Tehát én azzal kezdeném, hogy nézzük meg, hogy a polgári törvénykönyv mit mond az érvénytelenség jogkövetkezményéről. Mit kíván, mit céloz ez a módosító javaslat? Azt célozza, hogy teremtsük meg a kivételt azon, egyébként Ptk. 237. §-ában foglalt fő szabály alól, hogy szerződés érvénytelensége esetén ne kelljen az eredeti állapotot helyreállítani.

Hozzáteszem, jogdogmatikailag nagyon fontos megállapítanunk, hogy mi az, hogy érvénytelen szerződés. Az, hogy már a létrejöttekor nélkülözte azon szerződés tulajdonságait, amelyhez jogkövetkezmény járulhat. Tehát magyarul, egy ilyen szerződésről nem elég pusztán kimondani, hogy az érvénytelen, hanem akkor vagyunk következetesek és helyesen eljáróak a polgári jog dogmatikája szerint, és egyáltalán a társadalmi akaratot is akkor képviseljük, ha azt mondjuk, hogy például egy közvagyont egy önkormányzati testületi döntés alapján az önkormányzati testület tagjának kirívóan alacsony áron, jó erkölcsbe ütköző módon átjátszó szerződésről ne csak megállapítható legyen, hogy az jó erkölcsbe ütköző, hanem természetesen ahhoz semmifajta jogkövetkezmény ne háruljon, tehát magyarul, ne teremtsen jogalapot a tulajdon megtartására, ellenkezőleg, teremtsen jogalapot arra, hogy a tulajdon visszajár, az eredeti állapotot helyre kell állítani.

Tehát én különösen felhívnám a figyelmet itt az előterjesztő képviselőtársaknak a 237. § (4) bekezdésére, amely az ügyészekkel kapcsolatos részre ad egy magyarázatot, hogy miért mondtam én azt, hogy miért tartok én attól, amitől Steiner Pál is tart, hogy az ügyészek számára, mondjuk, a közvagyont érintő vagy közérdeket érintő érvénytelenségi perek esetén egyfajta pótcselekvési lehetőséget biztosít majd ez az anyagi jogi megoldás, amit céloznak Papcsák Ferenc képviselőtársaimék. Mégpedig miért? Merthogy egyrészt úgy rendelkeznének, hogy az ügyész általi perindításra is kiterjedjen, másrészt viszont, ha megnézzük, van egy nagyon szimpatikus része ennek a Ptk. eredeti rendelkezésnek, a 237. § (4) bekezdésnek, amit szó szerint idéznék: "A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jó erkölcsbe ütköző szerződéskötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára kell megítélni."

(19.50)

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy amikor az ügyész közérdekből, vagy éppen azért, mert az érintett fél jogainak érvényesítésére képtelen, kiskorúsága, távolléte és egyéb más ok miatt nem tud fellépni, akkor az ügyész az állam védő szerveként belép ebbe a jogviszonyba, és akár közvagyonról van szó, akár magánvagyonról, ha ilyen típusú, csalárd ügyletkötésről van szó, tehát jogszabályba ütköző, jogszabály megkerülésére irányuló, vagy - ahogy az előbbi példát említettem - önkormányzati pozíciót vagy hatalmi pozíciót kihasználó személy vesz részt olyan döntésben, amelynek ő a kedvezményezettje, és amely véletlenül feltűnően értékaránytalan szerződést tartalmaz, ezt a polgári jog gyakorlata szerint jó erkölcsbe ütközőnek kell minősíteni.

Mi történik ekkor? Ha az ügyészt hagyjuk az eredeti szabályok szerint a munkáját végezni, ő azt fogja tenni, hogy benyújtja az érvénytelenségi keresetét, és - hozzá kell tegyük, reményeink szerint, elvárásaink szerint - kéri az eredeti állapot helyreállítását, amelynek nyomán ez az eset van, amit említettem: az állam javára kell megítélni; a tiltott vagy jó erkölcsbe ütköző vagy megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető vagy csalárd módon kötött szerződés esetén a visszajáró vagyontárgy az államot illeti. Kicsit kisarkítva és leegyszerűsítve azt mondom, Papcsák Ferencék javaslata az államot rövidíti meg, biztosít lehetőséget arra, hogy ne részesüljön az állam ezekből a visszajáró szolgáltatásokból, amit élesen és határozottan emiatt is elleneznünk kell.

