ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is köszönöm szépen, hogy aggódik a személyes sorsom miatt a képviselő úr. El szeretném mondani, hogy engem már hamarabb tettek lapátra, mint a szocialistákat, úgyhogy nem kell engem különösebben féltenie. Igen, fognak is még, még annál csúnyábbakat is fognak mondani, mint amit ön mondott, függetlenül attól, hogy annak, amit ön mondott vagy mások mondanak, sok köze a valósághoz nem lesz. Ez ilyen szakma, azt kell mondanom, szokva vagyunk hozzá.

Ami a konkrét kérdést illeti: igen, szoktam kinevezni állami beosztásba is olyan embereket, akik korábban egyébként jelentős gazdasági szerepet játszottak. Ez helyes, föltéve, ha jól végzik a munkájukat. Ezt várjuk el tőlük: végezzék jól a munkájukat és tartsák be a törvényeket. (Simon Gábor: Osztalék!)

Egyébként pedig Magyarországnak nagy magyar vállalatokra szüksége van a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építőiparban, az energiaiparban, a járműgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, az információs technológiákban, a szállodaiparban, vagyis minden jelentős területen. Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk. Ha nem, akkor mindent a külföldiek fognak elvinni ebben az országban, és meggyőződésem szerint - ha tudja ön ezt, ha nem - ön valójában, amikor a magyar tőke ellen beszél, labancpolitikát folytat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit én elutasítok.

Köszönöm szépen. (Taps és füttyszó a kormánypártok padsoraiban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage