SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A bizottsági ülésen sok minden szóba került, kérdések is felvetõdtek. Ezek a kérdések vagy a kérdésre adott válaszok ott az elõterjesztõ és a kormány összhangjában valahol elvesztek, és ha megengedik, néhány olyan kérdést szeretnék teljesen jó szándékúan az elõterjesztõk figyelmébe ajánlani, amit majd a késõbbiek során minden bizonnyal így vagy úgy meg fognak válaszolni, vagy önök, vagy az a környezet, gazdasági, pénzügyi környezet, amely ezt a választ önökre rá fogja kényszeríteni.

Az elsõ kérdést már föltettük, és ebben egy polémia ki is alakult, hogy vajon mekkora az a kör, amin ez az elõterjesztés segíteni fog. A bizottsági ülésen is és az elmúlt napokban is és itt is elég változó számokat hallottunk önöktõl az 1 milliótól a 300 ezerig terjedõen. Legyen így, csak hát a kondíciók nem teljesen erre utalnak, hogy ez egy reális elképzelés.

Aztán nem kaptunk választ arra, hogy van-e arra elképzelés, hogy a bankok által elengedett költségek mekkora nagyságrendûek; mit fog ez jelenteni nagyságrendben, mekkora lesz ez a teher? A gazdasági elemzések azt mondják, hogy nem szeretnénk ezzel úgy járni, mint ahogy a válságadóval is jártunk, amely nagyságrendjében 100-120 milliárd forintban szinte megegyezik azzal az összeggel, amit az elmúlt idõszakban a bankok például a devizahitelesekre kamatfelárként áthárítottak.

Aztán kérdésként felvetõdött az is, hogy milyen társadalmi egyeztetéseken mentek át ezek a javaslatok. Megtörtént-e az, hogy mondjuk, a devizahiteleseket képviselõ civil szakmai szervezetekkel önök valamilyen egyeztetést lefolytassanak? Vagy õk ezt pont így gondolták? Vagy van errõl esetleg véleményük, hogy az elõterjesztésben esetleg néhány szakmai észrevételt tettek volna?

Aztán ugyancsak felvetõdött, de Rogán úr megnyugtatott bennünket, hogy számtalan hatástanulmány készült - hogy vajon készült-e, és ha igen, megismerhetõk-e bárki által ezek a hatástanulmányok?

Aztán fölvetõdött kérdésként az is, és szeretném, ha figyelembe vennék, hogy azokkal a bajba jutott devizahitelesekkel, akik nem tudnak végtörleszteni, mi lesz. Mi fog velük történni? Nekik hogyan kívánnak segíteni? Hogyan fognak azoknak a családoknak támogatást nyújtani, akik az anyagi kondíciójukon, anyagi erejükön alapulva nem tudják ezt a támogatást igénybe venni?

Aztán mi történik azokkal a hitelesekkel, akiknek a hitele ma már nagyobb értéket képvisel, mint amennyi az ellenértékben meglévõ ingatlan értéke? Õk mit fognak tenni, õk hogyan fognak tudni ilyen kormányzati javaslatokkal élni, ezekbõl a kedvezményekbõl részesülni?

Mi van azokkal, akik mondjuk, összeszorított foggal az elmúlt idõszakban megpróbálták a magas árfolyam mellett is a törlesztéseiket fizetni? Esetleg eljutottak a célba, és kifizették. Õk ezt a különbözetet visszakapják? Tehát például van az önök fejében arra elképzelés, hogy mondjuk, a visszamenõ törvénykezés jegyében, amit itt a Házban elég gyakran láttunk az elmúlt idõszakban, mondjuk, egy adott idõre visszamenõleg aki rendes, becsületes törlesztõ volt, annak visszaadják a különbözetet? Mert ez aztán egy nagyon elegáns javaslat volna az önök részérõl, bátor és elegáns!

Aztán mi van azokkal, akik, tegyük fel, át akarják váltani a devizahitelüket forinthitellé, de nem találnak olyan bankot, ami egyébként ezt számukra biztosítani akarja? Velük mi fog történni? Hogyan nyújtanak számukra támogatást? Biztosan ismerik az idevágó számokat, hogy 300 ezer olyan család van, ami az elmúlt idõszakban, az elmúlt egy évben fizetésképtelenné vált. Ennek közel a fele ma már 90 napon túli tartozást halmozott fel. Ezeknek a családoknak nincsen annyi anyagi ereje, nincsen olyan megtakarítása sem a családnak, sem a család környezetében élõ ismerõsöknek, barátoknak vagy távolabbi rokonoknak - mert elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ezt így kell megoldani -, hogy ezt a végtörlesztést megtegyék. Velük mi fog történni?

Mi fog történni azokkal, akik egyébként nem tudnak élni ezzel a lehetõséggel, és bennmaradnak a devizahitelezés folyamatában? Õk majd magasabb árfolyamot vagy magasabb költségeket fognak fizetni? Merthogy a bank valahol vissza fogja szedni azt, hogy itt kiengedett embereket ebbõl a rendszerbõl! Velük mi fog történni?

