A legsúlyosabb talán az, hogy a Bokros-csomag idején egyetlenegy reform sem ment végbe ebben az országban, egy reform - azért azt megemlíteném -, a második nyugdíjpillér, a kötelező nyugdíjpillér kivételével, amiről tudjuk, hogy milyen rendszerben működött. A számok mellett ezért még hadd tegyem hozzá, hogy a Bokros-csomag idején - ön említette -, 1995-ben a reálbérek 12 százalékkal, 1996-ban pedig 5 százalékkal csökkentek, és ehhez képest a tavalyi évben a reálbérek Magyarországon 5,8 százalékkal növekedtek, tehát gondolom, hogy semmifajta összehasonlítást nem lehet tenni ebben az értelemben, még ha napirend előtti hozzászólásának ezt a címet is adta.

Azt javaslom, tisztelt képviselő úr, hogy értelmezzük a Széll Kálmán-terv 2.0-át, picit menjünk vissza időben, és nézzük Európát, miképp próbált meg Európa 2008-ban és 2009-ben válaszolni az akkor kirobbant pénzügyi válságra: egy tipikus kínálati, pontosabban a keresleti politikával, egy erős keynesi politikával, a fogyasztás ösztönzésével, amit részben ön is próbál említeni.

(13.10)

Ennek azonban az a problémája, hogy két év alatt egy egyre növekvő államadóssághoz vezetett. 2009-re kiderült, hogy ez a politika nem vihető tovább, a kereslet élénkítésével nem lehet kimenni a válságból. Helyette viszont rettentő magas államadósságot visel. 2010-2011-ben Európa-szerte az inga átbillent a másik oldalra, egy nagyon erős kiadáscsökkentési politika került Európában előtérbe, szinte mindenáron. Nem is az a probléma, hogy maga a kiadáscsökkentés fájdalmas, az sokkal inkább probléma, hogy recesszióba hajtja az országokat. Ez derült ki egyébként 2010 végére, hogy az állandó és nagyon erős kiadáscsökkentés recesszió felé vezet, csökkenő gazdasági növekedést eredményez, így aztán a GDP-arányos adósságráta is megemelkedik.

Most hadd utaljak arra, hogy mi történt a hét végén két jelentős választással is. Úgy tűnik, mintha az inga picit visszajönne. 2008-2009-ben elindul egy keresletélénkítő politika felé, 2010-2011-ben nagyon erősen, foggal-körömmel ragaszkodva az államháztartás rendbetétele felé, és most mintha egy picit indulna vissza középre. Nos, úgy gondolom, ez azzal a veszéllyel jár, hogy az európai országokban úgy lazul fel a fiskális fegyelem, hogy a java részük meg el sem kezdett igazán reformokat véghezvinni. Ezzel szemben egyébként Magyarország, úgy gondolom, nagyon következetes úton jár.

Magyarország az elmúlt másfél, lassan két esztendőben végrehajtotta azokat a reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez az ország versenyképes legyen. Átszerveztük az államigazgatást, rugalmas munkaerő-piaci szabályozás alakult ki, a felsőoktatás és a szakképzés területén reformok indultak el, a nyugdíjrendszerben, az adórendszerben és az államháztartás területén, amelyek erősítik a magyar gazdaság versenyképességét.

A másik oldalról említette a Széll Kálmán-tervet, említhetném az első és a második Széll Kálmán-tervet is, ez pedig a pénzügyi konszolidáció legfontosabb eszköze. Magyarországon a Széll Kálmán-terv 2.0-ával befejeződik az a pénzügyi konszolidáció, ami 2010 nyarán indult el. Magyarország képes 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt, az adósság csökkenő pályán van, tehát Magyarország abszolválta ezt a két feladatot, amire egyébként, hozzátenném, Európa a sok-sok cikcakk között képtelen volt. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős teljesítmény abban a tekintetben, hogy végbementek azok a reformok, amelyek az országot versenyképessé teszik, és stabilizálódott, konszolidálódott az államháztartás helyzete.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)