Pont ebből fakadóan viszont, amit már Gyüre Csaba képviselőtársam a 4. ajánlási pont kapcsán elmondott, a nemzeti és a nemzetközi büntetőjog viszonyát nagyon drámaian befolyásoló 4. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunkról beszélnék, illetve ezzel szeretnénk mi megvédeni a nemzeti büntetőjogot a nemzetközi jog primátusától. Elmondta Gyüre Csaba képviselőtársam az érveinket, hogy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerinti büntethetővé tétele visszaható hatállyal olyan cselekményeknek, amelyeket a magyar büntető törvénykönyv nem büntetett az elkövetés időpontjában, ez egy olyan Pandora szelencéjét nyitja ki, ami kiteszi a magyar embereket annak, hogy egyrészt a normavilágosság követelményének meg nem felelő módon nem láthatják előre, nem kalkulálhatnak előre azzal, hogy most tulajdonképpen mely cselekményük az, ami tiltott, mely cselekményt nem lehet végrehajtani. Ezért szeretnénk az emberiesség bűntettek és a háborús bűntettek kategóriáját beemeltetni, és nem egy elvi lehetőséget nyitni bármire. Ez körülbelül olyan, mint a szén-dioxid föld alá sajtolásáról szóló törvényjavaslat, amit itt áterőltettek a Házon, és tiltakoztunk ellene, hogy azt mondják, hogy úgy sem fogjuk alkalmazni, nem fog ez előjönni. A büntetőjogban, a jogállami, alkotmányos büntetőjogban kellenek a korlátok, kellenek a megszorítások, főleg az ilyen jellegű jogelveket áttörő, tehát a visszamenőleges hatályt áttörő rendelkezésekhez.

Tehát azt szeretnénk egyértelművé tenni, ha ezt a javaslatot nem támogatják, akkor ezzel alárendelik a nemzeti büntetőjogot átláthatatlan, jövőben kiszámíthatatlan rendelkezéseknek, például konkrétan gondolok arra, hogy a nemzetközi jogot alapvetően mi alakítja. Egyrészt vita folyik arról, hogy melyek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai. Tehát erről nagyon komoly államok között véres, fegyveres konfliktusokig elmenő viták folynak erről. Szűkebben értelmezve pedig a mindenkori világhatalmi erőviszonyok alakulása dönthet cselekményekről úgy, hogy ezek büntetőjogilag tilalmazottak legyenek. Tehát mi ezt nagyon kérjük, hogy az egész büntető törvénykönyv komolyanvehetősége érdekében ezt a megszorító rendelkezést emeljék be. Államtitkár úr egyébként a bizottsági vitában csak azzal tudott védekezni, hogy az alaptörvényben ez a fordulat szerepel, a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait be kell tartani, de hogy visszaható hatállyal szerepelne, az már nincs benne. Tehát nagyon kérjük, hogy ezt így emeljék ki.

A másik: a büntethetőséget kizáró, korlátozó okok körében, a 5. ajánlási pontban és a 21-esben szerepel a társadalomra veszélyesség csekély foka. Ez a régi időszaknak egy működő eleme volt, amit, úgy gondoljuk, viszont meg kellene tartani, vagy helyesebben: vissza kellene emelni, mert pár éve hatályon kívül helyezte a jogalkotás. De miről van itt szó? Vegyünk egy konkrét példát! Elmondtam az emberi jogi bizottságban... - és annyira sikerült meggyőznöm például Lendvai Ildikót, hogy még ő is támogatta a felvetésemet, úgyhogy hátha sikerül ezt államtitkár úrnál is megoldanom.

Miről van itt szó? Mondjuk, van egy bélyeggyűjtő egyesület, amit feloszlatnak, mert azt mondják, hogy ezek a bélyeggyűjtők nagyon rendetlenül jártak el, mondjuk, a könyvvezetés tekintetében, vagy valamilyen olyan magatartást hajtottak végre, ami miatt fel kellett őket oszlatni. A bélyeggyűjtők nem adják fel ezen egyébként nem ártó szenvedélyüket, és folytatják ezt a tevékenységet, és rájuk sütik azt, hogy ők ugyanazt a szervezetet élesztették fel. Sőt mi több, ezek a bélyeggyűjtők karitatív esteket szerveznek, szemetet gyűjtenek, sok közhasznú tevékenységet végeznek. (Dr. Bárándy Gergely: A bélyeggyűjtők nem Gárda!) Mielőtt még valaki arra gondol, hogy én esetleg valami másra gondolok, mint a bélyeggyűjtők, akkor az téved. (Derültség.) Ez tipikusan egy társadalomra veszélyesség csekély fokát megvalósító eset. Lehet hogy tényállásszerű magatartás, lehet hogy a vezető ezt szervezi - gyerekek, gyűjtsünk bélyeget megint -, de semmiképpen nem indokolja azt, hogy büntetőbíróság ebben érdemi bűnösségről szóló döntést hozzon.

(13.20)

Mert ugye azzal nyugtatott bennünket Gáva államtitkár úr tegnap az emberi jogi bizottság ülésén, hogy semmi gond, majd megrovást kap a végén vagy a közepén. Nem kell belevinni az eljárásba egy ilyen embert! Tehát adjuk meg a nyomozó hatóságnak a lehetőséget, hogy az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján dönthessen úgy, hogy ő nem kívánja ezt az eljárást, mert a társadalomra veszélyesség a bűncselekmény egyik fogalmi ismérve. Tehát a bírói gyakorlat ezt szinte elfelejti, és megragad annál, hogy tényállásszerű a magatartás, bűnös a magatartás, és egyszerűen nem vizsgálja azt, hogy érdemben Magyarország gazdasági, társadalmi viszonyait mennyire sérti, veszélyezteti az a konkrét magatartás. Márpedig ha három ismérv van, és ezt megőrizték - még ugye egyébként ezt hozzá kell tennem, a szovjet büntetőjog egyik eleme a társadalomra veszélyesség; sokkal jobb lenne a materiális jogellenesség, de ezt már nem kívántuk itt megbontani, mert már annyira újszerű lett volna, hogy már valószínűleg semmiképpen nem lett volna nyitott erre. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Folytatom majd a felszólalásomat, ha lehetőséget kapok rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)