DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Folytatnám azt a gondolatot, amit itt elkezdett Latorcai alelnök úr. Nem pusztán a zálognyilvántartás és a cégnyilvántartás nincs összekapcsolva, nemcsak arról van szó, hogy egy kikötött opciós jog nem köszön vissza az üzletrésze vonatkozóan a cégnyilvántartásból, hanem itt merészen lehetne továbbmenni ezen a területen. A következőre gondolok. Van egy ügyfelem, akivel pereskedünk. Egy hazai középvállalkozásról van szó. Egy nagy céggel szemben pereskedünk 40 millió forintra, évek óta. Pontosan tudjuk azt, hogy az alperes céget már régen kiürítették, hogy klasszikust idézzek, teljesen törvényesen és tisztességesen.
Azt gondolom, hogy a rendszer akkor zárt, ha a különböző jogok mellett, hasonlóan, ahogy az ingatlanok esetében is van, működik a perfeljegyzés intézménye is. Tehát ha egy céggel szemben a jegyzett tőkéjéhez viszonyítottan egy nagy összegű per van folyamatban, akkor a perbíróság, kérelemre legalább, tegyen egy jelzést a cégnyilvántartást vezető bíróság felé, hogy az, aki ezzel a céggel szerződik, abban a tudatban szerződjön, hogy a jegyzett tőkéjét meghaladó összegben vagy saját tőkéjének meghatározott hányadára komoly perbeli követeléssel áll szemben. Azt gondolom, hogy addig, amíg így nem zárjuk össze a rendszert, tehát a perbíróságok, a zálognyilvántartás, illetve a cégnyilvántartás között, addig megnyugtató módon a hitelezői érdekek védelmét a cégnyilvántartás nem tudja szolgálni.
Egyetlen megjegyzést tennék Steiner képviselőtársamnak. Mi is folyamatosan bíráljuk a kormányzatot azért, hogy szeletekben, salátákban tárja elénk az alapvetően gazdasági jogi törvényeket. Ez önmagában elbizonytalanítja egyébként a gazdasági élet szereplőit. Most valóban elfelejtettem ezt a kritikai megjegyzésemet megtenni államtitkár úr felé. Ugyanakkor azért jelezném azt, hogy ez a gyakorlat messze nem most kezdődött el. Az előző kormányzati ciklusokat is végigkísérte az, hogy gyakorlatilag havonta rángatták elő a csőd-, illetve társasági törvényeket.
Köszönöm.