De most itt, jelen esetben, a 4922. számú törvényjavaslat esetében a gazdálkodó szervezetek működésére, felszámolására, megszűnésére vonatkozóan, amely szabályok maradéktalanul és elsődlegesen nem a tőkés társaságok érdekeit szolgálják, hanem - ahogy Lenhardt Balázs képviselőtársam mondotta - a kifosztott, megnyomorított, lenyomott és végletekig kizsigerelt, utolsó erőtartalékaikat felélő, reményvesztett embereket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) És hogyha ezen a mércén mérjük, márpedig mi ezen a mércén mérjük - így van, Lenhardt képviselőtársam? -, a Jobbik-frakció ezen a mércén méri ezt a törvényt, és ugyan szakértő kollégáimmal is konzultálva, amikor így átnézegettük a javaslatot, azt mondtuk magunkban, hogy végül is igen, itt vannak helyesnek is mondható javaslatok, jó ötletek, a felszámolási eljárás gyorsítása, egyszerűsítése, garanciák beépítése a hitelezők számára, ugyanezek az elemek megjelennek a cégtörvényben is, cégeljárási törvényben is, nem rossz ez a törvényjavaslat.

De azt mondom, hogy ezen a fókuszponton vizsgálva, tehát a felszámolási eljárás kielégítési sorrendje, itt a kedves tévénézők kedvéért mondom, hogy azért nem arról a fajta kielégítésről van szó, amire esetleg ők gondolnak (Derültség. - Dr. Vas Imre: Honnan tudod, mit gondolnak? - Dr. Répássy Róbert: Rossz az, aki rosszra gondol!), hanem a követeléshez való hozzájutásról van szó. Mégpedig arról... - igen, itt nevetnek képviselőtársaim, igen, nevetnek, mert ők abban az elefántcsonttoronyban élnek kormánypárti oldalon, amelyben azt gondolják, hogy azok a bikkfanyelven megfogalmazott törvényjavaslatok, amelyeket itt a Ház termel mint egy törvénygyár, de igen sok selejtes munkát végez, szerintem már réges-rég kirúgnának minket egy gyárból, mármint nem minket, hanem a kormánypárti képviselőket (Derültség a kormánypárti padsorokban.), akik ilyen selejtes termékeket gyártanak folyamatosan, és felháborodottan nevetgélnek azon, hogy miért kell magyaráznom azt, hogy kielégítési sorrend a felszámolási törvényben.

Igen, igen, ez az önök felelőssége is, az elmúlt 21 év felelőssége, hogy az emberek jogi műveltsége, jogi kitanítottsága, jogi felvilágosultsága, jogi öntudata finoman fogalmazva egy ilyen apró zöld négylábú állatka alsó fertálya felé esik körülbelül. (Dr. Répássy Róbert: Mi jön még?) Tehát a magyar emberek teljes mértékben kiszolgáltatottak annak a gépezetnek, amelyet elsősorban a multicégek működtetnek. Ne dugjuk homokba a fejünket, tehát itt most egy túlélésért folytatott szabadságharcról van szó, és mi mindent ezen a fókuszon mérünk. És ha ennek a szabadságharcnak az eszközrendszeréül nem szolgál ez a javaslat, ami itt van, jelen esetben ez a látszólag hűvös téma, a csődtörvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, illetve a cégeljárási törvény módosítása, ha ez nem szolgálja ezt a túlélést, nem szolgálja ezt a szabadságharcot, akkor ez nem ér sokat, még ha oly szép, zengzetes szavak is szólnak erről.

A kielégítési sorrendben tehát, csatlakozva Lenhardt Balázs képviselőtársamhoz, elfogadhatatlan, hogy a jelzáloggal biztosított követelések és ezen belül is tipikusan a banki követelések B kategóriában megelőzik a köztartozásokat. Pusztán ha csak ezt nézzük, hogy merülhet ez fel egy ép gondolkodású államban? Az, hogy a köztartásokhoz, a mi zsebünk felé tartozó, az állampolgárok közös pénzét bitorló személyek és szervezetek tartozásaihoz az állam a bankok után jut csak hozzá - mutassanak már még egy országot, amely így működik! Lehet, hogy találnak ilyet, és elkezdik sorolni, hogy van az Európai Unió tagállamai között három ilyen - nem érdekel minket. Mi Magyarországon vagyunk, itthon vagyunk, ez a mi országunk, és ebben a mi országunkban úgy szeretnénk élni, hogy normálisak legyenek a szabályok, és nem érdekelnek minket az abnormális szabályok.

