Én bevallom őszintén, nagyon szomorú vagyok, bár még nem hallottam az LMP-s kolléganő felszólalását, tehát ki kell várnom itt a sommás ítélettel, de egyelőre én egyetlenegy olyan érvet sem hallottam, amely magyar érdekből jelenítette volna meg a bevándorláspolitikát. (A telefonáló dr. Harangozó Tamás felé:) Tehát én, finoman szólva, egy európai uniós hozsannázást hallottam itt a szocialista képviselőtársunktól, aki úgy látszik, éppen nem is bírja meghallgatni azt, hogy én hogyan vonom azt kétségbe, hogy a rendszerváltozás, az úgynevezett elhazudott rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai teljesítménye volt Magyarországnak az európai uniós csatlakozás, amit komolyan úgy elmondani, hogy közben elhallgatja nemcsak ő, hanem a fideszes felszólalók is elhallgatják azt, hogy vajon mi volt a lényege az európai uniós csatlakozásnak; mit eredményezett ez számunkra; milyen számos területen kellett feladni a nemzeti érdekeink védelmét; mit jelentett ez a magyar mezőgazdaságnak; mit jelentett a magyar iparnak; mit jelentett a magyar munkavállalóknak; és milyen nettó befizetői lettünk lényegében a valós, reális értékszámítással az Európai Uniónak... - mert sajnos ez az igazság, és ezen lehet mosolyogni, lehet félvállról nyilatkozni erről, vagy éppenséggel behódolóan nyilatkozni, a valóságot nem lehet elhazudni.

Tehát Magyarországot, jogait, jogát tekintve, alárendelték az Európai Uniónak. Európai uniós szakjogász vagyok, tehát nagyon jól tudom azért, hogy miről beszélek, hiszen magának a luxemburgi bíróságnak az egyik ítélete a legjellegzetesebb, amikor kimondja, hogy az uniós jog elsődlegességet élvez a nemzeti joggal szemben, ahol úgynevezett közös politikák vannak. Nagyon jól tudjuk, hogy a közös politikának legalábbis három nagy területe mindenképpen van: az egyik a közös gazdaság-, úgymond kereskedelempolitika, egy másik a bel- és igazságügy, a harmadik ez a bizonyos kül- és biztonságpolitika, amelynek tulajdonképpen része a bevándorlási ügy.

Tehát a bevándorlási ügy mindenképpen egy olyan rezsim, amit az Európai Unió számunkra diktál - diktátumról van szó. Tehát mondjuk már ki ezt ebben a Házban, ebben a Házban... - amelyet nem azért építettek meg elődeink, és nem abban a szellemben, és nem arra a funkcióra szánták az elődeink, hogy itt majd diktátumok bekottázását fogjuk elvégezni, mert tulajdonképpen ez a házi feladat mára. Tehát azért világosan beszéljünk már arról, hogy amikor arról beszélünk, hogy alaptörvényt alkotott Magyarország, vagy arról beszélünk, hogy gazdasági szabadságharcot vív Magyarország, erről beszél Orbán Viktor miniszterelnök úr, nagyon helyesen egyébként, azt a törekvést fejezi ki, hogy igen, álljunk szembe a gyarmatosítással, amit az Európai Unió jelent, a mélyben, a tartalomban közben azt látjuk, hogy egymás után kerülnek elénk olyan jogszabálytervezetek, olyan javaslatok, amelyek viszont az Európai Unió diktátumának az elfogadásáról szólnak.

Ilyen volt két héttel ezelőtt a fiskális unióra vonatkozó országgyűlési határozati felhatalmazás, amelyet sajnos már alá is írt a magyar kormányfő március 2-án. Ez a mélypontja számomra a rendszerváltozás utáni magyar történelemnek, hogy hogyan lehetett partnerül szegődni egy még további nemzeti érdekcsorbításnak, egy olyan szervezettel szemben, amely tulajdonképpen tényleg a gyarmatosítás szellemében fogant és annak szellemében működik.

