Én itt az ökológiai gazdálkodást állítanám szembe az intenzív és a vegyszerekre alapozott mezőgazdasággal. Itt most beszélünk szankciókról, élelmiszer-biztonságról, csalókról és hasonlókról, élelmiszer-hamisításról, de már a társadalom mintha elfelejtette volna azt, hogy a vegyszereknek igazán az élelmiszereinkben, illetve az élelmiszer-termelésünkben alapvetően azért nincsen helye. Csak ezt már annyira elfelejtettük, és nem is tudjuk elképzelni, hogy ezt másként is lehet. Hát, lehet másként, azért ezt a teremben ülők közül többen tudják rajtam kívül.

De itt felhívnám a figyelmet arra: aki már valaha életében - és abból is ülünk itt néhányan - készített egy tápanyag-visszapótlási mérleget, mondjuk, vetésforgóba illesztetten, az hallott már a living elvről, amelyik azt mondja, hogy ha abból a több tucat különböző elemből, amire szükség volna az élelmiszereinkben, valamelyik hiányzik, akkor az részben a termésátlagot befolyásolja, de annak a produktumnak az élettani hatása szegényes lesz.

Éppen Ángyán tanár úr intézetének egyik munkatársa, Márai doktor végzett olyan kutatásokat részben nemzetközi adatokra alapozva, hogy az elmúlt 60-80 évben az élelmiszereink mikroelem-tartalma milyen mértékben csökkent. És itt egyes elemeknél, kalcium és hasonlók, nem emlékszem természetesen minden elemre, de több tízes nagyságrendű az a százalékban kifejezett szám, amit az élelmiszereink beltartalmi értéke csökkent. Mert a produktivista, intenzív, nagyüzemi mezőgazdaság számára a mennyiség a fontos, és a mennyiséget gyakorlatilag néhány makroelem bevitelével is tudjuk fokozni. De nyilvánvaló, hogy ez a talaj kizsákmányolásához vezet, és a kizsákmányolt talajaink nem azt az élettani hatású élelmiszert fogják nekünk adni, amire az emberi szervezet az évezredek, akár évszázezredek alatt kialakult.

Az Európai Unió különböző kutatásokat finanszírozott, amivel megmérje ezt a hatást. Konkrétan egy ilyen angol vezető pályázó által koordinált kutatásról tudok, ahol a zöldségeket, a tejtermékeket vizsgálták. Ez egy 15 millió eurós kutatás volt, tehát nem egy kis területet és kis mintát vizsgáltak meg, de amelyikből egyértelműen kiderült az, hogy a zöldség-, gyümölcsfélékben és a tejtermékekben, különösen ezt a két területet vizsgálták, milyen mértékű a tápanyagok mikro-, makroelem-tartalma éppen azért, mert ezt a gazdálkodási formát visszük.

Nyilvánvaló, tudom pontosan, hogy nem ez a közvetlen témája annak a törvénymódosításnak, ami előttünk van, de azt gondoltam, hogy ezt az alkalmat megragadom azért arra, hogy egy picit emlékeztessük magunkat arra, hogy a vegyszereknek nincs helyük az élelmiszereinkben. A kemizált mezőgazdaság, amikor a mennyiség a cél, és a talajainkat makroelemekkel pótoljuk csak vissza, akkor ez a talajokban is ugyanúgy egy ilyen belső degradálódást, egy belső eróziót okoz gyakorlatilag, ami az elsivatagosodásnak is igen fontos alappillére.

(18.00)

Tehát azt gondolom, hogy amikor élelmiszer-biztonságról beszélünk, akkor legalább tudjunk róla, hogy annak van egy pozitív formája is, ez az ökológiai gazdálkodás, ahol már elő sem fordulhat az, hogy például génmódosított alapanyagból lehessen bármit is feldolgozni, mert ott a nulla tolerancia az, ami érvényes, és azt kell betartani minden ilyen minősítéssel rendelkező termelőnek. Tudom, hogy ma ez szinte lehetetlen volna, mert már nincs állatállomány. Ahhoz, hogy egészséges élelmiszerünk legyen, egy egészséges mezőgazdaság kellene, ahol a növénytermesztés, az állattenyésztés aránya a jelenleginél sokkal kedvezőbb. Manapság már, legalábbis Magyarországon, de Európára is részben igaz ez a tendencia, hogy az állatállomány ilyen mértékben csökken, és térjünk át - megint csak ezt a szót használom - erre a produktivista, nagyüzemi, nagytáblás, ipari alapanyagot előállító mezőgazdaságra. Innen nem várhatunk biztonságos élelmiszert. Az emberi egészséget nemcsak az befolyásolja, ha valaki hamisítja az élelmiszert vagy éppen nem higiénikus módon állítja elő, hiszen erről tárgyalunk itt most, hanem az is károsítja az emberi egészséget, ha valami nincs benne abban a táplálékban, ami eredetileg benne kellett volna hogy legyen.

Azt gondolom, hogy azok szerint, akik most itt támogatjuk ezt a javaslatot, illetve jónak tartjuk, ez mindenképpen jó irány. Azt hiszem, hogy ebben nem lesz túl sok vita. Legalább gondoljunk arra, majd amikor különböző javaslatokat tárgyalunk. Például a Darányi-terv prioritásait javaslom, és kérem a kormányt, hogy akkor az ökológiai gazdálkodásnak és más természetszerű gazdálkodási formának adjon nagyobb teret, adjon nagyobb teret a kutatásnak, amely legalább felszínre hozza a két különböző termelési mód közötti beltartalmi értékeket. Mert ha ezekről nem is tudunk, egyszerűen oda fogunk jutni, hogy generációk elfelejtik majd, hogy milyen is volt az eredeti élelmiszer, milyennek kellene lennie a beltartalmának, mennyi volna az, ami igazán megőrzi az emberi egészséget.

Köszönöm szépen, ezt szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik padsoraiból.)