Már utaltam a kisebbségi vélemény ismertetésekor arra, hogy nagy örömünkre szolgált a cukoripari privatizációs jelentés elfogadása kapcsán, hogy a módosító javaslataink hatására bekerült a jelentésbe az a rendelkezés, amelynek nyomán a legfőbb ügyész feladatává tette az Országgyűlés, hogy vizsgálja meg, hogy történt-e bűncselekmény. Segítsünk egy kicsit neki: igen, vaskosan, durván, bűncselekmények tucatjai kellettek ahhoz, hogy a tizenkettő magyar cukorgyárból egyetlenegy darab maradjon, de az sem magyar kézben, a többit pedig lényegében értékaránytalan módon, tisztességtelen és jogszabályba ütköző módon privatizálták. Ez az első Antall-kormány, majd pedig a Horn-kormány időszakára esik, tehát vaskosan ülnek most is a sorainkban ennek az ügyletkötésnek a felelősei.

Másrészt az ügyésztől az is elvárható, hogy az ilyen típusú, az egész magyar rablóprivatizáció történetét felülvizsgálja a Legfőbb Ügyészség. Erre már kaptunk ígéretet. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál, emlékszem, hogy Fellegi Tamás megígérte a kormányalakítás körüli időszakban, hogy külön ügyosztály fogja vizsgálni ezeket a szerződéseket, és ha az érvénytelenség lehetősége fennáll, akkor bizony heroikus küzdelmet fognak folytatni a vagyontárgyak visszaszerzésére. És mit találtunk? Azt, hogy a rendszerváltozásnak nevezett gengszterváltáskor kiszolgáltatott magyar gazdaság kiszolgáltatottsága tovább nőtt, az európai uniós csatlakozás előtt a vagyontárgyainkat folyamatosan le kellett építeni, emiatt zúdultak be a külföldi áruk, ezzel párhuzamosan zúdult be a vágyott külföldi tőke, amely a hazai kiszolgálókkal, komprádor emberekkel, a volt elvtársakkal együttműködve hihetetlen mértékű, mennyiségű vagyonvesztést okozott, határozott álláspontom szerint a polgári törvénykönyv tételes betűjét sértő, érvénytelen privatizációs szerződések sorozataival. Tehát igenis egy óriási feladata lenne itt most a Legfőbb Ügyészségnek és az egész ügyészi szervezetnek, hogy ha ezt a kormány nem végzi el, akkor maga az ügyészi szervezet álljon az élére annak a folyamatnak, amit a Jobbik a programjában is szorgalmazott, és már ezerszer elmondtunk, és követelünk a mai napig is, hogy a nemzet rablóprivatizációval elorzott vagyontárgyait a polgári jogi eszközrendszerrel szerezzük vissza, ha lehetséges, nyilván törvényalkotási úttal is rásegítve, de ez lenne a fő út.

Ha ebben a célkitűzésben vizsgálom Papcsák Ferencék javaslatát, akkor még inkább aggasztó a helyzet, akkor egyszerűen úgynevezett kirakat-, látványperek lesznek, látványpékséget fogunk látni, ahol az ügyészség heroikus küzdelmet folytatva egy kétéves per után eléri, hogy nyilvánítsák érvénytelenné, mondjuk, a Gyurcsány Ferenc által megszerzett irodaházi szerződést, vagy sok más egyéb botrányos ügyletet, amelyek érvénytelenek. Meg fogja állapítani a bíróság, és könnyezve meghallgatjuk, hogy igen, érvénytelen a szerződés, majd semmilyen jogkövetkezmény nem fog bekövetkezni. Ennek, ha valamilyen értelme van, akkor azt nem tudom, hol fogjuk megtalálni, de én nem látok benne semmi értelmet. Nem fogadható el ez a megoldás, ez egy életveszélyes megoldás.

Handó Tünde álláspontját mi is elfogadjuk, mi is iránymutatónak tekintjük, hiszen egy szakmailag megalapozott álláspont. Az 1/2010. polgári kollégiumi véleménye a Legfelsőbb Bíróságnak teljesen világosan rögzíti, hogy csak és kizárólag erre irányuló kérelem esetén van helye eredeti állapot helyreállításának, amennyiben a felperes ezt nem kéri, akkor ezt nem fogja a bíróság megítélni. Tehát eddig is eljárásjogi eszközökkel lehetett ezzel a lehetőséggel élni. Ne mondják azt nekünk, hogy most valahogy a világ kereke nem tud tovább mozogni addig, amíg hirtelen az anyagi jogi szabályok közé is be nem építjük ezt a javaslatot, ami egyébként a kormány-előterjesztésre oltotta ki vagy halasztotta el még a korábbi, a Bajnai-Gyurcsány időszakban elfogadott és kialakított polgári törvénykönyvet, amelynek a rendelkezése ugyanígy szólna. Érdekes módon akkor nem tetszett, nem kellett az új Ptk., most azonban van egy-két szimpatikusnak tűnő eleme, amit már most léptessünk hatályba, mert iszonyúan komoly érdekek kívánják ezt. Nem tudták megjelölni ezeket az érdekeket, nem tudtak minket megnyugtatni, tehát mi nagyon aggódunk, nagyon ellenezzük ezen javaslat elfogadását.