Szóval, hölgyeim és uraim, ez egy olyan elõterjesztés, ami erõsen ambivalens, tele van kérdéssel, ha úgy tetszik, akkor kétlelkû az elõterjesztés módját tekintve, mert kapkodó. Szeretném azt kérni önöktõl, hogy helyes volna, ha ezeket az elõterjesztéseket kellõ megfontoltsággal, kellõ szakmai alátámasztottsággal hoznák ide, és ezeket az elõterjesztéseket ne csak úgy fogadnák el vagy úgy terjesztenék ide, hogy az az érzet alakulhasson ki, hogy ez, azon túl, hogy megvédi a devizahiteleseket, sokszor inkább úgy tûnik, hogy ez egy önvédelem, a döntéshozók önvédelme.

Miért nem támogatják azt a javaslatot, amit egyébként a mi frakcióvezetõnk a hétvégi nyilvánosságban is megtett, sõt az önök frakcióvezetõje rendkívül kedvezõen reagált erre, hogy igen, egyetért vele, támogatja? Miért nem támogatják ezt a javaslatot? Miért van az az érzet, hogy önök most egy olyan törvénykezdeményezést fogadnak el, amelynek a leginkább kedvezményezettjei itt ülnek a Házban? Olvassanak újságot, nézzék meg a javaslatokat, itt ülnek a kedvezményezettek a Házban! Miért akarják, hogy ez a kép alakuljon ki errõl az elõterjesztésrõl, hölgyeim és uraim?

Tegyék be azt az egyszerû módosítást, amelyet mi parlamenti képviselõként betettünk, amit egyébként a bizottságban már leszavaztak, tegyék be azt a módosítást, és ez a kép nem fog kialakulni önökrõl, hogy hoztak egy olyan védelmet, ami önvédelem, saját maguk megvédése a devizahiteles károsultság alól.

Azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt hetekben nagyon sok szakember, közgazdász tollából, elemzésébõl megjelent, hogy ennek milyen következményei lehetnek a gazdaság mûködõképességére, a hitelezésre, a vállalkozások vagy a családok késõbbi hitelhez jutásához, úgy látom, erre pedig idõt és energiát nem vesztegetnek, hogy ezen gondolkodjanak, pedig kellene!

Ismételten szeretném az önök figyelmébe ajánlani, talán úgy is, hogy az elõterjesztõ és a kormány képviselõje egymás közti diskurzusába is befér ez a javaslat: ha már ennyit egyeztetnek, akkor legyenek kedvesek az egyeztetésben figyelembe venni azt is, hogy többször az ellenzéki pártok az MSZP kezdeményezésével az élen, aztán külön-külön mindenki már legalább egyszer a természetes személyek magáncsõdintézményét betette. Miért nem olyan bátrak, hogy ezt javaslatként visszahozzák ebbe a Házba? Hozzák ide, és mi meg fogjuk szavazni, támogatni fogjuk.

Azután mi van a Nemzeti Eszközkezelõvel? Mi van a Nemzeti Eszközkezelõvel? Szeretném önöket megkérdezni. A miniszterelnök úr egy éve bejelentette, néhány hónapja láttuk már ennek a jogszabály-elõterjesztését, de magát a Nemzeti Eszközkezelõt nem láttuk még. Nem lenne elegáns, hölgyeim és uraim, hogy az önök önvédelmi, a jogszabály elõterjesztésén túl egyébként a devizahiteleseket is megpróbálnák megvédeni? Nemcsak azokat, akik még törlesztõképesek, hanem azokat is, akik már rendkívül nehéz helyzetben vannak.

A bizottsági ülésen több képviselõ elmondta, õ látja a szegényebb családoknál, hogy mennyire örülnek ennek a javaslatnak, mennyire úgy érzik, hogy ez az õ életüket meg fogja változtatni. Biztosak ebben, hogy ez így lesz? Biztosan úgy gondolják, hogy a magyar családok többsége, az az egymillió család mind-mind rendelkezik azzal a lehetõséggel, hogy éljen ezzel az elõterjesztéssel? Legyen néhány tízezer, aki ezzel élni tud majd. És a többiekkel mi lesz? A többi 900 ezerrel, 800 ezerrel, vagy amennyit akarnak, azokkal mi lesz?

Azt szeretném önöktõl kérni, hogy legyenek belátóak és méltányosak azok iránt is, akik nem a felsõ középosztályhoz tartoznak, hanem itt élõ szegényebb sorsú családok. Tessék rajtuk is segíteni! Tessék ezen elõterjesztések mellett olyan javaslatokat is behozni, ami segít a devizahitelesek más csoportjain is!

Hölgyeim és Uraim! Ha ezt megteszik, egész biztosan az önök ebbéli szakmai munkája nem fog sérelmet szenvedni, de úgy látom, jelen pillanatban önök magukkal és a saját maguk megvédésével vannak elfoglalva.