TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Kora délután volt már alkalmunk a Házszabálytól való eltérés kapcsán megfogalmazni álláspontunkat. Meghallgatva Rogán képviselõtársam vitaindítóját, ha úgy tetszik; lehet expozénak is nevezni, de inkább vitaindítónak nevezném, mert vitát generál, azért, merthogy használunk fogalmakat, használunk kifejezéseket egy adott helyzetre, amelyeket merõben másképpen látunk. Vagy megpróbáljuk annak egy elemét kidomborítani, és nem akarunk néhány más, úgymond objektív tényrõl tudomást szerezni.
Az elsõ ilyen, amit itt fontos lenne és ma már elhangzott, hogy megint elkezdhetjük azt a vitát, hogy honnan indul ez a probléma. Ki kezdte el, hogyan alakult Magyarországon a devizahitelezés? Szeretném, ha ez a jogi felelõsségrevonás megállapításával foglalkozó bizottság foglalkozna azzal is, hogy 2001-ben miért volt olyan jegybankelnöke Magyarországnak, aki még abban az álomban ringatta magát, hogy erõs forintot csinál, és ezáltal már 2004 környékén mi majd az Európai Unió tagállamai között tudjuk magunkat az eurózónát, tehát mint fizetõvalutát tekintve is. Ezáltal sem megtévesztésnek, sem pedig becsapásnak nem tekintem azt, hogy józan paraszti ésszel az ember ha kap egy hitelkonstrukciót, és megnézi, akkor láthatja, hogy abban a helyzetben, akkor és ott melyiknek mennyi volt a havi törlesztése. Ezért felelõsségre vonni a hitelfelvevõket, hogy õk így döntöttek, meggyõzõdésem, hogy eléggé leegyszerûsített válasz lenne.
De folytassuk tovább a felvetést, hiszen az is kulcskérdés, hogy miért vesznek föl az emberek hitelt. Lázár képviselõ úr, frakcióvezetõ úr nagyon világosan megfogalmazta - és egyetértek vele -, hogy az a ma 30-40 éves korosztálya Magyarországnak, amely hitt abban az elmúlt tíz évben, hogy számára megnyílik egy olyan lehetõség, amelyet azt megelõzõen a saját fiatalkorában elképzelhetetlennek tartott, hogy saját családot alapíthat, még ha hitelbõl is, de lakást tud vásárolni, és el tudja indítani a közös életüket.
Magyarán volt egy remény a jövõben, hogy õk képesek ezért megtenni mindent. Ez a remény foszlott 2008 szeptember-októberében semmivé: beköszöntött a válság. Ebben persze bizonyos értelemben meg lehet majd vitatni, hogy kinek mekkora felelõssége van, mennyire védte meg vagy nem védte meg. Meggyõzõdésem, hogy az elõzõ kormányok a pénzügyi tárgyú törvényeknél, az etikai kódexnél és azoknál a gazdasági döntéseknél pontosan azt vették figyelembe, hogy egyszerre, egyidejûleg a magyar állam, a hitelfelvevõ és a pénzügyi rendszer stabilitása is megmaradjon. Tudom, hogy ez hihetetlen nehéz. Nehéz összerakni, hogy egy ilyen háromoldalú rendszer ellentétes érdekeit hogyan és miképpen lehet összehangolni, de világossá kell tenni, hogy ez az igazi kihívása egy elõterjesztésnek, ez az igazi kihívása a kormányzatnak.
Kettõ. Ha jól emlékszem, egyetlenegy becsapott fideszes polgármester sincs itt a parlamentben. Egyetlenegy olyan fideszes polgármester sincs, aki ne lett volna a birtokában annak, hogy õ milyen várost vezet, milyen hiteleket vesz föl, hogyan adósítja el a városát, még akkor is, ha ez a fránya kormány az elõzõ - nem a jelenlegire gondolok - éppen a normatívát így vagy úgy szabja. Miért nem tetszettek forinthitelt fölvenni? Miért nem tetszettek euróban felvenni a hitelt? Miért kellett svájci frankban fölvenni? Ha most azt mondják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, és ezt mind az elmúlt 8 év okozta?!
Elnézést kérek önöktõl, de azért ha már oda akarják rakni azt, hogy mivel kellene foglalkozni, akkor föl kellene tenni azt a kérdést is - már többször föltettük az Országgyûlésben -, hogy meg akarják-e vizsgálni, hogy hogyan és miképpen alakult az önkormányzatok kötvénykibocsátása és hitelállománya. Mert csodákat lehetne látni, hogy ez hogyan és miképpen alakult az elmúlt négy évben.
Na, de térjünk vissza arra, hogy hogyan és miképpen néz ki ez a harmadik mentõcsomag. Tudják, ha már két mentõcsomag elsüllyedt, akkor jöhet a harmadik. Tehát az a probléma, hogy az elsõ kettõ is ott van még a levegõben, csak senki nem tudja, hogy mire való. Épp azt kérdeztem a folyosón a kollégáktól, hogy valaki látta-e azt az 50 millió forintból elindított kampányt, ami eredetileg arról szól, hogy gyûjtõszámla... (Néhány mobiltelefon megcsörren.)