A büntető törvénykönyvről szóló T/6958. számú törvényjavaslat úgy hoz jelentős változásokat, hogy nem jelenti egyúttal a dogmatikai szakítást a hatályos Btk.-val, hiszen sok módosítás és kiegészítés ellenére a Btk. megfelelő jogi védelmet biztosít alapvető érdekeinknek, értékeinknek. Azokat a problémákat azonban, amelyek a számos módosítás folytán a törvénykönyv egységének megbontásából fakadnak, végső soron csak egy új kódex tudja megoldani.

Az új jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelően a javaslat három részből áll: az általános részből, a különös részből, valamint a zárórendelkezésekből. Ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan, az új büntető törvénykönyv megalkotásával kapcsolatos folyamatról nagyon széles körű egyeztetés folyt, különböző szakmai kollégiumok, illetve az érintett felek nagyon sok észrevételt, nagyon sok javaslatot nyújtottak be, amelyek közül sokat be is építettek ebbe a törvényjavaslatba.

Egy részét szeretném csak kiemelni ennek az általános részével, illetve vagy a törvényjavaslattal kapcsolatosan. A javaslat a súlyos erőszakos bűncselekmények elleni hatékony fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, illetve ezt egy kicsit átformálja. A jogos védelemmel a Btk.-ban két szakasz foglalkozik, amelynek szükségességéről az alábbiakat szeretném elmondani, illetve előadni.

A jogellenes cselekmények elhárítására az állami szervek jogosultak és kötelesek. Minden olyan esetben, amikor az állami szervek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a megtámadott részére biztosítani kell a védekezés jogát. A jogos védelemmel a törvény ennek a védekezésnek a jogát biztosítja. A jogszerűen védekező ezért valójában nemcsak a saját, hanem a társadalom érdekében is cselekszik.

A javaslat azt tekintette kriminálpolitikailag kiindulópontnak a jogos védelem megfogalmazásánál, hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie, és a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélnie. A javaslat a jogos védelem kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kifejezetten megengedi a saját vagy más személy vagy javai ellen irányuló, esetleges jövőbeli támadás megelőzését szolgáló védelmi cselekményeket is. A megelőző jogos védelem jogintézményét a 2009. évi LXXX. törvény vezette be a Btk.-ba, így jelenleg törvényes lehetőség van a védőberendezések, megelőző védelmi eszközök alkalmazására, és ezen a javaslat sem változtat.

A megelőző védelmi eszközökkel szemben támasztott követelmény, hogy az nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható.

A megelőző jogos védelem akkor zárja ki a büntethetőséget, ha olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatosan a jogos védelemnél kifejtettek ezért itt is irányadóak. Különbség azonban a jogos védelmi helyzetekhez képest, ha a jogtalan támadással nem elhárítható cselekmény, hanem megelőző jogos védelmi cselekmény vagy eszköz áll szemben. Utóbbi azonban kizárólag akkor jogszerű, ha az élet kioltására nem alkalmas.

A javaslat nem szab további korlátokat a védekező intézkedéssel szemben, hanem annak kimunkálását az ítélkezési gyakorlatra bízza. A megelőző jogos védelem során azonban maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet. A jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem e kockázatát a védekezőnek kell viselnie, ezért a javaslat a megelőző védekezés büntetlenségét kizáró jogtalan támadás tényleges bekövetkezése esetére szorítja.

A következő szakaszban a jogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben a jogos védekezés áll. A támadás rendszerint erőszakos magatartás, többnyire személy ellen irányul, de javak ellen is irányulhat. A megtámadott személy akkor jár el jogosan, ha a cselekménye a támadás elhárításához szükséges.

(16.30)

A jogellenes cselekmény következményét a támadónak, azaz a jogellenes magatartást kifejtőnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a támadót valamilyen sérelem éri, annak következményeiért a védekező nem tehető felelőssé. Így nem tehető felelőssé a jogellenes támadást elhárító személy, ha a védekezéssel gondatlanul okoz bármilyen sérelmet, vagy szándékosan okoz kisebb vagy azonos sérelmet.

