Ha megnézzük, 2004-ben a fizetésképtelenségi eljárások száma még 12 ezer volt, 2006-ban ez már 15 ezerre ugrott, 2008-ban meghaladta a 21 ezret, 2009 végére pedig megközelítette a 30 ezret. És ami ebből sajnálatos, nagymértékben nőtt a felszámolási eljárások és a végelszámolások száma, míg évről évre csökkent a túlélés, a reorganizáció lehetőségét biztosító csődeljárások száma. Joggal vetődött föl, hogy tenni kell valamit ezen a téren. Már a nyáron Rogán Antal képviselőtársam nevével fémjelzett módosítás is azt a célt szolgálta, hogy valamilyen formában hatékonyabbá, költségkímélőbbé tegyük az eljárásokat, illetve minden olyan esetben, amikor a túlélés, a munkahelyek megtartásának lehetősége megvolt, vagy legalábbis látszik ennek a körvonala, ebben az esetben a csődtörvény, a csőd- és felszámolási törvény biztosítsa ennek a lehetőségét.

Természetesen minden egyes esetben előjött és minden képviselőtársam számára nyilvánvaló volt, hogy a visszaélésszerű vállalkozási magatartásokat alapvetően csökkenteni kell. A cél tehát semmi más nem lehetett e törvényjavaslat megfogalmazásakor sem, mint hogy biztosítani a továbbélés feltételét, az üzemszerű működést a csődeljárások során.

Ez a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló törvényjavaslat érinti a gazdasági társaságokról szóló törvényt, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényt, továbbá az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosítását is tartalmazza, hiszen célul tűzte ki többek között a jogszabályok koherenciáját, a joghézagok, ellentmondások megszüntetését, a bírósági gyakorlat által kimunkált megoldások jogszabályba való átemelését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hosszú évek alatt ritkán fordult elő, hogy egy benyújtott törvényjavaslatot ilyen széles körű társadalmi egyeztetés előzzön meg. Elfogadom Tukacs képviselőtársamnak a gazdasági bizottság kisebbségi véleményeként is megfogalmazott álláspontját, miszerint elérkezett lassan az ideje, hogy egy új, alapvetően átformált törvényt készítsünk, de úgy gondolom, ha annak a feltételei még a jogalkotói oldalról nem teremtődtek meg, akkor szükséges egy ilyen alapvető módosítás is, amelyben pontosan ezeknek a céloknak a feltételeit szeretné a törvényalkotó megteremteni.

Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek a kimunkálásában, nyugodtan mondhatjuk, részt vettek mindazok, akik valamilyen formában szóba jöhetnek, hiszen véleményt nyilvánítottak - a gazdasági társaságok érdekképviseletei, a kamarák, a hitelintézetek, a felszámolók, sőt, még a végrehajtók is, hiszen egy külön konferencia is foglalkozott a nyár folyamán ezzel a témával -, és fontos volt a bírósági tapasztalatok hasznosítása is. Ezen a téren, úgy gondolom, valamennyien köszönettel tartozunk a jogszabály-előkészítőknek azért, hogy a Legfelsőbb Bíróság szakmai kollégiumának állásfoglalásait a lehető legnagyobb mértékben igyekeztek beemelni a törvénymódosításba, pontosan annak érdekében, hogy az eddigi bírósági ellentmondásosságokat valamilyen formában ki tudják küszöbölni.

Mint ahogy említettem, a törvényjavaslat elsődleges célja a visszaélések megelőzése, a kiszámítható és átlátható gazdálkodás elősegítése, a munkahelyek megvédése és magától értetődően a hitelezővédelem. E törvényjavaslat e célból a bíróság bírságoló jogkörét erősíti, bővíti a csalárd módon eljáró vagy mulasztó cégvezetők, így cégtulajdonosok elleni jogi fellépés lehetőségeit. Így a jövőben szélesebb és hatékonyabb eszköztár biztosítja majd, hogy azok a vezető tisztségviselők, illetve cégtulajdonosok, akik mulasztásaikkal, fedezetelvonó intézkedéseikkel hozzájárultak a hitelezők megkárosításához, a későbbiek során felelősségre vonhatók legyenek.

