Az '56-os menekülteket ehhez a kérdéshez idecitálni már-már kegyeletsértés. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az az! Így van!) Egyszerűen nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak, de szeretném elmondani Szabó Timeának, hogy nézzen már egy picit körül. Politikai menekülteket hasonlít össze éhségmenekültekkel, tehát a kettőnek köze sincs egymáshoz. (Szabó Timea: Tanulmányozza már a nemzetközi jogot!)

Körülbelül egy héttel ezelőtt egy olyan barátommal néztem végig az Európa-bajnoki labdarúgó selejtezőket, aki három színtéren éli az életét: Svájcban, Franciaországban és Magyarországon. Arról beszéltünk, hogy a francia válogatottban 6 vagy 7 színes bőrű játékos volt, a svájci válogatott kezdő tizenegyében pedig mindössze 4 olyan játékos volt, akinek a neve alapján vélelmezhető volt, hogy svájciak a szülők.

Kérdeztem tőle, hogy ezt hogy kezeli a két ország társadalma. Ő úgy válaszolt, hogy... (Szabó Timea elindul kifelé az ülésteremből.) - Viszontlátásra, kedves Timea! (Babák Mihály közbeszól.) Ön hatott rám, én nem tudok önre hatni, de hát ez nem véletlen. (Szabó Timea: Hülyeségeket nem fogok hallgatni! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez a szokása! Az MSZP is kiszalad...)

Tehát azt mondta, hogy a francia társadalom rosszul kezeli, mert ott olyan menekültáradat érte az országot, amely gyenge szociális hálóval rendelkezett, viszonylag gyenge közbiztonsággal. Míg Svájcban, ahol erős szociális háló, erős közbiztonság, erős állam van, ott a Sakiri nevű futballista és a családjának minden tagja svájcibb akar lenni a svájcinál. Ott lehet kezelni a bevándorlást, mert föl vannak rá készülve a társadalom és az állam minden szintjén. Ezt kérem megfontolni minden képviselőtársamtól, hogy mi vajon föl vagyunk-e rá készülve, amikor úgy érezzük - valljuk meg magunkban -, hogy bizony inkább elengednénk pár polgártársunkat, nem pedig idehívnánk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)