A másik, hogy én örülök annak, hogy a Jobbik különös figyelmet kíván fordítani a nemzeti jelképek védelmére. Én is azt gondolom, hogy ennek helye van a magyar büntető törvénykönyvben, csak ott látok némi logikai megbicsaklást, hogy ugyanakkor meg a gyalázkodást nem kívánja bűncselekményként látni a büntető törvénykönyvben. Én azt gondolom, ha önöket sérti az, hogy valaki meggyalázza a nemzeti jelképet, akkor sértőnek kellene találniuk azt is, amikor valaki egy társadalmi csoportot bélyegez meg, sért meg és gyaláz meg. Szerintem ez a kettő összefügg egymással.

Azt gondolom, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának vannak határai. Azt tudom mondani, hogy körülbelül itt van a határa. És ha az egyiket helyesnek tartja, akkor talán a másikat is helyesnek kellene tartani. És még mielőtt azt gondolják, hogy én kifejezetten a rasszista megnyilvánulásokra gondoltam, úgy gondolom, hogy a magyarokat épp úgy meg lehet gyalázni, és ennek bűncselekménynek kellene lenni, mint mondjuk, a romatársadalmat.

(14.50)

Túllépve ezen, de akkor egy picit változtatva a tervezett sorrenden, hogy témánál maradjunk, és talán akkor erről is tudunk vitatkozni az Országgyűlés előtt, szeretnék elsőként szólni a 169. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatomról, amely az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozik.

Az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatban született két strasbourgi bírósági ítélet. A strasbourgi bírósági ítéletet - még mielőtt bárki ezt megkérdőjelezné - Magyarországnak kötelessége betartani. A strasbourgi bíróság döntéséből egy dolog biztosan kiolvasható: ha és amennyiben a jelenlegi tiltást, a jelenlegi szabályozást tartjuk fönn, akkor az további elmarasztalásokhoz fog vezetni. Sőt, azt kell mondjam, képviselőtársaim, hogy sokan utazni fognak arra, hogy megvalósítsanak olyan cselekményeket, amik a változatlan jogszabály alapján bűncselekménynek minősülnek majd, és ezzel Strasbourghoz tudjanak fordulni, ki-ki politikai haszonszerzési célból, mások meg egyszerűen anyagi haszonszerzési célból, hiszen Strasbourgban szép kártérítési kötelezettségeket ítélnek meg, amelyeket a magyar államnak kötelessége kifizetni azoknak az embereknek, akiknek ezt Strasbourg megítéli, az emberi jogi bíróság megítéli.

Nem tartanám helyesnek azt sem, és ezt az emberi jogi bíróság sem kéri a magyar államtól, hogy teljes mértékben mellőzze az önkényuralmi jelképek használatának a tiltását. Van megoldás, képviselőtársaim, kétféle irányba lehet elmenni. Egyrészt abba, amit az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese megfogalmazott tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén, nevezetesen is: a közrendet veszélyeztető módon történő önkényuralmi jelképhasználatot büntetjük. A másik, amit én helyesebbnek tartok: azért büntetjük ezeket a cselekményeket, mert ezek emberi méltóságot sértenek; ezért kéne egyébként más fejezetbe áthelyezni ezt a bűncselekményt.

Az emberi méltóság sérelme egy közvetlen veszély, és azt gondolom, hogy az emberi jogi bíróságnak nem lesz kifogása az ellen, ha a magyar törvény akkor és azokban az esetekben bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, amennyiben azzal az emberi méltóságot kívánták megsérteni. Ugyanis az emberi jogi charta kiemelt értékként kezeli az emberi méltóságot és annak a sérelmét, azt természetesen büntetőjogi eszközökkel szankcionálhatónak tartja.

Éppen ezért azt mondom, hogy célhoz kéne kötni az elkövetést, azaz célzatossá kéne tenni ezt a bűncselekményt, és azt kéne kimondani, hogy akkor minősül bűncselekménynek az önkényuralmi jelképek használata, ha valaki abból a célból alkalmazza, hogy más emberi méltóságát megsértse. Azt gondolom, könnyű belátni azt, hogy mi a különbség aközött, hogyha valaki egy náci nagygyűlésen, ami zárt körben zajlik, használja a horogkeresztet, és aközött, hogyha a zsinagóga előtt egy karlendítéssel párosítva teszi ugyanezt.

A vörös csillag vonatkozásában ugyanezt tudom mondani. Óriási különbség van aközött a magatartás között, hogyha valaki a kommunista gyűlésen kitűzi magára ott maguk között, és aközött, hogyha mondjuk, valaki az '56-osok túlélőinek a megemlékezésénél tűzi ki magára ezt a jelképet.

Nem gondolom, hogy differenciálni kell az önkényuralmi jelképek között, a tiltás helyes, de a tiltást célzatossá kell tenni, a bűncselekményt célzatossá kell tenni. Ezzel eleget tehetünk a társadalmi elvárásnak is, az igazságérzetünknek is és a strasbourgi bíróság döntésének is. Ezért javaslom, hogy a 169. ajánlási pontban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) foglalt módosító javaslatot az Országgyűlés támogassa.

Köszönöm.