Valószínûleg arra sem hívta fel senki külön egyébként a hitelfelvevõk figyelmét, hogy mindezeken túlmenõen nem elegendõ az, hogy a devizahiteleknek magukban óriási árfolyamkockázatuk van, nem elegendõ az, hogy minden kockázatot a hitelt nyújtók, tehát a bankok és a pénzintézetek a hitelfelvevõk, azaz a magyar családok számára hárítanak át, ezenkívül ráadásul az akkoriban aláírt szerzõdésekkel ezt egyoldalú szerzõdésmódosítás keretében is megtehették a magyar bankok. Tisztelt képviselõtársaim, ez bizonyos értelemben Európában is egyedülálló. Ily módon, ekkora kockázatot egyoldalú szerzõdésmódosítással, minden kockázati elem áthárításával, azt gondolom, nincs olyan európai uniós tagállam, ahol ezt a hitelezési gyakorlatot folytatni lehetett volna.

Tisztelt Képviselõtársaim! Ennek megfelelõen szükség van arra, hogy ezt a helyzetet kezelni lehessen, az ezzel kapcsolatos problémát feloldani lehessen. Azt gondolom, hogy az Országgyûlés az elmúlt egy évben e téren egyáltalán nem volt tétlen. Gondoljunk bele abba, hogy alig több mint egy évvel ezelõtt, amikor szembesültünk a problémával, az Országgyûlés máris elkezdett foglalkozni azzal, hogy az Országgyûlés elé került - pontosan tavaly szeptemberben - az a törvényjavaslat, amely magával hozta az egyoldalú szerzõdésmódosítás tilalmát; az Országgyûlés elé került az a törvényjavaslat, amely a középárfolyam kötelezõ alkalmazását írta elõ a devizahitelek esetében. És szintén az Országgyûlés elõtt volt az a törvényjavaslat, amely egyébként a kamatemelés tilalmát hozta magával.

Mindezeken túlmenõen természetesen további lépésekre is szükség van. Ezek közül a lépések közül talán a következõ az az árfolyamgátról szóló törvényjavaslat volt, amely a szabályozott törlesztõrészleteket tudja elhozni a legtöbb devizahiteles család számára. Kiszûri azt a kockázatot, amit az elmúlt években oly gyakran tapasztalhattak, hogy nem elegendõ, hogy az árfolyam tartós növekedésébõl törlesztõrészlet-növekedés származik, ráadásul még az árfolyam hektikus mozgása éven belül is kiszámíthatatlanná teszi a törlesztõrészleteket. Azok, akik élnek az árfolyamgát lehetõségével, kiszámítható törlesztõrészletet kapnak, pontosan kiszámíthatják, hogy egyébként mennyit kell fizetni januárban, mennyit decemberben, hogyan alakul éven belül és a következõ három évben a törlesztõrészlet nagysága. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pontosan azért, mert a hitelt felvevõk túlnyomó részét megtévesztették és becsapták, ne kellene megnyitni a lehetõséget az elõtt, hogy ebbõl az elõnytelen szerzõdésbõl, ebbõl az elõnytelen konstrukcióból a hitelfelvevõ kiléphessen; természetesen úgy, hogy a kockázat egy részét önnönmaga vállalja.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy az a törvényjavaslat, ami elõttünk fekszik, pontosan errõl szól. A kedvezményes végtörlesztés lehetõsége biztosítja azt, hogy a kockázat egy részét a hitelfelvevõ vállalja, más részét a bank vállalja, és ezzel egyébként ki tud lépni a szerzõdõ fél ebbõl a konstrukcióból 180 forintos svájcifrank-árfolyam, 250 forintos euróárfolyam, illetve 2 forintos jenárfolyam mellett. Az a törvényjavaslat, ami elénk került, pontosan ezt írja körbe.

Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném, hogy mielõtt arról beszélnénk, hogy ezt hogyan is teszi meg a törvényjavaslat, azelõtt talán azt is érintenénk, hogy egészen pontosan milyen körrõl beszélünk. Ugye azokról beszélünk, akik devizahitelt vettek fel, akármilyen felhasználásra, lévén, hogy ez lehetett lakáscélú vagy akár szabad felhasználású devizahitel is, viszont annak fedezetét lakóingatlanon telepített jelzálog biztosítja; ez több mint egymillió család, több mint egymillió ember Magyarországon. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez a kör élhet az elõbbiekben említett végtörlesztés lehetõségével. Azt is tudnunk kell, hogy ezen belül több mint 80 százaléka ezeknek a hiteleknek alapvetõen 10 millió forint alatti hitel. Azt is tudnunk kell, hogy a maradék 20 százalék nagy része is egyébként a 10 és 30 millió forint közötti kategóriába esik, és 30 millió fölött gyakorlatilag körülbelül 38-40 ezer magyar családnak van egyébként devizaalapú jelzáloghitele.

Tudniuk kell, hogy az elmúlt hetekben - természetesen a bejelentés óta és a miniszterelnök úr által megerõsített bejelentés óta - több olyan orgánum is volt, amelyik elvégzett ezzel kapcsolatban spontán közvélemény-kutatásokat az érintett hitelfelvevõk között. Ebbõl egyértelmûen az derül ki, hogy a hitelfelvevõk jelentõs részben megpróbálnak élni a végtörlesztés lehetõségével, és ugyanezekbõl a számokból - akár ha a portfolio.hu-ra utalok - az is egyértelmûen kiderül, hogy itt nincs különbség aközött, hogy valaki mekkora összegû hitelt vett fel. Aki kis összegû hitelt vett fel, az is megpróbálja mozgósítani a családi erõforrásokat, vagy megpróbál forinthitelhez jutni annak érdekében, hogy ebbõl a számára kétségkívül nagy kockázatot jelentõ és rendkívül elõnytelen szerzõdésbõl ki tudjon lépni.

(17.50)

Azt gondolom, hogy ezek között éppúgy lesznek kisemberek, mint nem kisemberek. Minden kétséget kizáróan a magyar társadalom elõbb említett széles rétegébõl, tehát az egymillió családból sokan próbálnak meg majd élni a végtörlesztés lehetõségével. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy hányan, de ezek számát a legpesszimistább elõrejelzések is legalább 150 ezer emberre vagy 150 ezer családra teszik, és ebbõl a szempontból még a más típusú megközelítések is azt mondják, hogy akár ennek a két-háromszorosa is lehet azon magyar családok száma, ahol a végtörlesztés lehetõségével élni kívánnak.

Ebbõl én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat Magyarországon minden család számára nyit egy lehetõséget. Ezzel a lehetõséggel õk élhetnek, õk dönthetik el, hogy megfelelõ-e számukra ez a konstrukció, a forinthitelre való áttérés, vagy éppen a családi erõforrások mozgósításával a végtörlesztés.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt kell néznünk, hogy erre milyen módon nyitunk lehetõséget ebben a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat gyakorlatilag egyértelmûen egy idõponti határhoz köti a végtörlesztésre irányuló kérelem benyújtását. Ez a kérelmi határidõ ez év december 30-a. Azért december 30-a, mert december 31-e már egy szombati nap, és mint tudjuk, arra vonatkozóan külön beadási kérelmet nem írhatnánk elõ, mert az akkor már átkerülne a következõ évre. Tisztelt Képviselõtársaim! Ez azt jelenti, hogy a törvény elfogadásától kezdve több mint három hónapon keresztül gyakorlatilag megnyílik az ilyen kérelem beadásának lehetõsége.

És amennyiben a gazdasági bizottság ma benyújtott módosítóját elfogadja a tisztelt Ház, amit én elõterjesztõként támogatok, akkor az is egyértelmûen szabályozva lesz, hogy mennyi idõ alatt lehet mindezt teljesíteni. Tehát a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül mind a bank köteles a végtörlesztést elõkészíteni, illetve a hitelt felvevõ, a végtörleszteni szándékozó is 60 napon belül köteles a hitel törlesztését elvégezni.

