DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Az a helyzet, hogy én az LMP javaslatait tudom megvédeni, azért tudok felelősséget vállalni. Azt, hogy mások miket írogatnak adott esetben az igazságügyi tárcának, nekem nem tisztem megvédeni, alátámasztani. Arról tudok beszélni, amit mi javasoltunk, ez valóban egy határterülete, mondjuk, a különböző dolog elleni erőszaknak és a közösség elleni izgatásnak, uszításnak. Amit az Alkotmánybíróság 1992-ben nagyon helyesen alkotmányellenesnek talált, hogy az egyszerű gyalázkodást nem lehet büntetőjogi eszközökkel megtorolni.
Viszont mi történik akkor, amikor ez a gyalázkodás, gyalázkodó felirat vagy bármilyen szimbolikus kifejezési eszköz egyébként egy dolog elleni erőszakban testesül meg? Azt gondoljuk, hogy van egy olyan többletelem az egyébként büntetőjogilag meg nem fogható kifejezéshez képest, tehát amikor ez egy dolog elleni erőszakban... - tehát egy erőszakelem is társul magához a kifejezéshez, ami felveti azért annak a lehetőségét, hogy ezen a módon igenis be lehet itt avatkozni büntetőjogi eszközökkel, hiszen nem pusztán egy gyalázkodó, akár ártalmas, sértő kijelentésről van szó, hanem ez szorosan társul egy dolog elleni erőszakcselekményhez. Mi azt gondoljuk, hogy a szólás szabadságának az egyik nagyon fontos határa pontosan ott van, ahol az erőszak elkezdődik, és ahol az erőszak elkezdődik, ott igenis a büntetőjognak van rendeltetése.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
(14.10)