DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom a vita színvonalát rontani, de ha már a plüssállat falhoz vágásáról elmélkedünk, szeretném azt is hozzátenni, hogy az sem valósítaná meg szerintem, e tényállás szerint önmagában a bűncselekményt, mert ez célzatos cselekmény. Azért kellene a plüssállatot a falhoz vágni, hogy valaki, aki együtt él a plüssállatot falhoz vágóval, tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Ha ezt a célzatot nem tudja a vád bizonyítani, akkor a plüssállat falhoz vágása sem fogja megvalósítani ezt a bűncselekményt.
Igazából azért kértem szót ennek a példának az okán, mert arra szeretnék rámutatni - csatlakozva Bárándy Gergely felszólalásához vagy kapcsolódva a gondolatmenetéhez -, hogy megvannak a mai büntető törvénykönyvben és ebben a tervezetben is azok a tényállások, amelyek alapján az együtt élőket terrorizáló magatartást büntetni lehet. Ez az említett zaklatás, ez a kényszerítés, vagy ilyenek a testi sértési jellegű cselekvőségek. Ezeket a törvény most is büntetni rendeli, természetesen nagyon helyesen.
Az igazi probléma az, hogy ezeknél a cselekményeknél rendkívül nehéz a bizonyítás, és úgy érzem, hogy amikor fölmerül a társadalomban is egy igény, hogy legyen egy ilyesfajta cselekvőség, akkor voltaképpen az ezt igénylőkben az a megfontolás dolgozik, hogy legyenek ezek a cselekmények bizonyíthatók. De ettől, hogy egy ilyen tényállást fabrikálunk, a cselekmények bizonyíthatóságán nem tudunk változtatni. Tehát azt gondolom, hogy egy reális problémára keres ez a megoldás egy olyan rossz választ, amit - még egyszer mondom - nemcsak mi, politikusok, hanem a szakma is alapvetően kérdőjelez meg. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)