Ez egy tiszta helyzetet jelent a magyar bankrendszer számára is, mert ez azt jelenti, hogy mire májusban az ez évi mérlegek lezárásra kerülnek, teljesen egyértelmû lesz, hogy hányan éltek a végtörlesztés lehetõségével, és annak a bankrendszer számára milyen költsége van. A másik oldalról egyértelmû helyzetet jelent abból a szempontból is, hogy a hitelfelvevõ pontosan tudja, mennyi idõ alatt kell az esetleg ehhez kapcsolódó forrásokat mozgósítani, hogyan és milyen körülmények között lehet a végtörlesztés lehetõségével élni.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy ezen túlmenõen más korlátot ebbe a törvényjavaslatba beiktatni nem érdemes, eltekintve attól, hogy spekulációs célra mindezt ne lehessen felhasználni. Ezért mondtuk azt ki, hogy a törvényjavaslat célja, hogy azokat célozza meg a kedvezményes végtörlesztéssel, akik egyébként 180 forintos frankárfolyam, 250 forintos euróárfolyam, illetve 2 forintos japánjen-árfolyam alatt vették fel a devizahitelüket. Akik mindezt efölött tették meg, azokat nemcsak azért nem érdemes, mert akkor õk most itt kicsit vagy többet nyernének rajta, hanem már csak azért sem, mert mikorra az árfolyam ezek fölé az értékek fölé mozdult, addigra már egy olyan idõszakról lehetett beszélni, amikor a hitelfelvevõk tisztában voltak a lehetséges kockázattal. Akkor már mindenki tudta, 2009-ben például, hogy egyébként devizában felvenni hitelt komoly kockázatot hordoz magában. Ez, én azt gondolom, 2008. szeptember 30-a, az egyértelmûen kirobbanó devizaválság elõtt a magyar családok széles köre számára egyáltalán nem volt ismert.

Külön parlamenti vizsgálatnak kell azt tisztáznia, hogy kik és milyen felelõsséggel rendelkeznek azért, hogy Magyarországon nem léptették életbe azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, de akár még Horvátországban is léteztek és mûködtek. Ezt a felelõsséget nem itt és most kell tisztázni, erre van külön fórum, én azt gondolom. Érinthetjük ezt természetesen a vitában, de a felelõsség tisztázása szerintem a késõbbiekben egyértelmûen szükséges és fontos. Ma már azok a korlátozó feltételek, amelyekkel akkor lehetett volna élni, a magyar jogszabályokban rögzítve vannak, és azt gondolom, biztosítják azt, hogy még egyszer ez így Magyarországon ne tudjon elharapózni.

Tisztelt Képviselõtársaim! Maga a törvényjavaslat azt is biztosítja, hogy aki a végtörlesztéssel élni kíván, az ezt mindenféle költség nélkül tehesse meg, tehát számára a bankok semmilyen pluszköltséget, törlesztési díjat, egyebet ne tudjanak felszámítani. Amennyiben, és itt megint csak visszatérnék a gazdasági bizottság módosító indítványára, ha azt támogatni fogja a tisztelt Országgyûlés, akkor még ügynöki jutalékot sem lehet fölszámítani az esetleg így megkeresett és a hitel kiváltására szolgáló forinthitelek után. Erre még a hozzánk beérkezett észrevételek alapján külön gondoltunk, erre vonatkozó külön módosító indítványt elõkészítettünk.

Tisztelt Képviselõtársaim! A másik oldalról fontos ez a törvényjavaslat abban a tekintetben is, hogy rögzíti azt, hogy egyébként forintban felmerülõ költségeket csak forintban lehessen az ügyfél számára kiszámlázni. Ez az elmúlt évek gyakorlatában egyáltalán nem volt egyértelmû. Az elmúlt évek gyakorlatában a magas kamatokhoz sokszor olyan kezelési költségek társultak, amelyeket egyébként a bankok a magas árfolyamhoz kapcsolódóan már egy jóval nagyobb tõkerészlet után számítottak fel, indokolatlan, és mindenféle szempontból indokolatlan költségeket hárítva át a hitelfelvevõkre, a magyar családok túlnyomó többségére.

