A másik pedig, amiért ez a szégyenteljes törvény, amit önök 2006-ban a szocialistákkal együtt megalkottak, megérett arra, hogy kukába dobjuk, annak az a másik indoka, államtitkár úr, hogy pontosan a sukorói King's City-botrány világított rá arra, hogy ez a törvény megengedhetetlen korrupciós nyomás alá helyezi a mindenkori kormányt, mert azok a regáléjogok, azokat a kedvezményeket, amiket most is itt önök biztosítani kívánnak, illetve biztosítottak önök és az önök elődei az elmúlt években, úgy lehet kiosztogatni, hogy senkit semmiféle indokolási kötelezettség nem terhelt. Sem Gyurcsány Ferencet és kormányát nem terhelte indokolási kötelezettség, amikor Sávolyon vagy Sukorón ilyen kedvezményeket osztogatott, és önöket sem terheli semmiféle indokolási kötelezettség. Ez a mindenkori hatalom diszkrecionális jogköre, hogy kit kedvezményez, kit ment fel és ki az, akit pedig - önök említették Nagy Andor képviselőtársammal együtt - hagy benne a bürokrácia útvesztőjében.

Azt gondolom, hogy itt van az eb elhantolva, képviselőtársam. Ha önnek ilyen rossz a véleménye a közigazgatás működéséről, ha ön azt gondolja, hogy a magyar bürokrácia állapota hátráltatja a Magyarországon vállalkozni kívánó különböző gazdálkodó szervezeteket - én még csak nem is azzal az olcsó poénnal szeretnék jönni, hogy most már nem lehet nyolcévezni, mert másfél éve önök vannak hatalmon -, ha ön azt gondolja, hogy a magyar bürokrácia, a magyar hatósági szervezetrendszer hátráltatja a vállalkozások fejlődését, akkor miért nem a közigazgatási szervezetrendszerhez nyúlnak hozzá? Az úgy nem működik, és az az előző kormányoknak volt a politikája, hogy a közigazgatás defektjeit, a közigazgatás anomáliáit átterhelik a fejlesztéspolitikára. Ha a közigazgatással probléma van, azt nem a fejlesztéspolitikában kell megoldani.

Ennek a törvényjavaslatnak nyilvánvalóan az egyik első számú célja, ahogyan erre egyébként Bödecs Barna képviselőtársam már utalt, hogy a társadalmi részvételt kigolyózzák. A szocialista kormányok korifeusai is hosszan érveltek amellett, hogy a különböző állampolgári csoportok, mozgalmak zavaró tényezők a nagyívű beruházások megvalósításában. Nyilvánvaló, hogy önöknek is most az a céljuk, hogy akadálymentesítsék ezeket a nemzeti együttműködés rendszere számára fontos projekteket, hiszen félreértés ne essék, itt nem az uniós források felhasználásáról van szó.

(19.30)

Az a 30 napos határidő, amit itt önök meghagynak, az legfeljebb egy manipulatív részvételre elég. Az pontosan arra elég, amit önök nemzeti meg szociális konzultáció címén szoktak folytatni, ilyen bohóckodásokra. Az érdemi társadalmi részvételhez információ kell; az kell, hogy megszervezzenek közmeghallgatásokat; az kell, hogy egyes állampolgári csoportok érdemben bekapcsolódhassanak a hatósági eljárásokba. Önök megsemmisítik ennek a lehetőségét.

Ráadásul úgymond versenyképes országokban a beruházóknak kifejezetten érdekük az, hogy az ott lakó, ott élő emberek, akiknek az életvilágát érinti egy-egy ilyen beruházás, tájékoztatva legyenek, azokkal hosszú távon együtt lehessen működni. Az a helyzet, hogy ez a kiemelt beruházási törvény, illetve ez a módosítás, ami itt fekszik előttünk, pontosan azokban az esetekben kedvezményez beruházásokat, pontosan azokat a befektetőket és beruházásokat vonja ki gyakorlatilag az érdemi környezetvédelmi engedélyeztetés alól, akik és amelyek a legnagyobb környezeti károkat tudják előidézni.