Áttérnék most röviden az eljárásjogi rendelkezésekre. Két új jogintézményt vezetett be a polgári perrendtartásba a tavalyi év során a kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés, mégpedig azt, hogy kereset, illetve viszontkereset módosítására, beszámítási kifogás előterjesztésére, illetve viszontkereset előterjesztésére a jogi képviselővel eljáró fél esetében egy szigorúbb szabályrendszert léptetett be, és az korlátozta fő szabály szerint az érdemi védekezéstől számított 30 napra, illetve ha olyan új tény és bizonyíték merül fel, ami később erre okot ad, akkor az attól számított ésszerű időre. Most a javaslat egyértelműen azt célozza, hogy ezeket töröljük el, mert nem váltak be ezek a rendelkezések.

Jogi képviselőként is eljáró parlamenti képviselőként tapasztalom azt, hogy valóban egy kényelmesebb dolog akár felperesi képviselőként, akár alperesi képviselőként a per későbbi szakaszában előjönni keresetváltoztatással vagy beszámítási kifogással, de sajnos a tapasztalatok azt mutatják - nemcsak az enyém, de a statisztikák is, és az ügyvédi kar tapasztalatrendszere, a kamarai tapasztalatok -, hogy az ilyen típusú, későn vagy tudatosan késedelmesen előterjesztett keresetváltoztatások, beszámítási kifogások nagyon jelentős részben eredményezői a perek elhúzódásának. Amit egyébként egy erőteljes, határozott bírói munkával meg lehetne akadályozni, hiszen eleve a viszontkereset érdemi vizsgálat nélkül elutasítható is lenne, ha azt tudatosan késedelmesen, perelhúzó céllal terjesztették elő, de nagyon ritkán látunk erre példát. Összességében mi ezt a két intézményt... Legalábbis egy hatásvizsgálatot minimum kérnénk. Ha a minisztérium nem nyújtott be egy ilyen javaslatot, akkor szeretnénk kérni arra Papcsák Ferenc és Vas Imre képviselőtársainkat, hogy most tegyenek elénk egy hatástanulmányt arra vonatkozóan - akár Handó Tündétől is szívesen elfogadjuk ezt -, hogy miért nem vált be, mivel jellemezhető vagy mivel bizonyítható az a tényállítás, hogy nem vált be ez az eljárásgyorsító intézkedéscsomag.

Egyébként hozzáteszem, hogy de jó lenne, ha ilyen aktív lenne a visszacsatolási aktivitása a kormányoldal képviselőinek. Ez egy nagyon jó dolog egyébként. Ilyen szempontból meg kell dicsérjük az előterjesztő képviselőtársakat, hogy ők figyelemmel kísértek egy elfogadott jogszabályt tavaly óta, és arra a következtetésre jutottak, hogy az nem vált be. De hány olyan rendelkezés van, aminél ugyanezt a munkát egyébként minisztériumok apparátusának kellene szakszerűen elvégezni? Nem akarok ujjal mutogatni Répássy Róbert államtitkár úrra, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata gyakorlatilag a minisztériumi feladatleosztásban, hogy az elfogadott generálisabb igazságügyi jogszabályok érvényesülését, hatékonyságát vizsgálja. Én szívem szerint azt mondanám, hogy ezt a javaslatot vonják vissza az előterjesztő képviselőtársaink, hozzuk helyzetbe az Igazságügyi Minisztériumot, és a kormány vizsgálja meg ezt a kérdést.

(20.00)

S ha úgy gondolja, hogy ez egy olyan súlyú ügy, amit itt és most egy ilyen gyors Ptk.-módosítással, valóban megelőzve az egész Ptk. megalkotási folyamatát, mégiscsak hatályba kell léptetni, akkor győzzön meg minket, tegyen elénk hatástanulmányt, és egyáltalán járjon el a társadalmi egyeztetés szabályai szerint, amit előír a jogalkotásról szóló jogszabály. De így, ebben a formában ezt a javaslatot a már kifejtett okok miatt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)