Hogy történt az a bizonyos BKV-botrány 2009-ben? Amikor kiderült az, hogy versenytilalmi klauzulák és úgymond pofátlan végkielégítések címén hatalmas pénzt talicskáztak ki a közösből, már az akkori kormány, tehát a Bajnai-kormány javasolt három törvénymódosítást 2009 nyarán. Ez a három passzus nagyjából úgy nézett ki, hogy a felmentések esetén a kifizetendő végkielégítéseknek legyen egy felső plafonja, hogy versenytilalmi klauzulát és ezért díjat fizetni, versenytilalmi klauzulát kikötni csak ott lehessen, ahol van verseny; a BKV számára a budapesti tömegközlekedési piacon nincsen versenytárs, tehát versenytilalmi klauzuláról beszélni fogalmilag kizárt. Harmadjára pedig a Bajnai-kormány idején bevezettek egy szabályt, hogy a prémium- és bónuszkifizetések ne legyenek korlátlanok, legyenek ennek feltételei.

Önök most itt pofátlan módon azt javasolják, hogy ezt vegyék ki. Már a 98 százalékos adónál megtanultuk, hogy a 98 százalékos adó mindenkire vonatkozik, csak éppen a BKV-menedzserekre, Szilágyiné Szalai Eleonórára nem vonatkozott. Vonatkozott azokra, akik egy élet munkájával megszerezték a jogot, mondjuk, egy magas végkielégítésre.

Ezek után önök azt mondják, hogy harcot hirdettek ugyan az álbaloldali kormány alatt kifizetett pofátlan végkielégítések ellen, de önök ugyanúgy pofátlan végkielégítéseket akarnak kitalicskázni a közösből, ahogyan ezt tették az önök elődei. Hogy gondolják ezt? (Taps az LMP soraiból.)