Hogy jött létre az Európai Unió? Miért jött létre? Mindannyian tudjuk, legalábbis aki nem tudja, annak elmondom: azért, hogy a második világháborúban megvert Németország energia- és ásványianyag-kincsei feletti kontrollt biztosíthassák Franciaország számára, amely rettegett attól, hogy Németország ismét megerősödik, és netán ismét visszaveszi, mondjuk, Elzászt. Ennek nyomán utána egy minőségi változás következett, és akkor a francia mezőgazdaság érdekeinek a biztosítása lépett előtérbe.

Jelentősen épült utána Nyugat-Európa, az Európai Unió korábbi formája, az Európai Közösség a bevándorolt munkaerő munkaerejére. És ezen a logikán működik, tehát mint egy gömböc, a mesebeli kisgömböc, amely magába nyel különböző összetevőket. Ilyen összetevő az emberi erőforrás, az ember maga, amely számunkra egyébként a legfontosabb érték, hogy emberközpontúan és nemzetiérdek-központúan gondolkozunk, és ezen a mércén mérve kőkeményen elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat.

Mert igenis nem ad számot arról maga az előterjesztő sem, próbáltam a tegnapi alkotmányügyi bizottsági ülésen rákérdezni az államtitkár asszonynál, Simonné Berta Krisztinánál, hogy mondja már el pontosan, két irányelv átültetéséről van szó, mondja már meg, hogy mi az a mozgástér, ami a magyar állam számára nyílik. Mert azért azt mondjuk itt el, nem sokak számára ismert, óriási felelőssége és bűne a magyar politikai elitnek, hogy nemcsak hogy úgy meneteltették be az Európai Unióba Magyarországot, hogy nem készítették fel az esetleges hátrányokra, és nem hívták fel a választópolgárok figyelmét a csatlakozás várható hátrányaira, hanem csak a kimaradás hátrányairól beszéltek. És ebben abszolút közös nevezőn volt Kovács Lászlótól kezdve Szájer Józsefen át mindenki. És nem szóltak arról, hogy ez milyen következményekkel fog járni. Itt van például néhány olyan ország, amely velünk együtt csatlakozott, például Szlovénia.

És azért figyeljünk fel arra, hogy Szlovéniában a bevándoroltak, tehát a külföldiek aránya a 15 százalékot már meghaladja. Tehát egy olyan országról, egy olyan 2 milliós országról, egy elég civilizált, kulturált európai országról van szó, amely nagyon erőteljesen védi a saját nemzeti iparát, az energiaszektorát, de mégis, a bevándorláspolitika a központtól diktált jellege miatt nem tud ellenállni annak a törekvésnek, ami arról szól, hogy tulajdonképpen ha most megnézzük a Nyugat-Európában szóló híreket, akkor azt látjuk, hogy az egyik legerőteljesebb, legmeghatározóbb téma a nyugat-európai országokban a bevándorlásügy.

(12.50)

Ez olyan szintre ment, hogy például Olaszországban területvédő erőket, ha úgy tetszik - és szó szerint is -, gárdákat hoztak létre, hogy megvédjék a helyi lakosságot a tömegesen betelepült emberektől. Persze most mondhatjuk azt, hogy ez egy más téma, mert Unión belüli polgárok élnek a személyes szabadsággal, a személyek szabad áramlásának alapelvével, ezt a mondatot hallottuk itt Harangozó Tamástól; szinte elalélt a gyönyörűségtől, amikor elmondta azt, hogy ez milyen csodálatos dolog, hogy az Európai Unió biztosítja a személyek szabad áramlását, és egyetlenegy mondatot nem hallottunk tőle arról, hogy Magyarország számára milyen kockázatok és mellékhatások származnak abból, ha Magyarországra áttolja Nyugat-Európa a menekültek millióit. Mert azért ne felejtsük el - 2009-es adatokat tartok a kezemben -, hogy 3 millió ember vándorolt be az Európai Unió területére, 3 millió bevándorló érkezett 2009-ben. 2010-es adatot nem találtam, de vélelmezem, hogy akkor sem kevesebben. Volt az arab tavasz, amely jelentős kataklizmát hozott az észak-afrikai arab országokban, és onnan bizony nagyon sokan menekültek ismételten az Európai Unió országai felé. Lampedusa szigete tele van menekültekkel, emiatt egyébként, ha emberi jogi szempontból vizsgáljuk, valóban nagyon sok megaláztatás és sérelem éri ezeket a bevándorlókat. Tehát mielőtt még bárki azt mondja, hogy a Jobbik most beállt a szokásos nyugat-európai populista pártok bevándorlásellenes szövegelőinek a sorába, az téved, mert mi emberközpontúan vizsgáljuk ezt az ügyet, de ugyanakkor nemzetiérdek-központúan is, a kettőt együtt vizsgáljuk, és ezeket nem lehet elválasztani.