Tehát ez egy gyalázatos rendelkezés ebben a törvényben. Nyilván mondhatnék persze jó rendelkezéseket is, de ezt meg kell változtatni. Ha ez nincs megváltoztatva, én azt tudom mondani - és talán Lenhardt Balázs képviselőtársam is egyetért -, hogy akkor biztos, hogy nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

(10.30)

Menjünk tovább egy kicsikét! Nézzük meg, hogy mondjuk, ha egy magyar kisvállalkozó vagy egy nyugdíjas jogviszonyba kerül egy vállalkozással - próbálok magyar nyelven fogalmazni, nehéz lesz gyakorló ügyvédként -, megrendel, mondjuk, egy bútort egy iparostól, egy 190 ezer forint összegű bútort egy kis bt.-től, az a vállalkozó átveszi az összeget annak rendje-módja szerint, aztán fogja magát, és eltűnik, nem gyártja le a terméket. Ennek a kisembernek a 190 ezer forintja igencsak sok saját magához képest, lehet, hogy abszolút mértékben nem sok. Azonban az új szabályozás a csődtörvény 28. § (3) bekezdését módosítva azt rendeli el, hogy 200 ezer forintos követelés alatt nem lehet felszámolási eljárást kezdeményezni.

Ha ezt így végiggondoljuk, akkor ennek az a teljesen nyilvánvaló következménye lesz, hogy az ilyen, úgynevezett kis összegű tartozások esetében lényegében nem lesz komoly, reális visszatartó ereje az adós cégeknek a tekintetben, hogy ne halmozzanak fel ilyet, újabbat, illetve hogy egyáltalán arra bírja őket, hogy visszafizessék ezt a tartozást. Ugyanis aki akár megbízóként, ügyfélként, akár jogi képviselőként járt el kinnlévőség-kezelési ügyben, tudja, nekem módom volt és van elég sok ilyen ügyben eljárni sok-sok év óta, és azt tapasztalom, hogy az ilyen típusú kis tartozások mértéke vagy mennyisége jelentős számot képvisel a kinnlévőségek piacán, és - még egyszer mondom - egy kisméretű vállalkozás vagy egy kis családnak, egy kis költségvetésű, lerongyolódott költségvetésű családnak egy ekkora összeg nagyon sok, és egyszerűen nincs más eszközük, nem fogják tudni felszámolásba vinni ezt a céget.

Azt mondja már meg nekem valaki - és örülnék, ha Répássy Róbert államtitkár úr erre majd válaszolna, de, gondolom, figyel közben, miközben itt járkál a teremben -, hogy akkor mi a megoldás. Hogyan fogjuk tudni rábírni ezt az iparos vállalkozót, ezt a bútoriparost arra, hogy visszafizesse a 190 ezer forintot? Mert megnyerjük a pert, lefolytatjuk, megállapítják, hogy szerződést szegett, nem teljesítés, szerződés nem teljesítés van, ebből fakadóan lejárttá tesszük a követelést, elindul a végrehajtás, a végrehajtás eredménytelen - és akkor mit fogunk csinálni? Most éppen bt.-t említettem, persze ha valaki ott van a figyelmével, az itt mondja, hogy a beltag, a beltagot el lehet kapni. De akkor tegyük fel, hogy egy kft.-ről van szó, nehezítsük a helyzetet! Egy kft.-t semmilyen formában nem tudunk falhoz állítani.

Egyébként is álljunk meg szóra, egy pillanatra a kft.-knél és az rt.-knél! Megint csak vissza kell utalnom egy klasszikusra, David Korten Tőkés társaságok világuralma című könyvét javaslom - lehet, hogy a vitában már el is hangzott -, azt hiszem, hogy nem árt idézni vagy nem árt uralni rá, hogy tulajdonképpen ami most van a világban, amit Schiffer András "kaszárnyakapitalizmusnak" nevez bizonyos elemei alapján, mi meg azt mondjuk, hogy ez egy embertelen, nemzetellenes, kizsákmányoló rendszer, egy gyarmatosító rendszer, ebben a rendszerben úgy működnek a társaságok, és elsősorban a részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok, hogy a korlátolt felelősségű társaság, nevével ellentétben, semmilyen felelősséggel nem rendelkezik. Tehát korlátlan felelőtlenséggel rendelkeznek ezek a társaságok, ugyanis ha holnap besétálok... - nem is kell besétálni, elektronikus eljárásban egy óra alatt megalapítok félmillió forint törzstőkével egy céget, ez a cég holnap, mondjuk, egy 1 milliárdos beruházásban, építőipari beruházásban egy projektcégként elvállal egy generálkivitelezői munkát, és utána szépen a kizsigerelt magyar alvállalkozók sora fog vigyázzba állni, hogy dolgozhasson - egyébként a rezsiköltségek alatti feltételekkel -, szépen beállnak a sorba, és utána, miután elvégezték a munkát, a gyakorlat az, hogy ezek a multicégek felkérnek olyan műszaki ellenőr cégeket, amelyeknek az a feladatuk, hogy minél több hibát találjanak. Ezeket a hibákat kíméletlenül, sok esetben alap nélkül érvényesítik, az összeget visszatartják.