Itt az (1) bekezdés kizárja a jogos védelemben végrehajtott védekező cselekmény büntethetőségét. A jogos védelmi helyzet - egyezően a hatályos Btk. szabályozásával - a jogtalan támadást alapozza meg. A támadáson a védett jogi tárgy emberi magatartással történő sértését, illetve fenyegetését kell érteni. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul vagy vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan. Nincs ellenben jogos védelemnek helye, ha a támadónál jogellenességet kizáró ok állapítható meg. Így például a végszükségben levővel szemben nem a jogos védelem, hanem a szintén csak a végszükség szabálya szerint lehet védekezni.

A jogos védelmi helyzet következő eleme a megtámadott által kifejtett védekezés. A megtámadott védekező cselekménye formailag megvalósítja a Btk. különös részének valamelyik tényállását.

A jogos védelem harmadik eleme a támadó és az elhárító cselekmény közötti viszony. Az elhárító cselekmény vonatkozásában a magyar büntetőjog két következmény vizsgálatát teszi kötelezővé, ez a szükségesség és az arányosság követelménye. A szükségességet a javaslat is rögzíti, azonban a hatályos Btk.-tól eltérően nemcsak az elhárító cselekmény szükségességére utal, hanem annak arányosságára is. Az arányosság fogalmát a hatályos Btk. nem tartalmazza, így azt a bírói gyakorlat alakította ki, és az ítélkezés egységességének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve adott hozzá értékelési szempontokat. Az arányosság kérdését a bíróság minden esetben egyedileg, az ügy részleteinek ismeretében vizsgálja, a szükséges törvényi fogalmak keretei között. A javaslat a kialakult joggyakorlatot kívánja jogszabályban megjeleníteni, azzal, hogy a szükségesség mellett az arányosságot is szükséges feltételként megjeleníteni.

A jogos védelmi helyzetben okozott sérelemnek arányosnak kell lenni azzal a sérelemmel, amelyet a jogtalan támadás okozhatott volna, ha azt nem hárítják el. Az arányosság nem jelent azonosságot, a vagyoni jogokat érő támadás esetén a védelmi cselekménynek általában az az egy korlátja van, hogy a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával.

A javaslat a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi védelmet állít fel arra, miszerint feltételezheti, hogy a támadás az élet ellen irányult, és ilyenkor a már jogtalan támadás követelménye megteremti a lehetőséget a védekezéshez szükséges mérték túllépésére. Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg közterületen, vagy akire fegyverrel támadnak, alappal gondolhatja, hogy a támadás az élet kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja.

A javaslat az elhárítás szükséges mértékének túllépéséért való felelősség vonatkozásában változatlanul hagyja a hatályos Btk.-nak azt a rendelkezését, amely szerint nem büntethető az elkövető, ha az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindultságból lépi túl. Az ijedtség vagy a menthető felindulás tehát továbbra is szubjektív büntethetőséget kizáró ok, amely azonban a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja a büntethetőséget.

A javaslat a hatályos Btk.-val egyezően kifejezetten leszögezi, hogy a megtámadottnak nincs kitérési kötelezettsége. A korábbi ítélkezési gyakorlat elsősorban a felmenő, a testvér, a házastárs, az élettárs, a gyermekkorú személy, terhes nő és láthatóan kóros elmeállapotú személy támadásával szemben azt kívánta meg a megtámadottól, hogy ebben az esetben térjen ki. Jelenleg ez az új gyakorlati életi javaslat azt javasolja, hogy ilyen esetben nincs kitérési kötelezettség. És a mai társadalmi viszonyok között sok esetben hallunk arról, hogy a családon belüli erőszaknál vagy bármilyen erőszakos cselekményeknél milyen szomorú tragédiák történnek, ezért azt gondolom, támogatható ennek a javaslatnak az a része, amely a jogos védelem tekintetében újraszabályozza, illetve kiszélesíti ezt a lehetőséget a megtámadottak részére, ezért kérném szépen képviselőtársaimat, hogy a későbbiekben szavazataikkal támogassák ne csak ezt a szakaszt, hanem az egész büntető törvénykönyvet is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)