Ezzel összefüggésen szeretném kiemelni: a javaslat lépéseket tesz annak érdekében, hogy az adósok ne használhassák a csődvédelmi moratórium időtartamát időhúzásra, a tartozások kifizetésére vagy - idézőjelben - olyan baráti megegyezésekre, amellyel a hitelezők érdekeit alapvetően sértenék.

Reményeink szerint ezek a változtatások a csalárd csődök számának gyors apadását fogják eredményezni. A javaslat mindezek mellett messzemenően támogatja a csődvédelem alatt az adós üzemszerű működésének fenntartását, ami jelen gazdasági helyzetben alapvető cél. A fizetésképtelenségi eljárási szabályok módosítása azt célozza, hogy erősebb vagyonfelügyelői és bírósági kontroll alatt biztosítsa az eljárás alá került adós vállalkozás vagyonának védelmét, erősítse a csődeljárás adósságrendező funkcióját, hogy a csődegyezségek megkötésével a felszámolási eljárások száma csökkenjen, és lehetőség szerint sor kerülhessen reorganizációra. A gazdaság működése a hitelezők és az állam szempontjából hosszú távon is ez lehet a jó megoldás.

(8.30)

A mai gazdasági és foglalkoztatási környezetben különösen fontos a munkahelyek megőrzése, ez pedig a csődeljárás esetén csak az érintett vállalkozás újjászervezésével biztosítható, így úgy vélem, hogy a reorganizációt elősegítő módosítások, ha közvetett módon is, de hozzájárulnak a vállalkozások munkahelymegtartó képességének megőrzéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt a felszólalásomban már említettem, a másik fontos cél a bürokratikus terhek mérséklése, valamint a felesleges állami kiadások lefaragása. Az utóbbi években általánosan tapasztalt probléma, hogy a végelszámolás vagy felszámolás alatt álló cégeket már az eljárás megkezdése előtt különböző legális vagy illegális módszerekkel kiüresítik. Ezen eljárások során még az állami közreműködés költségei sem térülnek meg, mindamellett, hogy felesleges és időrabló terheket rónak az amúgy is sok szempontból túlterhelt bírósági rendszerre.

Annak érdekében, hogy a vagyontalan, kiüresített, munkavállalókkal már nem rendelkező vállalkozások piacról történő kivezetése gyorsabban és kevesebb állami kiadással történjen, a törvényjavaslat a cégeljárási törvényben erre külön eljárást vezet be, mégpedig az úgynevezett kényszertörlési eljárást, amely feleslegessé teszi, hogy ezen vállalkozások megszüntetésére egy újabb bírósági eljárás keretében kerüljön sor.

Jelenleg számos olyan alvó vagy kényszer-végelszámolás, felszámolás alatt álló céggel szemben folyik bírósági eljárás, amelyek megszüntetését az utóbbi években kezdeményezte az adóhatóság. Amint ezen eljárások kiesnek a bírósági rendszerből, az új szabályozásnak köszönhetően reményeink szerint gyorsabb munkateher-csökkenés következik be. Úgy vélem, hogy a T/4922. számú törvényjavaslat annak ellenére, hogy valóban egy generális újraszabályozása a törvénynek, jelentős lépést jelent a hatályos jogszabályokhoz képest. Örülök, hogy a bizottsági viták során az ellenzéki képviselőtársaim általában nem vonták kétségbe a változtatások szükségességét, sem azoknak a célját, irányát, és a javaslat általános vitára való alkalmassága ellen sem szavaztak.

Tisztában vagyok azzal, hogy a normaszöveg nem tökéletes, sok szempontból még mindig módosításra szorul. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megítélésünk szerint szükséges ahhoz, hogy mi magunk is, tehát a kormánypártok részéről a kereszténydemokraták, majd én is Rubovszky György képviselőtársammal együtt több módosító javaslat benyújtásával kívánjuk a javítandó célt elérni.

Arra kérem önöket, hogy e törvényjavaslat kapcsán próbáljuk meg együttesen, együtt, közösen gondolkozva, szakmailag megalapozott javaslatainkkal segíteni ennek a mielőbbi megalkotását, és hogy végre egy rendezettebb jogi állapot jöjjön létre ezen a területen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)