(10.10)

Az előbb már szóba került a 9. § (10) bekezdésénél, hogy ha az adós a csődeljárásban valótlan adatot közöl, valótlan tartalmú dokumentumokat csatol vagy az értesítési kötelezettségét elmulasztja, akkor bírsággal kell sújtani. Ez korábban minimum 200 ezer, maximum 800 ezer forint volt, és most az új javaslatban az alsó értékhatárt mindössze 100 ezer forintban akarják megállapítani, és a felső értékhatárt összesen csak 900 ezer forintig növelik, ami nem túl sok, és nem túl jelentős változás a jelenlegi szabályhoz képest.

Ezt, figyelembe véve azt a nagyon rossz bírói gyakorlatot is, ami egy adott büntetési tételnél rendszeresen, mindig az alsó értékhez konvergál és azt tekinti példaadónak, mindenképpen meg kell változtatni. Tehát a Jobbik egy olyan módosítót nyújt be, hogy ez minimálisan 500 ezer forint legyen. Az egy elég súlyos jogsértés és a joggal való visszaélés, ha valaki tudatosan megtévesztendő az eljárásban részt vevőket, a hitelezőket, a bíróságokat, valótlanságokat közöl. Tehát akár még egy ennél indokoltabb vagy nagyobb büntetés is jogos lenne, ezért mi azt szeretnénk, ha 500 ezer és 2,5 millió forint között lenne meghúzva ez az összeg, és a középérték is valahol a tényleges számtani közép lenne, 1,5 millió forint magasságában. Ez sokkal hatékonyabb szankciórendszert jelentene, mint a mostani állás.

A 10. § (4) bekezdése a fizetési haladékról rendelkezik, ami a jelenlegi szabályozás szerint 90 nap. Ennyi idő alatt tudja még rendezni az adós a tartozásait. A tervezet most 120 napra emelné fel ezt a határt. Mi azt gondoljuk, hogy ha már emelni kell, és nyilván azért kell emelni, mert a 90 nap nem volt alkalmas arra, hogy tényleg megfelelő biztosítékokat, anyagi forrásokat tudjon szerezni az adós, és esetleg eredményesen sikerüljön lezárni úgy a csődeljárást, hogy felszámolási eljárásra ne kerüljön sor, akkor emeljük már meg 150 napra. Tehát az a plusz 30 nap százalékosan is elenyésző volt. Ha még kap 2 hónapot, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy érdemben is változzon valami, és pozitív módon sikerüljön lezárni ezt a csődeljárást, mert ez a lényeg.

A 12. §-nál kiemelném, egészen az utolsó mondat, a 12. § (1) bekezdés utolsó mondata kapcsán: a külföldi székhellyel, illetve külföldi lakóhellyel rendelkezőket a vagyonfelügyelő kézbesítési megbízott igénybevételére hívja fel. Ez nem éppen egy kógens jogszabály, és önök is tisztában vannak vele, hogyha "hívja fel" szerepel benne, annak érdemi jogkövetkezménye valószínűleg nem sok lesz. Felhívja, és na, bumm, mert nem történt semmi, miközben az indoklás is arról beszél, hogy ezt rendeli, mintha kötelező lenne. Akkor jelenjen is meg, és ne hívja fel, hanem kötelezze.

Ez annál is indokoltabb, mert tényleg rengeteg probléma és rengeteg visszaélés van ezekkel a külföldi cégekkel. Szintén ki lehetne térni arra, hogy az off-shore hátterű cégek működése most is akadálytalan, és gyakorlatilag most is minden körülmények között tudnak a gazdasági életben tevékenykedni, óriási károkat okozva az egész nemzetgazdaság számára. És nemcsak Simor András ciprusi off-shore birodalmára gondolok, amivel a mai napig nem tudott elszámolni, azt is mutatva, hogy milyen erkölcsiségű és szellemiségű ember lehet az elvileg nevében Magyar Nemzeti Bank élén. Sajnos itt a kormány keze egy kicsit kötve van, de reméljük, azért hamarosan lesz változás.

