DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Én az államtitkár úrra reagálnék, de szerintem Staudt képviselőtársamra is fogok. Szóval, a helyzet úgy áll, hogy a mi felfogásunk szerint az alkotmányban egy első helyen védett érték a szabad kommunikáció, a szólás szabadsága; az, hogy egy politikai közösségben úgy dőljenek el különböző vitás kérdések, hogy senki se érezze azt, hogy büntetőjogi eszközökkel vagy akár aránytalanul bármely más jogági eszközökkel a vitában korlátozva van. Ebből ered viszont az, hogy addig, amíg szólásról van szó, számunkra egyetlenegy határ van, az valóban az emberi méltóságnak egy közvetlen sérelme, illetve az erőszaknak a nyilvánvaló és közvetlen veszélye.
Éppen ezért például az LMP javaslatcsomagja alkalmas annak az esetnek is a büntetőjogi megközelítésére, mint ami például tegnap történt, amikor egy idős vallási vezetőt verbálisan rasszista megjegyzések kíséretében zaklattak. A zaklatás már az emberi méltóság vagy ha úgy tetszik, a személyi szabadság egyfajta megsértése, már értékeli is bizonyos szinten a hatályos Btk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amikor tárgyakról vagy dolog elleni erőszakról van szó, akkor a szólásszabadság mint érv, nem hívható fel. Alma-körte, államtitkár úr, tehát teljesen természetes, hogy másként járunk el, más mércével mérünk akkor, amikor a szólás szabadsága van a fókuszban, és megint más mércével mérünk akkor, amikor a büntetőjogi korlátozás nem közvetlenül a szólás szabadságát éri.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy miközben Staudt képviselőtársamnak a nemzeti jelképek mellett most már sokadik érvelésével, természetesen azoknak a fontossága melletti érvelésével egyet tudunk érteni, ugyanígy lehet kemény érveket felhozni amellett, hogy miért kell tiszteletben tartani azoknak az embereknek az érzékenységét, akik vagy maguk, vagy a felmenőik átélték a XX. század különböző poklait. Erre alapozva a szólásszabadságot korlátozni nem lehet. Köszönöm.