DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lehet, hogy szakmailag nem jó ez az előterjesztés, ahogy Bárándy úr mondta, de akkor nem az a megoldás, hogy dobjuk ki, hanem javítsunk rajta, és próbáljuk jobbá tenni. Azt gondolom, hogy aki ki akarja venni a büntető törvénykönyvből ezt a szakaszt, az még nem találkozott ilyen problémával. Hadd hívjam fel azoknak a figyelmét, akik ilyennel még nem találkoztak, és nincs ilyen az ismeretségi, baráti körükben, hogy sokszor maga a lelki szenvedés okozása sokkal súlyosabban csapódik le az áldozatokban, mint ha pofon vágná vagy az orrát betörné, vagy a haját cibálná, mert sokkal nagyobb szenvedést tud okozni a lelki szenvedés. Főleg akkor, és ez gyakorlatilag úgy szokott működni ilyen esetben, és azt gondolom, hogy a kormány, amikor ezt beterjesztette, pontosan erre gondolt, amikor gyakorlatilag valaki szinte lelki terrorban tartja a családját, a házastársát, a gyermekeit, a felmenőit, rokonait, akikkel együtt lakik. Ezt a lelki terrort szeretné valamilyen módon ez a paragrafus megoldani.
Aki már találkozott ilyennel, az tudja, hogy ezzel nem napokra, hetekre, ezzel évtizedekre keseríti meg egy-egy ember, egy-egy személy a család tagjainak az életét, életminőségét. Valóban igazat adok azoknak, akik elmondják, hogy ezt rendkívül nehéz bizonyítani, de önmagában ezért ezt még ne vegyük ki, mert nem lehetetlen bizonyítani adott esetben egy ilyet. Még akkor is, hogyha önmagában a bűncselekménnyé nyilvánítás nem fogja megoldani ezt a társadalmi problémát, azonban próbáljuk meg kezelni, és végre egy olyan javaslat, amikor egy bizonyos társadalmi problémát, amit más módon még nem próbáltunk meg kezelni, a büntetőjog eszközeivel megpróbáljuk. Ezért álláspontunk szerint nagyon helye van a büntető törvénykönyvben ennek a paragrafusnak.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)