Nem tudom megállni ismét, hogy ne utaljak arra, nem merészkednék arra, hogy bizonyítás nélkül olyan szavakat használjak önnel vagy bárkivel szemben, hogy puszta hazugságnak tituláljam az állításait. Ez nem jellemző sem rám, sem ránk, sem arra a pártpolitikai családra, amelyben dolgozom, hogy hazudni szoktunk volna. Most sem hazudtunk. Tévedni esetleg lehet, ez emberi dolog, ezt is be szoktuk látni. Nos, előszedni egy fél évvel ezelőtt már többször megszellőztetett témát, ezt a bizonyos hatástanulmányt, ez is a politikai eszköztár ismert trükkje. Ön hazudott inkább, amikor azt mondta, hogy a napokban előkerült. Ez nem a napokban került elő, ez bizony az őszi hónapokban nyilvánosságra került.

Nem is nagyon vesztegetnék rá szót, mert akkor válaszoltam rá, de miután ön itt most megemlítette, mégiscsak kénytelen vagyok leszögezni, hogy azóta, kedves képviselő asszony, 2011. december 20-án az Országgyűlés elfogadta a nemzeti köznevelésről szóló törvényt. Ebben a törvényben egyetlenegy szó nem utal azokra az állításokra, amelyek ennek az említett, felemlített hatástanulmánynak lehetséges következményei lettek volna. Nem egy jóváhagyott döntésről van tehát szó, hanem egy olyan tanulmányról, ami latolgatott különböző dolgokat. A továbbiakban nem részletezem, hiszen ön ezt elmondta. Ezért ezt ismét előszedni és behozni a közbeszédbe, gyanítom, hogy azzal magyarázható, hogy nagyon kevés a témájuk, és úgy gondolják, hogy ezt hajánál fogva mindig előrángatni talán nyerő dolog lesz. Nem az, mert a köznevelési törvény azóta megmutatta, bebizonyította, hogy mi a valós szándékunk a köznevelés átalakításával.

Na most, nézzük a tankötelezettség 18 éves korról 16 éves korra történő leszállítását, ha jól emlékszem, ezzel kapcsolatban állította, hogy itt hazugságra vetemedtem vagy vetemedtünk volna. A múlt héten Brüsszelben az oktatási biztos asszonynak átadtam egy olyan kimutatást, ami európai statisztika, és kimutatja azt, hogy a világ 42 országában, a fejlett világ 42 országában 16-15 vagy 14 éves korig tart a tankötelezettség; köztük olyan régi demokráciák, mint Franciaország vagy Dánia, vagy sorolhatnám.

(9.10)

Mindössze tíz olyan ország van, ahol 17 vagy 18 éves korig tart a tankötelezettség. Kérdezem: ezek az iszonyatos veszélyek, amelyeket ön itt feszeget, ezekben az országokban talán megvannak? Dehogyis vannak! És a statisztika azt is bizonyítja, hogy érdekes módon, ahol rövidebb ideig tart a kötelező iskoláztatás, ott magasabb az iskolai végzettsége a fiataloknak. A pedagógia világában nem ilyen mechanikusan érvényesülnek a dolgok, ezért tehát feltételezésekre alapítani gyanút, és ezt mindjárt hazugsággal párosítani, nem éppen illendő dolog.

Utalnék, hogyha megengedi, befejezésképpen az ön iróniát sejtető címére a napirend előtti felszólalásban. Feltételezem, hogy Huxley ismert Szép új világára utal, amely, jól tudjuk, hogy egy utópia, mégpedig egy negatív utópia. Igen, a kérdésére nekünk a válaszunk az, hogy ez egy szép és új világ lehet, de rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy milyen lesz, hogy valóban ilyet építünk-e. Nekünk ez a határozott szándékunk, és az örökös - mondjuk - aggályoskodás és a nem létező tényező tényeknek tényként való beállítása (Az elnök csenget.) nem segít abban, hogy valóban szép új világot építsünk. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)