Végül, tisztelt képviselõtársaim, ugyanezen törvényjavaslat-csomaghoz tartozó, de már egy másik törvényjavaslat keretében foglalkozunk a hitelinformációs rendszer felállításával, vagyis gyakorlatilag a pozitív adóslista kérdésével. A negatív adóslista, az úgynevezett BAR-lista eddig is létezett.

Arról, hogy oda valaki fölkerül vagy sem, különösebben nem kérdezték meg a véleményét. Én azt gondolom, szükség van arra, hogy összeálljon egy olyan pozitív adóslista is, illetve egy olyan teljes körû hitelinformációs rendszer, amely tisztázza, hogy valakinek hitelfelvétel szempontjából milyen elõélete van.

Ez az elõélet természetesen, én azt gondolom, innentõl kezdve következményekhez is köthetõ. Eddig a bankok csak a BAR-listán szereplõkkel szemben érvényesítettek negatív következményeket. Ha létezik pozitív adóslista, akkor azt gondolom, csak az Országgyûlés szándékán múlik, hogy akár a következõ év tavaszán olyan szabályozást alkosson, amelyik lehetõvé teszi, hogy a pozitív adósok viszont kedvezményeket kaphassanak a saját hitelükbõl, amire eddig az elmúlt két-három-négy esztendõben Magyarországon példa soha nem volt. A magyar bank mindig büntette azt az ügyfelét, aki akár csak egy hónapot csúszott a törlesztéssel, kockázatosabb ügyfél lett, de soha nem kapott jutalmat senki, aki egyébként mindig precízen, pontosan fizette vissza hitelének kamatait, illetve törlesztõrészleteit.

Azt gondolom, hogy a központi hitelinformációs rendszer felállítása, a pozitív adóslista kérdése ezt tisztázza, és innentõl kezdve ez már csak a törvényalkotó szándéka, hogy fûzünk-e pozitív jogkövetkezményeket a késõbbiekben.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslatok mindegyike értékes és fontos is, mielõbbi elfogadásuk a magyar családok túlnyomó többségének érdeke. Ennek megfelelõen kérem a tisztelt képviselõház, illetve a tisztelt parlamenti képviselõk, mindegyik frakció támogatását, hogy ez a javaslat, ha lehet, akkor még ma a tisztelt Házban elfogadásra kerüljön. Értelemszerûen az általam elõbbiekben jegyzett módosító indítványok támogatását is kérném.

Itt jelzem, hogy a Koszorús képviselõ úr által beadott azon módosító indítványt is elõterjesztõként tudom támogatni, amelyik arról szól, hogy ha már központi hitelinformációs rendszerrõl beszélünk, akkor gyakorlatilag egy álljon fel, és az ehhez kapcsolódó technikai módosításokról, tehát hogy ne lehessen a késõbbiekben különféle hitelminõsítõk versenyérõl beszélni, ez legyen egy egyértelmû, mindenki számára egy bázisból kikerülõ pozitív, illetve negatív adóslista.

A másik oldalról pedig azt is szeretném jelezni, hogy szintén elõterjesztõként tudom támogatni azt a módosító indítványt, amelyet a KDNP képviselõcsoportja részérõl Aradszki László és Seszták Miklós képviselõtársaim jegyeztek, amely gyakorlatilag arról szól, hogy az elmúlt... (Tóbiás József: Aradszki András.) Aradszki András, elnézést kérek. (Tóbiás József: Nem csak a húszéveseké a világ. - Derültség.) Tóbiás képviselõtársam értékes megjegyzéseit figyelemmel kísérem. Majd én is ilyeneket fogok tenni akkor, amikor õ szól hozzá.

Tehát, tisztelt képviselõtársaim, azt gondolom, hogy ez a módosítás szintén fontos abban az értelemben, hogy megnyitja a végtörlesztés lehetõségét azok számára, akiknek a hitelét gyakorlatilag az elmúlt másfél-két hónapban mondták fel a bankok, azaz lehetõvé teszi azt, hogy ezek közül, aki akar a végtörlesztés lehetõségével élni, tudjon a következõ öt hónapban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Figyelemmel fogom követni a hozzászólásokat, és természetesen a végén majd reagálni is kívánok, elnök úr, a hozzászólások során elhangzottakra. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage