Magyar Zoltán képviselőtársam már beszélt az 5. pontról, amely azért veszélyes, mert az alkotmányügyi bizottságban, amikor az általános vita előtt beszéltünk az új büntető törvénykönyvről, akkor felhozták, főleg az ellenzéki pártok részéről, hogy nagyon fontosnak tartják azt, ami végül is benne van a Btk.-ban, hogy a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek benne vannak az új büntető törvénykönyvben, azaz nincs bűncselekmény törvény nélkül, nincs büntetés törvény nélkül. Azonban az 5. pont, ami a 2. § (3) bekezdése az új büntető törvénykönyvnek, bizony áttöri ezt az elvet, mégpedig úgy töri át, hogy tulajdonképpen nagyon régóta nincs arra lehetőség, hogy ez az elv áttörésre kerüljön a magyar büntetőjogban, és most ez egy újdonság ezzel szemben.

Természetesen mi elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetben, mint például mi itt beadtuk Gaudi-Nagy Tamás, Staudt Gábor és Magyar Zoltán képviselőtársaimmal a módosítást, hogy szükség van erre és szükség lehet erre, mégpedig mi két esetet tudunk ezzel kapcsolatban elfogadni, az emberiség elleni bűncselekmények, illetve a háborús bűncselekmények kategóriáját.

Hiszen mi ennek a paragrafusnak a lényege? Az a lényege, hogy akkor is büntethető valaki, hogy ha a magyar büntető törvénykönyv szerint, amikor magát a cselekményt elkövette, akkor ez nem volt bűncselekményi kategória. Tehát nem volt bűncselekmény, és nem járt hozzá büntetés. Tehát ezt az elvet törjük át ezzel, és ez nagyon veszélyes. Ha mi ezt általános jellegűre hagyjuk, hagyjuk, hogy ez érvényesüljön, akkor bizony egy két évszázados, több mint két évszázados (sic!) büntetőjogi alapelvet fogunk áthágni, és hogy ha ennek hagyunk egy teljesen határtalan, parttalan lehetőséget, akkor nem tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni.

Tehát nagyon remélnénk, hogy ez nem kerülne alkalmazásra, tehát nem lennének ilyen cselekmények, amik miatt valakit büntetőjogilag felelősségre kell vonni, de a lehetőséget se adjuk meg, a jogi lehetőséget se adjuk meg. Illetve amennyiben már megadjuk, akkor határoljuk le, hogy milyen bűncselekmény-típusok azok, amelyeket ebbe bele lehet érteni, mert teljesen rossz irányba is elviheti Magyarországon a büntetőjogi gyakorlatot, és nagyon veszélyes tendencia alakulhat ki azzal, hogyha mi ezeket a büntetőjogi alapelveket keresztüllépjük mindenfajta korlátozás nélkül.

A 8., illetve a 10. pontról is szólnék néhány szót. Itt már sokat vitatkoztunk a kétpercesekben a 12 évre történő leszállításról a büntethetőség esetén. Ezzel kapcsolatosan kétfajta variációt is beadtunk. Nyilván azt már kihangsúlyoztuk az eddigi hozzászólásainkban, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az az általános álláspontja ezzel kapcsolatban, hogy a büntethetőség alsó korhatárát 12 évre vigyük le. Sőt, mi azt is kihagynánk ezzel kapcsolatban, amiről az államtitkár úr beszélt, hogy itt minden esetben, amikor 14 év alatti elkövetőkről van szó, akkor vizsgálni kell azt is, hogy a tudata átfogta-e már, illetve a megfelelő felelősségérzete már kialakult-e, illetve belátja-e tettének a következményeit. Mi ezt általános jelleggel szállítanánk le 12 évre.

Amennyiben ezt nem fogadja el a tisztelt Országgyűlés, mi ezért tettünk be egy javaslatot, ami a 10. pontban szerepel, amely felsorol bizonyos eseteket, mint ahogy az eredeti tervezet is felsorol bizonyos erőszakos bűncselekményfajtákat, amely esetekben 12 évtől büntethető valaki. Mi ezt bővítettük ki a legsúlyosabb bűncselekményekkel, általában az erőszakos jellegű bűncselekményekkel, illetve szinte kizárólag csak erőszakos jellegű bűncselekményekre vonatkozik ez, és mi ezekben az esetekben is leszállítanánk a büntethetőség korhatárát 12-re, de mondtam, álláspontunk szerint nem ez az elsődleges, hanem hogy teljes egészében szállítsuk le a korhatárt.

Amiről még szeretnék beszélni, mivel még van két percem, továbbmennék, és még beszélnék a 29., 30. pontokról is. Ezt már az általános vitában, illetve a vezérszónoki vitában is elmondtuk, és ez komoly vitákat, adott esetben társadalmi vitát is kivált, ez a halálbüntetés helyreállítása vagy visszaállítása, amellyel kapcsolatosan kifejtettük már korábban a jogi álláspontunkat részletesen. Mégpedig elsősorban: mi azzal sem értünk egyet, hogy itt az Alkotmánybíróság volt az, amely Magyarországon megszüntette a halálbüntetést. Ezt a jogköre, a felhatalmazása alapján leginkább a legfőbb népképviseleti szervnek kellene megtennie, tehát az Országgyűlésnek, és társadalmi vitát követően kellene az Országgyűlésnek arról döntenie, hogy a halálbüntetésnek helye van Magyarországon, avagy nincs.

Mi azt láttuk, hogy az elmúlt időszakban sajnos olyan kirívó bűncselekmények fordulnak elő sorozatban Magyarországon, amelyek alapján felvetődött annak a kérdése, hogy ezt helyre kellene állítani, természetesen egyetlenegy esetre vonatkozóan, az emberölésre vonatkozóan, nem úgy, mint korábban, 1990-ben, amikor hatályon kívül helyezésre került a jogszabály, akkor 17 esetben lehetett kiszabni. Mi egyetlenegy esetre hoznánk ezt vissza, mégpedig az emberölésre, és annak is kizárólagosan a minősített esetére, amikor pedig bírói mérlegelés alapján lehetne dönteni arról, hogy ez kiszabható kell-e legyen, volt-e olyan súlyosan veszélyes a társadalomra az a cselekmény, avagy sem, hogy a legszigorúbb, azaz a halálbüntetést szabjuk ki.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)