Államtitkár Úr! Egyszerűen már lerí az önök jogszabályalkotásáról, hogy önök félnek, nagyon félnek, és ahogy mennek be a sűrűjébe, egyre több okuk is van arra, hogy féljenek. Megkockáztatva, hogy önökben valamilyen tisztességes szándék van itt az előterjesztések írásakor, én arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen előterjesztést saját akaratból, saját kútfőből nem találnak ki. Itt már más erők mozgatják a szálakat, mert magyar viszonylatban, amit itt az előterjesztésben leírnak, ez hagyományok nélküli. Itt a korábbi felszólalásomban már jelzett terrorista indokra való hivatkozással mindent le tudnak tolni az emberek torkán, vagy önök legalábbis így képzelik. Higgye el, hogy jobban érdekli az embereket - ha már a témánál tartunk -, hogy mit keresett az az izraeli repülőgép hazánk légterében, amire vonatkozóan még nem kaptunk hiteles választ, csak magyarázkodást, hogy milyen félreértések voltak a berepüléskor. De amúgy, ha az engedélyeztetés szabályos lett volna, akkor is megkérdeznénk, hogy mit kerestek itt.

Ezek fajsúlyosabb kérdések, mint az, hogy valaki egy sportklub iránti hűségéből fakadóan beöltözik. Ha pedig veszélyes elemnek minősítik azt, aki így maszkírozza magát, azt szűrjék ki minden olyan további korlátozó intézkedés nélkül, mint amilyet most önök itt beterjesztenek.

Államtitkár úr, nagyon rossz úton járnak, higgye el (Dr. Kontrát Károly Soltész Miklóssal konzultál.), még ha nem is figyel rám, akkor is így van. Majd visszatérünk erre később. (Taps a Jobbik soraiban.)