DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 85. § (7) bekezdéséhez javasoltunk módosításokat. Az egyik konkrétan a közfoglalkoztatásban dolgozó emberek érdekeit szolgálná. Én a magam részéről ezer okot látnék arra, hogy a közfoglalkoztatási törvényt gyorsan és hatékonyan módosítsuk, de biztos nem szerepel ezen okok között, hogy diszkriminatív módon éljünk vissza ezeknek az embereknek a kiszolgáltatott helyzetével. Maga az a tény, hogy az ő szabadságukat húsz napra csökkentjük, felháborító. Ők nem kényszermunkások, nem rabszolgák, bárhogyan is tekint rájuk a belügyminiszter úr, nekik ugyanúgy szükségük van pihenésre és feltöltődésre, mint minden dolgozó embernek ebben az országban.
A másik az, hogy ezek az emberek fokozottan kiszolgáltatottak a munkaerőpiacon. Számukra nem a munkavállalói jogokat kellene gyengíteni, hanem pontosan erősíteni kellene, de ez a törvénytervezet ez ellen megy. Feltétlenül kérjük a különböző frakciók támogatását abban, hogy megszűnjön ez a méltatlan állapot.
Nagyon hasonló helyzetet vettünk részre a vasárnapi munkavégzés kapcsán is. Látható volt, hogy a kormánypártok hosszú ideig kacérkodtak azzal, hogy szabad vasárnapot vezessenek be. Mostanra eljutottunk odáig, hogy a munkavállalók egy részét vasárnap munkára kötelezik rendes munkarendben, és még a bérpótlékot is elveszik tőlük. Hogy van ez így? Ez biztos, hogy nem egy normális törvényhozási folyamat, amelyben ilyen gyorsan ilyen drasztikus változásokat át lehet vinni, amely ennyi munkavállalót érint ebben az országban, hiszen mind a kereskedelmi tevékenységben dolgozó, mind a kereskedelmi tevékenységet kiszolgáló munkavállalókról szó van, de a turizmusban dolgozó embereket is érinti ez a szabályozás.
Ez már megint egyfajta kényszer, egyfajta olyan szabályozás, ami nem volt rendesen megbeszélve, és úgy látom, most itt a Házban sincs megfelelő keretünk arra, hogy ezt alkalmasan megbeszéljük. Kérdezem a kormánypártokat, akkor hogyan sikerült egy ilyen momentumot szerepeltetni ebben a törvénytervezetben. Hogy lehet az, hogy a munkáltatókat ilyen egyoldalúan kedvező helyzetbe akarják hozni? Erre mindenképpen szeretnék magyarázatot kérni.
A harmadik pedig, amit kiemelek, az az, hogy a 69. § (3) bekezdésében különböző szövegelhagyásokat kezdeményezünk, pontosan azért, mert ez az a hely a törvényben, amely az emlékezetes BKV-s önjutalmazási botrány kapcsán élt eddig a magyar jogrendben. Ezeket előkelően kivennék a törvényből. Szerintem egyetért velem Lázár János is, aki 2010. október 28-án konkrétan azt mondta, hogy csaknem 3 millió ember annak tudatában adta szavazatát az országgyűlési választásokon a Fideszre, hogy a párt kormányra kerülése esetén vissza fogja szerezni az MSZP kormányzása idején állami és önkormányzati cégeknél pofátlan módon kifizetett több tíz millió forintos végkielégítéseket.
Kérdésem a következő. A normaszövegben olvasható indoklás nagyon rövidre és semmitmondóra sikerült, de a legfontosabb az, hogy ha ez az indoklás, akkor biztosan nem a célnak megfelelő szabályt fognak hozni, erre szeretném felhívni a figyelmüket. Schiffer András képviselőtársammal együtt azt kérjük, hogy vegyék ki ezt a teljes részt a törvénytervezetből, mert ha alaposan megnézik ezt az indoklást, akkor maguk is belátják, hogy ezzel nem azt a célt fogják elérni, amit a szöveg szerint szerettek volna. Konkrétan azt írják, hogy nagyobb lehetőséget biztosít az alapítói jogok gyakorlójának a vezetők javadalmazási feltételeinek megállapításában, illetve erőteljesebb állami beavatkozást tesz lehetővé a többségi köztulajdonban álló munkáltatók működésébe, korlátozva az egyéni és kollektív megállapodások lehetőségét. Ehhez képest ami a törvénytervezetben látható, az a Hagyó Miklósok visszatérését vetíti elő, s én azt gondolom, hogy ez egy felelős kormánypártnak semmiképpen nem lehet a célja.
Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
(9.50)