DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Igazából kapcsolódnék ahhoz, amit Lamperth Mónika képviselőtársam elmondott, hogy valamennyien bizonyosan elmondhatnánk, hogy boldogok lennénk, ha egy kitüntetésnél minél szélesebb lenne a társadalmi támogatottság, és egy plurális társadalomban ez igen kívánatos lenne, de azt tudomásul kell venni, hogy erre a szintre tökéletesen soha nem lehet elérni, a társadalom egy része mindig egyet fog érteni a kitüntetésekkel, a másik része nem fog egyetérteni.
Ami a Corvin-láncot illeti, tulajdonképpen két oldalról lehetne megközelíteni a kérdést. Az egyik Horthynak a történelmi szerepe. Most Horthy Miklós kormányzó történelmi szerepe, ha értékeljük, mindenképpen tartalmaz pozitív és negatív elemeket is. Kétségkívül igaz az, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondott, hogy egy összerogyott országot feltámasztott, magához térített, és egészen korszakalkotó volt, ahogy akkor az ország elindult egy vesztes világháború után. Egy biztos még Horthy Miklós szerepével kapcsolatban, hogy nem egy idegen hatalom ügynökeként és pojácájaként vezette az országot, ami szintén pozitívumként mutatható fel.
A névsor, amit az előbb meghallgattunk, hogy maga a kitüntetés, a Corvin-lánc kiknek lett kiosztva; igen tiszteletreméltó, mondhatnám, nemzeti nagyságot jelentő emberek kapták meg, tehát ezt tulajdonképpen nem lehet kétségbe vonni, ezt képviselőtársnőm sem vonta kétségbe. És szerintem inkább azt kéne néznünk, hogy ezek igen tiszteletreméltó emberek voltak.
Ha megnézzük viszont az előző érának, a kormányváltás előtti érának a kitüntetéseit, én minden évben gondosan végignéztem, hogy ne beszéljünk a kormányról, hanem beszéljünk a fővárosról, azoknak, akik a Demszky-kormányzattól megkapták a kitüntetéseket, azoknak a jelentős része olyan ember volt, hogy nemcsak én, de Lamperth Mónika sem biztos, hogy szívesen leült volna velük egy asztalhoz.
Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(16.20)