DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Továbbra is védeném én ezt a paragrafust. Bárándy képviselőtársam elmondta, hogy volt már több ügyfele ilyen, aki ilyen problémával fordult hozzá. Én ezt elhiszem és elfogadom, de ha mégsem látja át igazán - én azt mondom, hogy viszont ilyen barátja nem volt, aki barátja volt ilyen helyzetben.
A magatartásformákra visszatérve, itt hallottunk plüssállat falhoz vágásáról, tányértörésről. Ez nem ebben, egyáltalán nem ebben nyilvánul meg, ez egy olyanfajta lelki bántalmazásban nyilvánul meg, egy olyanfajta lelki sérelem okozásában, mindennapi sérelemokozásban, megfélemlítésben, félelemben tartásban nyilvánul meg, a másik méltóságának a folyamatos megsértésében nyilvánul meg, amely nagyon messzire vezethet adott esetben. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, néhány napja láttam egy olyan interjút a tévében egy olyan édesanyáról, akinek a férje a gyermekeit megölte. Amit ő elmesélt, hogyan indult a kapcsolatuk és hogy volt: ugyanezzel indult, ugyanezzel a lelki bántalmazással, lelki terrorban tartással, ami majd egy idő után átment fizikai erőszakba, majd utána átment a legdurvábba, hogy a gyermekek életét oltotta ki. Tehát ennek valahol ilyen hatása is van, akár ezt is meg lehet előzni ezzel.
Most Bárándy képviselőtársam volt az, aki nálam a legjobban kihúzta a gyufát, és erre válaszolok. Azt mondja, nem fogja megoldani, ha bűncselekménnyé nyilvánítjuk, ezt a problémát, annak az embernek a problémáját. Igaz, hogy nem fogja, de akit megöltek, annak se oldja meg a problémáját, hogy büntetőeljárást indítanak, és az elkövetőt el fogják ítélni. Már az ő problémáját sem fogja ez megoldani. Tehát itt a társadalomra való veszélyesség az, ami büntetendő. Márpedig az, ha valakik nem normál körülmények között élnek, hanem valahol egy lelki terrorban, az nem normális, tehát veszélyes a társadalomra, ezért büntetendő.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)