1999-ben az Állami Számvevőszék úgynevezett ikerkooperációs szerződést kötött az Egyesült Királyság számvevőszékével, a National Audit Office-szal, a NAO-val, amely a világ egyik legrégibb, és mondhatni: talán a legtekintélyesebb számvevőszéke. Az együttműködés első szakasza két évig tartott, és egy zárójelentéssel végződött, amit az Európai Unió is megkapott, tekintettel arra, hogy az előcsatlakozási alapból, a PHARE Alapból az Európai Unió finanszírozta ezt a kooperációt.

Az utóbbi két évben és az utóbbi hetekben még inkább eszembe jut ennek a kooperációnak a zárójelentése, ami azzal a mondattal végződött, hogy Magyarországon a közjavakkal való elszámoltatás kultúrája rendkívül alacsony színvonalú. Ezt nagyon fájó volt nekem olvasni akkor az angol kollégák tollából. Fájó volt talán azért, mert igaznak tűnt, és még inkább igaznak tűnik a kétéves tapasztalataim birtokában.

Arra jöttem azonban rá, hogy ennek nem lehet egy vagy akár egynéhány okát megjelölni, hanem bővebben kell ezzel foglalkozni, tartalmasabban kell ezzel foglalkozni, mert ennek, azt gondolom, történelmi, társadalmi, politikai és talán magyar mentalitást jellemző okai is vannak. Történelmünk olyan, hogy tatár, török, német, orosz uralkodott fölöttünk. Társadalmunk olyan, hogy egy közel kétszáz éves megkésettséggel követtük a nyugat-európai demokráciák berendezkedését. Mentálisan talán a legnagyobb magyarra emlékeztetek, aki azt mondta többek között - nemzeti bűneinket egy csokorba kötve -, hogy a közrestség az egyik olyan tulajdonsága a magyarnak, amin változtatni kellene, több más egyéb mellett, amire most nem akarok kitérni. És nem utolsósorban a politikai kultúránk is azok közé az okok közé tartozik, amelyek magyarázzák annak a zárómondatnak az igazságtartalmát, amit már idéztem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlésnek a kormányok többfajta felelősséggel tartoznak: számviteli felelősséggel, jogi felelősséggel, politikai felelősséggel, gazdasági felelősséggel. Ezek közül csak hadd emlékeztessek arra, hogy az elmúlt húsz esztendőben minden kormány minden zárszámadását mindegyik parlament elfogadta. Annak ellenére fogadta el, hogy rendkívül sok számviteli, jogi problémát tárt fel az Állami Számvevőszék akkor, amikor ezeket a zárszámadásokat vizsgálta.

Azt gondolom, hogy ez a politikai felelőssége a parlamentnek fennáll. Több szempontból is fennáll. Többek között azért áll fönn, mert azokat a szabályokat, azokat az előírásokat, amelyek szerint az ország pénzével, az adófizetők pénzével gazdálkodni kell, elszámolni kell, ezeket a szabályokat törvényben kellene rögzíteni, és erre az elmúlt húsz év alatt sem került sor. Ma sem rendelkezünk ilyen törvénnyel, a kormány rendeletben szabályozza a zárszámadás szerkezetét, struktúráját, azt, hogy miről számol be, és ez nem jó. Annak ellenére történik ez így, hogy számos fideszes képviselőtársunk van ma is ebben a parlamentben, most már nincsenek itt, akik erről beszéltek ebben a Házban tíz évvel ezelőtt. És most olyan pozícióban, amilyen pozícióba kerültek, nem tesznek semmit sem annak érdekében, hogy változzék ez a helyzet.

(0.00)

Az az államszámviteli törvény, amely 1897-ben született és ötven évig volt hatályban, szülessék újjá és szabályozza végre a közjavakkal való elszámoltatást azon a színvonalon, amin egyszer már volt ez az ország.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)