DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Soha nem látott érdeklődés fogadta azt a gazdasági programot, lánykori nevén konvergenciaprogramot, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kormánya két héttel ezelőtt Brüsszelben átadott. Ez a program felér egy beismerő vallomással. Aki figyelmesen elolvassa, az pontosan értékelheti és láthatja belőle, ez a vallomás arról szól, hogy az a stratégia, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kigondolt Magyarország átalakítására, az a stratégia két év után teljes mértékig megbukott. Jól mutatja, hogy ennek a stratégiának a legütősebb elemeként most már a telefonadó és a sárgacsekkadó jelent meg. S jól mutatja ennek az egésznek a súlyát, mélységét ennek az egész lépéssorozatnak, tervezett intézkedésnek a groteszk szépsége. Mert miért kell telefonadót kivetni? Azért kell, mert ki kell vezetni a telefontársaságok különadóját, mert különben Magyarország nem kapna hitelt. A telefontársaságok különadóját pedig azért kellett bevezetni, mert Magyarország nem akart hitelt felvenni sem az Európai Uniótól, sem az IMF-től. Ez tipikus esete annak, amikor a kígyó a farkába harap, s a végén kialakul egy olyan groteszk helyzet, amelyen Magyarország sajnos nem nevetni, hanem sírni tud, mert következménye az államadósság növekedése, a megszorítások, a lakosság nagy részének egyre rosszabb életkörülményei.
A helyzet, tisztelt képviselőtársaim, annak belátását követelné meg Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy beismerje a magyar közvélemény nyilvánossága előtt, hogy elejétől kezdve, 2010 nyarától kezdve folytatott gazdaságpolitikája hibás volt. Annak beismerését követelné meg, hogy mindaz, ami az elmúlt öt hónapban történt, az is felesleges volt, mert öt hónap kellett ahhoz, hogy arról a politikai elkötelezettségről tanúbizonyságot tegyen, ami alapján egyáltalán lehetővé váltak a tárgyalások. Ha ezt egyébként öt hónappal ezelőtt megteszi, azt teszi meg, amit akkor mond, márpedig azt mondta, hogy tárgyalni akar, akkor Magyarország elkerülte volna ennek a kínkeserves öt hónapnak a történetét, amely eddig az önök hivatalos adatai szerint 104 milliárd forintba került. És ennek a hitellehívás-elmaradásnak, e megállapodás elmaradásának az összege azonban még növekedni fog a későbbiek során is. Ha már lenne ilyen megállapodás, ha már lenne védőhálónk, ahogy azt önök nevezik, akkor természetesen nem lett volna szükség Orbán Viktor csomagjára sem, arra a csomagra, amely kiadáscsökkentéssel és adónöveléssel próbálja a helyzetet kezelni.
Az a helyzet, hogy most már az is kérdés persze, hogy az-e az igaz, amit Orbán Viktor miniszterelnök Barrosónak mond Brüsszelben, vagy az, amit itthon a magyar nyilvánosságnak szán. Ha az az igaz, amit Barrosónak mondott Brüsszelben, akkor sem lesz az út rövid. Ha pedig még az sem igaz, akkor ez az út nagyon-nagyon hosszú lesz, ugyanis a vita arról fog folyni, hogy ha az első Széll Kálmán-terv bombasiker volt, akkor miért van most szükség újabb bombákra. Ha igaz az, amit önök írnak ebben, hogy ma már nagyon jó a nyugdíjrendszer, kedvezők a demográfiai folyamatok, bővül a foglalkoztatás, egyre pompásabb az egészségügy, nő a GDP, csökken az infláció és az államadósság, vagy ha mégsem, akkor ez majd jövőre bekövetkezik, akkor a továbbra sem létező egyensúlyt vajon miért nem tudja Magyarország elérni.
(13.30)
Mert enélkül egyébként nemhogy hitelmegállapodás nincs, hanem egyszerűen a jövő évi talpon maradás is kétséges. És igen, képviselőtársaim, ezért önök is felelősek, mert önök azok, akik minden egyes javaslatot eddig a Magyar Országgyűlésben megszavaztak, amit a kormányuk ideterjesztett. És mivel elérték azt, hogy ma már a kormány egyetlen szavát sem hiszik el, csak az számít, hogy konkrétan miből lesz pénz, márpedig most konkrétan - ahogy egy hugyagi ismerősöm mondta néhány nappal ezelőtt - a lakosságtól és a vállalatoktól veszik el, nem azoktól persze, akik két éve jól jártak. Gyógyszerekre nem fognak pénzt adni, még a kutatásokra sem, a tömegközlekedésre csökkentik a támogatást, és tisztázatlan, hogy miből fogják az államosított iskolákat és kórházakat működtetni, és persze megpróbálják majd a lyukakat újabb adóemeléssel betömni.
Megnézték - alaposan megnézték -, milyen tevékenységet végeznek sokan és gyakran, majd az evésen kívül mindegyikre egy-egy adót vetettek ki. A kormánynak azt ajánlom, amit Churchill mondott egy ilyen parlamenti vitában: bármilyen gyönyörű a stratégia, nem árt, ha olykor az eredményére is vetünk egy pillantást. Önöknek pedig, képviselőtársaim, azt ajánlom, ne szavazzanak meg mindent, amit maguk elé tesznek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)