Teljesen egyetértek azzal, hogy emelt fejjel kellene végre az Európai Unióval tárgyalni, meg kellene szüntetni ezt a - hogy is mondjam? - megalázkodó hozzáállást, ami következik egyébként a jelentésből is, hogy eddig folyamatosan a megfelelési kényszer hajtotta a magyar politikát.

Ezzel kapcsolatban nekem van egy felvetésem és egy kérdésem, amelyik a hosszabb felszólalásomhoz kapcsolódik.

Látjuk azt, hogy ha két év múlva lejár a moratórium, akkor ott leszünk egy döntési helyzetben. A döntési helyzet úgy szól, akárhogy is szépítjük, hogy hacsak nem sikerül ennek a bizonyos bizottságnak, amit javasoltam felállítani, valamilyen megoldást találni, akkor oda kell bocsátanunk a termőföldjeinket a nyugat-európai gazdagabb embereknek. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) És ki tudja, még kiknek, igen. A kérdés úgy merül fel, hogy az itt jelen lévő pártok képviselői, azt hiszem, hogy itt a történelmi pillanat, hogy színt valljanak arról, hogy hogyan fognak állást foglalni abban a kérdésben, hogy az Európai Uniót választják-e, vagy pedig a magyar termőföldet, és ezáltal Magyarországot. Én kérem, hogy ragadjuk meg ezt az alkalmat, mert akkor végre lenne valami tanulsága ennek a jelentésnek, amivel a délutánt töltöttük, a jövőre néző jelentősége. Most még megállíthatjuk azt a folyamatot, ami előreláthatóan és kiszámíthatóan vezet el egy újabb tragédiához. A cukorgyáraink (Az elnök csenget.) és az egész iparunk elvesztése és elvesztegetése után a termőföldet is el fogjuk veszíteni akkor, ha most világosan (Az elnök csenget.) meg nem válaszoljuk ezt a kérdést.

Az én válaszom az, hogy igen, ki kell lépnünk az Európai Unióból akkor, ha az ár (Az elnök csenget.) a termőföldünk odaadása.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)