Véleményünk szerint több ponton hibás az ezzel foglalkozó 181. §. Az egyik hibája az, hogy korlátozza ezt a büntethetőséget a 18. életév betöltésénél. Nagyon jól tudjuk, hogy a kábítószer fogyasztására való rábírás, illetve a kábítószer fogyasztásának az elősegítése, főleg ha a 18 év alatti korosztályt vesszük figyelembe, az ő szempontjukból általában a kortárs csoportokban szokott megtörténni, tehát általában már egy olyan, a 18. életévét még be nem töltött személy, aki már kábítószert fogyasztott és tapasztalta annak hatását, ő az, aki a kortárs csoportjában, a barátai között vagy az iskolában az osztálytársai között próbálja "terjeszteni" ezt a tant, és próbálja rábírni - ennek többféle okai lehetnek, amiket most nem kezdek el szakmai szempontból sorolni - a kortársait is arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, éljenek ezzel a szenvedéllyel, és próbálják ki a kábítószert, illetve adott esetben segíti őket az első kipróbálásokkor akár azzal, hogy megmutatja, akár azzal, hogy a fogyasztáshoz hozzásegíti őket. Véleményünk szerint azok a korlátozások, amik ebben a paragrafusban találhatók voltak, vagyis az, hogy meghatározták, hogy a 18. életévet be kell tölteni ahhoz, hogy ez ilyen formában büntethető legyen, ennek az elhagyását javasoltuk.

A következő ajánlási pont, amihez szólni szeretnék, a 160. ajánlási pont. Ez a 210. § (2) bekezdésének a módosítását tartalmazza. Ez pedig arról szól, hogy az előterjesztő szerint nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi. Ha ezt az életre lefordítjuk, akkor ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha valaki nem biztosítja a kapcsolattartást, illetve a kapcsolattartási formákat meg sem kezdi kialakítani, illetve nem is törekszik arra, hogy a kapcsolattartás létrejöhessen, az - ha büntetőeljárás indul ellene emiatt - egy csapásra gondoskodóvá és gondossá válik, és egyből biztosítani fogja a kapcsolattartást, illetve megkezdi a kapcsolattartási formák pótlását.

Ez mit jelent? Azt, hogy a kapcsolattartás tulajdonképpen csak azért fog létrejönni, mert fenyegetve érzi magát a vétkes, és ezért az elsőfokú ítélet meghozataláig megpróbálja helyrehozni ezt a hibát. De ezt így jogi kiskapuként, esetleges szankciók, büntetések kikerülése miatt helyrehozni erkölcsileg és szakmailag vitatható, és az is megkérdőjelezhető, hogy amennyiben az elsőfokú ítélet meghozataláig ez a dolog megtörténik, és korlátlanul enyhíteni fogják a büntetést, illetve ezáltal nem lesz büntethető, kérdés az, hogy ez a folyamat, a kapcsolattartás elősegítése, illetve a körülmények biztosítása fennmarad-e azután, miután ejtették a vádat, és büntethetetlenné vált az illető ezzel a váddal, illetve ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban.

A következő ajánlási pont, amihez még szeretnék hozzászólni, a 283. ajánlási pont. Ez arról szólna, hogy korlátlanul enyhíthető annak az embernek a büntetése, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaél, azt tulajdonképpen jogosulatlanul vette fel, és korlátlanul enyhíthető ez akkor, ha az okozott kárt megtéríti. Mi ezt szerettük volna kiegészíteni azzal - de már a bizottsági szakaszban elbukott ez a módosító indítványunk, hiszen nem támogatta sem a kormányoldal, sem az előterjesztő -, hogy számára egy évig szociális vagy más egyéb juttatás ne legyen megállapítható, ugyanis aki már egyszer visszaélt ezzel a rendszerrel, aki egyszer már nem véletlenül, nem önhibáján kívül, hanem szándékosan potyautasként bent volt ebben a rendszerben, és szándékosan kihasználta ezeket a lehetőségeket, sok esetben elvéve olyantól, aki ténylegesen rászorult lett volna erre a juttatásra, annál igenis elvárható az, hogy visszafizesse, és ha már egyszer visszafizette, akkor ebből a rendszerből, ebből a kosárból ez után a cselekmény után egy évig ne részesüljön semmiből. Mi ezt erkölcsileg és szakmailag megalapozottnak tartottuk volna, de a kormányoldal nem. Még bízhatunk benne, hogy talán lesznek ilyesmiben is változások.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)