A Balusztrád-cégbirodalom bukása egy 4 milliárd forintos cégbukás - magyar tulajdonú cégről van szó, tehát mondhatnánk azt, hogy rossz a példa, de lehetne multicéget is mondani, nem ez a lényeg, itt a rossz vagy jó cég a fő jelző -, 4 milliárd forintot síboltak el, 4 milliárd forintot, 4 éve tart a felszámolás, közel 600 magyar építőipari vállalkozás állt fejre, és a helyzet gyakorlatilag az, hogy ez egy rt. formában működő cég, de ez kft. formájában működik, a tagok, a tagok, akik működtetik, akik a tőkéjüket összeadták, nyilván a szellemi tudásukat összeadták azért, hogy ez a vállalkozás működjön, ha a cég kasszája kiürül, széttárhatják a kezüket, és mehetnek a dolgukra. Mert persze ott van a konszernjogi szabály, a konszernjogi felelősség, de az valójában szinte érvényesíthetetlen, ugye, vissza kell élni a korlátolt felelősségével a társaságnak, és nagyon komoly törvényi feltételei vannak annak, hogy ez lehívható legyen, ez a bizonyos háttérfelelőssége a tagoknak. Ez egy nagyon rossz megoldás.

A Jobbik programjában, a "Radikális változás" programjában benne volt, és nagyon szeretnénk, hogyha abba az irányba mozdulna el a társasági törvény szabályozása - lehet, hogy erre most sokan felszisszennek, akik cégtulajdonosok -, hogy igenis legyen a kft. tagjának is háttérfelelőssége. Ez, higgyék el, oly drasztikus mértékben megváltoztatná azt az elképesztő üzleti gyakorlatot, amely jelenleg Magyarországon tombol, hogy azt valójában nem is hinnék el.

Néhány egyéb rendelkezésről szót kell még ejteni. Szót kell ejteni a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételeiről. A javaslat 28. § (2) bekezdése a Cstv. 27. § (2) bekezdését módosítja. A mostani szabályozás azt mondja, hogy akkor fizetésképtelen egy cég, hogyha a lejárt tartozását, nem vitatott tartozását nem fizeti meg. Most becsúszik egy 20 napos plusz, 20 nap haladékot kap minden adós cég. Én itt nagyon helytelennek tartom, hogy mindenfajta disztinkció nélkül érvényes ez, mondjuk, a Lidl áruházra is, és ugyanúgy érvényes mondjuk egy magyar kézművesipari terméket előállító kisvállalkozásra. Hiányolom tehát ebből a törvényből azt a szemléletet, amit ugyanúgy hiányoltam a végrehajtási törvényből is, hogy az önhibás adósra külön szabályokat kell alkalmazni, és az önhibáján kívül adóssá váló személyre is külön szabályokat kellene alkalmazni, nyilván az utóbbi számára méltányossági elemeket kellene biztosítani. Ez a 20 nap, azt kell mondanom, nem helyes.

Miért állnak fejre a cégek? - szerintem erről biztosan beszéltek képviselőtársaim. Nem azért állnak fejre a cégek, nem azért mennek felszámolásba, mert rosszul gazdálkodnak, félreértés ne essék. A lánctartozások miatt, amelyeket nem számoltak fel, semmilyen mértékben nem, sőt ez a spirál egyre jobban élesedik, másrészt pedig az elképesztő gazdasági helyzet miatt, egyszerűen a fizetési képessége, nem a készsége, a fizetési képessége hiányzik a valamilyen szolgáltatást vagy árut megrendelő vállalkozásnak arra, hogy teljesítsen. Nyilván vannak csalárd elemek is, a harmadikat se felejtsük el, tehát vannak csalárd, kifejezetten a korlátolt felelősséggel visszaélő vállalkozók, akik életvitelszerűen, élethivatásszerűen hoznak létre projektcégeket, lenyúlnak egy csomó pénzt, átvernek egy csomó embert, aztán felbukkannak egy újabb cégben, és ezt egészen addig csinálják, amíg a törvény engedi, és amíg a törvény szigora le nem csap rájuk. Ez nem jó rendelkezés.

Nem jó rendelkezés az, amely a törvény 125. §-ában szereplő előírás, amely a cégeljárási törvény 34. § (2) bekezdését módosítja, amely felemeli a rendbírságot 500 ezer forintról 900 forintra. Önmagában ez persze nem rossz, tehát szigorúbbnak kell lenni a felszámolási eljárást akadályozó vagy hátráltató személyekkel szemben, azonban az utaló rendelkezés, amely viszont ezt alkalmazni rendeli jogi képviselőkre a javaslat 120. §-ában, az már nagyon nem fogadható el. Tehát az, hogy 900 ezer forint bírságra legyen maximálisan büntethető egy olyan jogi képviselő, akinek az ellenjegyzésével ellátott létesítő okirat alapján történik egyszerűsített eljárásban egy cég bejegyzése, majd utóbb törvényességi felügyeleti eljárás indul, ahol megállapítják, hogy valami tévedés volt az alapító okiratban, elképesztőnek tartom, hogy ilyen, közel 1 millió forint összegű bírsággal fenyegetik a jogi képviselőket.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat, bár tartalmaz szimpatikus és előremutató elemeket, azonban ezen megjelölt hiányosságok, de elsősorban a bankszektor számára biztosított privilégium fenntartása miatt elfogadhatatlan, ezért a módosító javaslataink támogatásának feltétele az, hogy mi ezt a javaslatot támogassuk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.40)