Arra kitértünk, és ez a fő törekvés, hogy legyen szigorúbb az a fajta szankciórendszer, ami most a polgári jogi felelősséget, az adott helyzetben elvárható magatartást mint zsinórmércét fogalmazza meg. Sokkal komolyabb felelősséggel tartoznak ezek a cégek, pont a miatt a kár miatt, amit okoztak a gazdasági életben a velük kapcsolatba kerülő további cégeknek. És aki attól fél, hogy ez már túlzott - hát tisztességesen kell viselkedni! Aki betartja a szabályokat, aki a törvényeknek megfelelően működik, és nem azért jön létre, hogy becsapja, átverje, tönkretegye a gazdasági partnereit, annak a számára nem lesz semmiféle ilyen következménye, mert ő nem követett el bűncselekményt. Aki viszont elkövetett, arra a legnagyobb szigorral le kell csapni, és sajnos rengeteg ilyen cég volt.

Itt a vagyonfelügyelő díjára kitérünk. Most nem sorolnám fel, hogy a 16. §-ban melyiket hogyan emelnénk, csak annyit, hogy a d) pont már arról rendelkezik, hogy a könyv szerinti érték esetén 1 milliárd forintig 0,75 százalék legyen, és az e feletti rész 0,25 százaléka, mint a vagyonfelügyelő díja. Ez óriási összeg. Már eleve 1 milliárd forintig is 7,5 millió forint az összeg, és még az e feletti rész 0,25 százaléka. Ha egy 12 millió forintos maximumban meghatároznánk, az is olyan óriási összeg, hogy a legtöbb dolgozó magyar állampolgárnak a havi 80-120 ezer forintos bruttójából számoljuk már ki, hogy hány év, évtized kellene, hogy ezt összetegye. És gyakorlatilag munka nélkül is nagyon könnyen lehet hozzájutni ezekhez a jövedelmekhez. Legyen maximalizálva, ne fizethessenek ki bármekkora összeget, tekintettel arra, hogy sokszor nagyon kevés az érdemi munkavégzés, ami emögött áll.

Az előzőleg említett polgári jogi felelősségi szabályok a 19. §-ban is megjelennek. Az egyezség megkötésénél kitér rá, hogy a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kötelesek szem előtt tartani - ez a Ptk.-ban is szerepel mint alapelv, kollégiumi határozatok foglalkoztak vele. Csak az a baj, hogy ez egy annyira megfoghatatlan alapelv, általános elv, amit nagyon nehéz utána a való életben alkalmazni és számon kérni, hogy mi lett volna az a jóhiszemű joggyakorlás, amit elvárnánk. Ezek nem erkölcsi kategóriák, amit a templomban meg kell valljunk, hanem konkrét és leírt rendszer. Tehát ezeket tényleg át kellene valahogy gondolni, és arrafelé mozdítani a jogalkotásunkat és a jogalkalmazásunkat, hogy kerüljük el ezeknek a homályos, elcsúszó fogalmaknak a használatát.

Több helyen az a konkrét probléma, most példának mondom a 21/C. § (2) bekezdését, hogy az egyezséget jóváhagyó jogerős végzést az adós és a vagyonfelügyelő köteles a számlákat vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak azonnal bejelenteni. Ez nagyon helyes, teljesen egyetértünk vele, csak itt se írja le, hogy mi van, hogyha nem jelenti be. Mi van, hogyha éppen kimenti a vagyont, azért, mert ül azokon a számlákon, azokon a végzéseken, amíg lehet, és csalárd módon, aki már belement egy ilyen eljárásba, jó esélye lehet arra, hogy megpróbálja a lehetőség szerint a maximumot kivonni, mielőtt a valós hitelezői követelésekre lennének felhasználva azok a pénzeszközök, amik rendelkezésre állnak. Minden ilyen helyzetnél olyan hatékony és a gyakorlatban is alkalmazható szankciót kellene beépíteni, ami tényleg visszatartó erővel bírna majd az ilyenfajta cselekménytől való eltiltásban.

A 33. § kapcsán már beszélgettünk az előbb arról, hogy mennyire fontos, mert itt a cégeket adják-veszik, és megpróbálnak úgy a felelősség alól kibújni, hogy utána átruházzák, átalakul, megveszi egy másik cég, az egy harmadiknak adja tovább, és ebben a bonyolult eljárásban egyszerűen elvész a lényeg, elvész a felelős, elvész a vagyon. A Hajdú-Bét példáját említettem. Látjuk, hogy mennyire kézzelfogható, és mennyire nem hatékony ebben a helyzetben az állam szerepe. Ezt tényleg valahogy úgy kellene újragondolni és szabályozni az egész cégtörvényt, hogy ne történhessen meg ez a felelősségelkerülés.