Tehát az a teljesen abszurd helyzet állt elő magával a 2006. évi LIII. törvénnyel, és hiába ingatja a fejét, államtitkár úr, az általa ide behozott (Tállai András: Itt van előttem!) törvénymódosítással, hogy pontosan azokban az esetekben van lehetőség a hatósági eljárás, tehát a közösségi ellenőrzés brutális lerövidítésére, illetve az állampolgári részvétel kikapcsolására, ahol a legnagyobb teher helyeződik egy-egy lakókörnyezetre, az életvilágra, illetve az élővilágra - tehát pontosan azokban az ügyekben. Gondoljon, államtitkár úr, mondjuk, a sukorói kaszinóváros tervére. Pontosan azokban az ügyekben semmisítik meg az állampolgári részvétel lehetőségét, pontosan azokban az ügyekben csökkentik le minimálisra a környezetvédelmi hatóság súlyát, ahol egyébként a leginkább indokolt lenne az, hogy egy alapos környezeti hatástanulmány készüljön, ahol a leginkább veszélyeztetve érezhetik az ott élők magukat, az életvilágukat, az utódaik környezetét.

Nem akkor kell félteni a környezetet, amikor valaki mondjuk, egy családi házat épít fel, vagy egy vendéglátó-ipari egységet helyez ki a tó partjára. Az ilyen kiemelt beruházásoktól kell óvni a környezetet. Ezek a kiemelt beruházások alkalmasak arra, hogy örök időkre tönkretegyék az életvilágot, mondjuk, egy madárrezervátumban. Ezek a beruházások alkalmasak arra, hogy ipari katasztrófákat idézzenek elő. Ezek a beruházások alkalmasak arra, hogy az ott élő emberek, a helyi lakosok életvilágát alapvetően változtassák meg.

És nem utolsósorban ezek a kiemelt beruházások alkalmasak arra, hogy a helyi gazdaság szerves fejlődésében végzetes károkat okozzanak. Hiszen ne felejtsük el, itt a környezeti-kulturális örökség megóvása mellett arról is szó van, és pontosan azért elhibázott a filozófiája ennek az egész törvénynek, hogy akkor, amikor önök valahol kedvezményeznek egy befektetőt, nem gondolnak arra, ha úgy tetszik, szembemenve a saját kormányprogramjukkal, hogy beavatkoznak egy helyi gazdaság élő szövetébe. Ha ott kedvezményeznek mondjuk, egy nagy vendéglátó-ipari befektetőt, mi lesz azokkal a családi vállalkozásokkal, amelyek mondjuk, ugyanezen a piacon kívánnak ugyanott versenyezni? És azért mégiscsak említést kell tenni arról, hogy pontosan hogy állunk azzal a hatósági szervezetrendszerrel, amitől önök most rövidebb idő alatt várnak munkát.

Összefoglalva, itt arról van szó, hogy önök rövidebb idő alatt több munkát kevesebb pénzből várnak el a környezetvédelmi hatóságoktól. Önök 2011 februárjában zárolták a költségvetési keret majdnem 45 százalékát, a nemzeti parki igazgatóságoknál 37 százalékát, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél 45 százalékát - nem sorolom tovább. 2012-ben is brutális megszorításokkal néz szembe a vízügyi, illetve a környezetvédelmi hatósági rendszer, és ettől a hatósági szervezetrendszertől várnak el rövidebb idő alatt eredményt. Ettől a hatósági szervezetrendszertől várná el a miniszterelnök azt, hogy a közösségi érdeket érvényesíti a magánérdekekkel szemben.

Megint csak azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy a tettek beszélnek. Lehet szép szavakat mondani arról, hogy önök a közösségi érdeket az egyéni érdek elé helyezik. A helyzet az, hogy önök az egyéni érdeket, az önök egyéni érdekeit, az önök klientúrájának az egyéni érdekeit helyezik a közösségi érdekek, a jövő nemzedékek érdekei elé.

És az a helyzet, hogy egy olyan törvényjavaslatot volt szerencséje az államtitkár úrnak idehozni, amit aztán valóban notifikációra ki kell küldeni Brüsszelbe a 85/357. EGK-rendelet alapján, és ez egy olyan törvényjavaslat, államtitkár úr, ami sérti a 2001. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett aarhusi egyezmény rendelkezéseit.

Éppen ezért, és ezt egy következő hozzászólásomban ki fogom fejteni, egy olyan törvényjavaslatot hoztak ide, ami több ponton is nagyon komoly alkotmányossági aggályokat vet fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)