiányt örököltünk. A 7 százalék fölötti GDP-arányos államháztartási hiány, messze 80 százalék fölötti államadósság komoly átalakításokat követel meg. Így született meg a Széll Kálmán-terv, amely a Nemzeti Foglalkoztatási Alap esetében is megtakarítást és hatékonyabb működést írt elő. Hangsúlyozni kell, hogy nem pusztán a megtakarítás volt a cél, hanem a hatékonyabb működés elérése is. Az új rendszer a munkakeresést jobban ösztönzi. Ennek egyik elemeként az álláskeresési járadék eddigi maximálisan 270 napos folyósítási ideje 90 napra csökkent. A passzív eszközök helyett - ilyen az álláskeresési járadék is - az aktív támogatásokat kívánjuk előnyben részesíteni, hogy az érintettek minél hamarabb munkába állhassanak, és minél rövidebb ideig kelljen fizetés helyett járadékból megélniük.

Az utolsó kérdés pedig így szól: egyetért-e ön azzal, hogy a tankötelezettség továbbra is annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben az érintett személy a 18. életévét betöltötte? A korhatár csökkentésével nem célunk bárkit is kiszorítani az iskolapadból, aki tanulni szeretne, az természetesen ezután is tanulhat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tapasztalatok szerint a tankötelezettségi korhatár nincs szoros összefüggésben a szakmaszerzés időpontjával. A tankötelezettségi korhatár elérése után azok hagyják el rövid időn belül az iskolát jellemzően, akik 18 éves korukra sem szereznek szakmai végzettséget. A csökkentés életszerűségéről tanúskodik ugyanakkor, hogy egyébként 45 európai országból 36 esetében 16 éves korban vagy az alatt van meghatározva a tankötelezettség felső korhatára. A tankötelezettségi korhatár csökkentésével a kormány megteremti a tankötelezettség és a szakképzési idő harmóniáját. Lehetőséget ad arra, hogy a tanulás helyett inkább dolgozni kívánó fiatal szakmát tanulva kiléphessen a munka világába, azonban az állam továbbra is biztosítja a térítésmentes továbbtanulás lehetőségét a 16. életévüket betöltött fiatalok számára az érettségi, illetve az első szakképesítés megszerzéséig.

(19.00)

Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya az elmúlt két évben rengeteg munkát végzett, olyan strukturális átalakításokat is meglépett, ami már a rendszerváltás óta váratott magára. Az LMP által szorgalmazott referendumban megfogalmazott kérdések az eddig elvégzett munkát és a munkavállalókkal és munkaadókkal közösen kialakított megegyezést rúgnák fel.

A választópolgárok már ítéletet mondtak a kezdeményezés felett: elutasították, ezért mi is azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés az emberek szándékainak megfelelően ne rendeljen el népszavazást.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)