És nagyon fontos, hogy a 40. § konkrétan rendezi három pontban, hogy keresettel támadhatók meg az adósnak azok a jognyilatkozatai, ami gyakorlatilag a vagyon csökkentését, felszámolását palástolja, és ami átkerül másik céghez.

(10.20)

Csak itt is nagyon sok a kibúvó, írja, hogy ingyenes elidegenítés, ingyenes kötelezettségvállalás harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözet esetén, ez a kereset a bíróság előtti megtámadásnak gyakorlatilag megteremti a jogalapját, de ezt érvényesíteni is kell, tekintettel arra, hogy például az a) pontban kifejezetten leszögezi a törvényi tényállás, hogy ez abban az esetben lesz csak jogos, hogyha a másik fél erről a szándékáról, hogy tudniillik csökkenteni akarta a hitelezői követelések rendelkezési alapjául szolgáló összegeket, a másik fél tudott vagy tudnia kellett. Ezt konkrétan, bizonyíthatóan egy bíróságnak megállapítani, hogy ő erről tudott vagy tudnia kellett, szinte a lehetetlen kategóriája. Tehát ez olyan szabály, hogy látszólag ott van, és látszólag arról beszél, amit meg kellene oldani, de nem alkalmas ennek a célnak az elérésére. Ezért mondtuk, hogy valahogy ezt újra kellene gondolni és értelmezni az önök számára.

Ami rendkívül fontos, az előző felszólalásnál már csak a végén jutottam el oda, hogy a kielégítési sorrendnél a megmaradt vagyontárgyak révén az első helyre kerülnek, az 57. § rendezi, a felszámolási eljárás során felmerült költségek, díjak. Ez is kérdés, de nyilván ekkor lesz motivált a felszámoló, és jár el úgy, hogy törődik és érdemben foglalkozik az üggyel.

De rögtön a második pont, a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések, súlyosan aggályos. Tekintettel arra, hogy sokféle zálogjogot ismer a polgári törvény, beszélhetnénk kézizálogról és a többi, de a valós és gyakorlati életben - és beszéljünk arról, mert ez a fontos és ezért ülünk itt, a választók ezzel bíztak meg minket - a legfontosabb általában a bankok követelése, amit valamiféle zálogjoggal biztosítanak a kötelezett ingatlanán, ami lehet egy telephely, nem feltétlenül csak lakóingatlanra gondolva. De gyakorlatilag... - és feltételezzük, hogy olyan lobbitevékenység hatására, amit itt az elmúlt húsz évben szinte minden egyes törvénykezésnél, ami a bankokat érintette, felfedezhető volt, és sajnos a bankok túlnyomó lobbierejüknél fogva azt értek el, amit akartak, itt is az látszik, hogy a bankokat védi és azokat biztosítja túl, rögtön a felszámoló díja után már a banki követeléseket kell megtéríteni.

Ez annak a fényében különösen felháborító és visszatetsző, hogy a hármas, tehát a c) pontnál ezt követően lehet csak a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti... - kifizetni, tehát ami közvetlenül egy ember megélhetését szolgálná, és ami tényleg itt a járadékból látszik, hogy a létfenntartásához nélkülözhetetlenül szükséges, azt is megelőzi a banki követelés kifizetése. Tehát teljes mértékben hagyjuk és behódoltunk a banki lobbinak, és minden jogszabályunkban a bankok elsődlegességét hirdetjük, ez egy tarthatatlan és felháborító állapot. És így van, hogy az e) pontban tehát negyedik helyen van csak a társadalombiztosítás és adók módjára behajtható... - nem, bocsánat, az a magánszemélyek követelései, és mondom, az ötödik pontban van csak az adók és az adók módjára behajtható köztartozások, visszafizetendő állami támogatások, tehát ami az államnak szolgálna bevételül, és ami mindnyájunk közös érdeke, hogy legyenek kifizetve, kerüljenek megfizetésre ezektől a cégektől is.

Tehát át kéne az egész jogrendszerünket ilyen szempontok szerint nyálazni és átgondolni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy mi is az állam érdeke, az, hogy a bankokat támogatjuk vagy az, hogy a magyar embereket és a magyar államot erősítsük meg.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)