MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 10. pontjához szeretnék hozzászólni, mert egy meglehetõsen sajátos helyzet áll elõ, úgy tûnik. Hiszen az elmúlt esztendõk során Mohács és Ópusztaszer mellett harmadik történelmi emlékhelyként tartottuk számon 1983 óta Somogyvárt is. Ezért született az a módosító javaslat, amelyet Gelencsér Attila képviselõtársammal nyújtottunk be, amely szerint a nemzeti emlékhelyek sorába emelkedhessen Somogyvár is ugyanúgy, ahogy ez Moháccsal és Ópusztaszerrel történik.
Miért is született ez a javaslat? Mintegy 4 ezer esztendõvel ezelõtt, már a kora bronzkorban is éltek ott emberek, ezt az ott talált urnasírok bizonyítják.
(0.10)
Somogyvár az õsi magyar, ha úgy tetszik, pogány magyarság és a keresztény magyarság találkozási pontja, hiszen itt volt Koppány vezér szálláshelye, és az õ legyõzése után István királyunk templomot építtetett, és nem véletlenül építtette és alapíttatta Szent László király azt a monumentális bazilikát és kolostort, amelyben õt 1095-ben eltemették és amely a román stílusú, illetve a kora gótikus stílusú építészet remekmûve volt abban az idõben.
Somogyvár egy országnyi megye névadója, vám-, vásár- és hiteleshely volt, itt volt a megye elsõ levéltára, és a magyarságnak az Európához való tartozás, az európai kapcsolat egyik pontja is volt Szent László idejében, hiszen Franciaországból, Saint Gilles-bõl telepített bencés szerzeteseket László Somogyvárra, és egészen 1204-ig csak francia apátot választhattak maguk közül a szerzetesek. Tehát ha úgy tetszik, Európa iránti elkötelezettségünknek már akkor tanújelét adták az ott élõ emberek.
Én azt gondolom, hogy tekintettel a késõi órára is, különösebb indokolást a továbbiakban ehhez nem kívánunk és nem szükséges fûzni. Én arra kérem az államtitkár urat, illetve képviselõtársaimat, hogy ezt a módosító indítványt támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Halász János tapsol.)