Tehát amikor Ékes Ilona arról beszélt, hogy ez egy nagyon fontos emberi jogi kérdés és humanitárius kérdés, és sokan tekintenek Magyarországra úgy, mint egy végső bástyára vagy menekülési pontra a világ kataklizmái közül, az nagyon helyes, csak közben azért vizsgáljuk meg a másik oldalt is, mégpedig azt, hogy Magyarország számára mit hozhat az, ha nem elég, hogy nekünk van egy nagyon komoly problémánk a Magyarországon élő nemzetiségek közül nem eggyel, de mondjuk, ki tudnám emelni a cigány közösséget, a magyar-cigány együttélés nagyon komoly problémáktól szenved Magyarországon. Nemrégiben volt egy konferencia a Magyarok Világszövetsége szervezésében, és ha jól láttam, ott egy olyan adatot közölt egy cigány kisebbségi képviselő, hogy Magyarországon körülbelül kétmillió cigány él - ő ezt így fogalmazta meg, nem én mondom. Tehát nekünk azért vannak nagyon komoly gondjaink itthon. Amikor a magyar politika dönt arról, hogy ilyen diktátumokról vitatkozunk, mint az Európai Unió bevándorlásügyi jogharmonizációs irányelvének az átültetése, ha már eleve egy ilyen utcába belementünk és belekényszerítettek minket, akkor bizony nekünk meg kell vizsgálni azt, hogy mi az a minimális engedmény, amit nekünk tennünk kell az Európai Unió részére. Itt érdemes felfigyelni arra, hogy Franciaország, Olaszország, Németország és Nagy-Britannia, főleg ez a négy nagy ország, de Spanyolország is, amelyek a legjobban célországai a bevándorlásnak, éveken át vitatkoznak, küzdenek az Európai Bizottsággal abban, hogy milyen szintig nyissák ki a bevándorlás lehetőségét.

Tehát annak ellenére, hogy a közös uniós politika arról szól, hogy - az Európai Bizottság honlapján olvasom - bevándorlási politika, amellyel mindenki nyer, ez a címe, ezzel nem értünk egyet, nem gondoljuk azt, hogy mindenki nyer. Ezt már elmondtam a kisebbségi álláspont ismertetésekor, az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójaként, hogy az egész rendszernek, az egész bevándorlásügynek nézzünk már mögé egy kicsit. Az egész nyugat-európai civilizáció - sajnos ki kell mondani - jelentős mértékben a gyarmatosításból élt, és él a mai napig. Magyarország soha nem volt gyarmatosító ország. Magyarország a Szent Korona-eszme alapján egy befogadó ország volt, amivel nagyon sokan visszaéltek, de a Szent Korona-eszméből fakadóan az egyenjogúság elvét fogadjuk el és fogadtuk el eddig is, és Szent István intelmei sem arról szóltak, hogy nyakló nélkül jöjjön be minden idegen - ezt nagyon ki szokták sarkítani, hogy szeretjük az idegent, jöjjön az idegen -, hanem akkor jöjjön, ha hasznos tanácsadójává, segítőjévé, partnerévé tud válni ennek az országnak, elfogadja az értékeinket, elfogadja a hagyományainkat, tiszteletben tartja a szokásainkat. Ehhez képest a bevándorlók egy jelentős része Európában - legyenek különböző vallásúak - őrzi a saját közösségi hagyományait, ezért nem lehet elítélni őket, de az összeurópai mércén mérve Európa veszít európaságából minden egyes bevándorló beérkezésével.

Hogyan lehet igazából az ügyet megoldani? Nem úgy, hogy ilyen típusú jogharmonizációs törvényekkel szolgai módon bekottázzuk a magyar jogrendbe ezeket a diktátumokat, amelyeket az Európai Unió elfogad, hanem úgy, hogy megkérdezzük a nyugati-európai országokat, hogy miért van az, hogy a fejletlenebb, harmadik világbeli országokat a mai napig tulajdonképpen kizsákmányolják és gyarmatosítják - kitelepített cégek minimálbér alatti összegeken, gyermekmunkával, kizsigerelő munkával. Hajók utaznak a világon, ahol 5 dolláros rádiókat szerelnek össze hihetetlen minimális munkabérszükséglettel, vagy csirkéket nevelnek úgy, hogy elindul a tojás a hajón, és mire megérkezik, már ott van a csirke, amely életében nem látott egy napfénycsillámot sem, de mégis ott termékként megérkezik, és ezeket az embereket használják, kihasználják. Tehát igenis azt kell számon kérni ilyenkor Nyugat-Európán, és azt várjuk el a kormánytól, hogy ilyenkor ott kinn, Brüsszelben, amikor az Európai Parlamentben erről vita folyik, ne szolgalélekkel szavazzák meg az európai parlamenti fideszes, kormánypárti képviselők, és hozzáteszem, a szocialista képviselőkkel együtt az ilyen javaslatokat, hanem kérjék számon Nyugat-Európán, hogy változtasson a harmadik világgal szembeni kizsákmányoló politikáján, és változtasson a közép-kelet-európai országok kizsákmányolási stratégiáján. Ugyanis ugyanígy minket is gyarmatosítanak, egy pillanatnyi tévedés ne essen, minket is ugyanezzel a logikával gyarmatosítanak, ugyanígy hozzák ide az összeszerelő üzemeket, hozzák ide a tőkéjüket, de nem hagyják itt azt a tőkét, abból nekünk alig van hasznunk. A magyar munkaerőt legfeljebb minimálbér környéki összegen foglalkoztatják, úgy, hogy meg se szólalhat a munkaszalag mellett, ha megszólal, akkor kirúgják, ha vécére megy, akkor is kirúgják, ha megbetegszik, akkor emiatt később rúgják ki. Tehát egy teljesen kizsigerelt, gyarmatosított helyzetbe taszított térségben vagyunk; egy kicsit emeljük már fel a fejünket, és mondjuk már azt, hogy ez így nem mehet tovább! Miért van az, hogy most úgy teszünk, mintha itt minden rendben lenne, és milyen remek dolog lenne a bevándorlással kapcsolatos, méltányos és hatékony törvényi szabályozás kidolgozása?

Számomra igazán sokkoló az volt, amikor olvastam a törvényjavaslat indokolásában, hogy egyrészt megfeddett minket az Európai Parlament és a Tanács, egy jelentést készített, és ebben kifogásolták, hogy nem megfelelően ültettünk át néhány jogszabályt, és ezért most itt szolgai lélekkel azonnal megfelelően ültetünk át bizonyos szabályokat, viszont ami még döntőbb, az az, hogy egy jövőbeni elmarasztaló bizottsági jelentés megelőzéseként akarunk itt most bármilyen jogszabályt elfogadni. Ez felháborító! Hát hogy gondoljuk ezt? Azért, mert esetleg majd ráncolja a szemöldökét az Európai Bizottság, hogy nehogy már ráncolja, ezért most itt azonnal, gondolkodás nélkül például a kék kártya irányelvet átültetjük? 2007-ben, amikor a kék kártyát beterjesztették, Manuel Barroso, aki jelenleg is a Bizottság elnöke, azt mondta: "Nem vagyunk elég eredményesek a magasan képzett munkaerő idecsábításában, népességünk nem elég és nem elég fiatal ahhoz, hogy egyedül lendületben tudjuk tartani társadalmunk és gazdaságunk fejlődését." Mi ezt nem valljuk magunkénak. Mi azt gondoljuk, hogy magasan képzett magyar munkaerő van, van nagyon sok fiatal, és itt kell megteremteni a magyar élet felvirágzásának lehetőségét, és ennek érdekében az ilyen típusú javaslatokat mi élesen elutasítjuk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)