TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselõcsoportja részérõl: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A mai napon, reggel 9 órakor a költségvetési bizottság elõtt képviselõi indítványra napirendet kellett volna kiegészítenünk. Ezt a napirendet kellett volna felvennünk a bizottság napirendjére.

A probléma ezzel csak az volt, hogy a napirend nem volt kész, fizikai valójában nem létezett. A költségvetési bizottság kormánypárti tagjai azonban minden lelkiismeret-furdalás és aggály nélkül vették napirendre a nem létezõ elõterjesztést, mondván, hogy az valamikor majd elkészül. Ezt a néhány gondolatot azért mondom el önöknek, mert ez mélyen rávilágít ennek az elõterjesztésnek a tartalmára és az értelmére is.

A költségvetési bizottságból a szocialista tagok kivonultak, mert így tiltakoztunk az ellen, hogy újra egy olyan elõterjesztés kerül elénk, amit tanulmányozni nem állt módunkban, és vélhetõen "jó gyakorlatához híven" a kormány változatlanul nem egyeztetett egyetlen társadalmi vagy gazdasági szereplõvel sem ennek az elõterjesztésnek a tárgyában.

Azért fontos ezt leszögezni, képviselõtársaim, mert bár dicséretre méltó az a szándék és igyekezet, amirõl Dancsó képviselõtársam beszélt, hogy van korrekciós szándék, hát ha valamiben korrekciós szándéknak kellene léteznie, akkor az az, hogy a tisztelt Ház úgy tárgyaljon meg elõterjesztéseket, hogy a képviselõknek megvan a lehetõségük arra, hogy tanulmányozzák azt, megvan a lehetõségük arra, hogy felkészüljenek a törvény tárgyalására, és megvan a lehetõségük arra a képviselõknek, hogy mindazokkal egyeztethessenek, akik érintettek ebben az elõterjesztésben, de másban is.

Ezért ha korrekcióról van szó, tisztelt Ház, azt szeretném javasolni a kormányoldal képviselõinek, hogy korrigálják, változtassák meg ezt a gyakorlatot, ami jelenleg honol a tisztelt Házban, hiszen a törvényben lévõ egyetlen határidõ sem indokolja azt, hogy ilyen késõi órán folytasson általános vitát a tisztelt Ház, és holnap befejezze a részletes vitát. Ennyit a megszületés körülményeirõl.

Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor ezt az elõterjesztést elolvastam, elõször az indoklás részét nyitottam ki, hogy kielégítsem azt a kíváncsiságomat, vajon a bejelentések már-már patetikus volta és az indoklás összhangban van-e egymással. Ugyanis mindannyian ismerjük a bejelentés körülményeit, hogyan állt ki a miniszterelnök úr és a tárca gazdája, és hogyan mondta el, hogy miért van szükség az adóemelésre és másra is.

Nos, tisztelt képviselõtársaim, a patetikus hangvételhez képest az indoklás meglehetõsen szikár. Nem beszél az elõterjesztés okairól, hogy miért kellett ennek az elõterjesztésnek a Ház elé kerülnie. Két dolog miatt nem beszél róla valószínûleg. Egyrészt azért, mert el akarja kerülni, hogy vita tárgya legyen az az ok, amely miatt elõttünk van ez a papír, tehát annak a gazdaságpolitikának a csõdje, ami miatt korrigálni kell ezt a költségvetést, a másik ok pedig az, hogy ne beszéljünk lehetõleg ennek a bizonyos 100 milliárdnak két nagy tételérõl, arról a 40-40 milliárdról, amirõl a tisztelt Ház képviselõi semmit nem tudnak. Azért lényeges mind a két mozzanat, mert mind a kettõnél tetten érhetõ ennek a kormányzatnak az a gazdasági csetlés-botlás sorozata, azok a balfogások, amelyek a gazdaságpolitikában megjelentek.

Jellemzõnek tartom, államtitkár úr, ne bántódjon meg érte, hogy az elõterjesztõ nem ül itt közöttünk. Annak a gazdaságpolitikának a markáns képviselõje, aki miatt a gazdasági növekedés ilyen, és aki ezt az elõterjesztést ezért jegyezte, nincs itt közöttünk, hogy megvédje ne csak az adóemelést, amelyet javasol, hanem megvédje azt a gazdaságpolitikát, amelyrõl való vitát mélységesen el akar kerülni az utóbbi idõben.

Ezért tehát ezt a vitát államtitkár úrnak kell lefolytatnia, mert bár nyilvánvalóan mindenki tudja és ismeri azokat a körülményeket, amelyek körülöttünk, Európában és az eurózónában vannak, mindenki ismeri a nehézségeket, amelyekkel az eurózóna küszködik, de hát azt állítani, hogy az eddig követett gazdaságpolitikai vonalvezetésnek nincsen köze ehhez a 100 milliárdos hiányhoz, enyhén szólva lódítás.

Már csak azért is, mert nemcsak a politikai ellenfeleik, köztük mi is, hanem közgazdászok, a szakma emberei is, közülük többen az önökhöz közel állók is azt mondják, hogy az a gazdaságpolitika, amely a növekedésre, a belsõ kínálat-kereslet serkentésére, a belsõ motorok - újra idézek - beindítására és egy töretlen exportra alapozódott, ez a gazdaságpolitika nincs, nem létezik, megbukott. Megbukott azért, mert az egykulcsos jövedelemadó nem teremtett olyan forrásokat, amelyeket az emberek elköltve élénkíthetnék a mi belsõ gazdaságunkat. A motorok nem gyúltak be a vállalkozásoknak adott igen-igen kérdéses társasági nyereségadó-kedvezménytõl, és úgy látszik, hogy azokkal a körülményekkel, amelyekre igaz, hogy pesszimista jóslattal, de számítani lehetett a világban, mármint hogy lesz majd visszaesés, hiszen azok az államok, amelyek a válságkezelés érdekében rengeteget költöttek, majd korrigálni akarnak, nos, ezekkel a körülményekkel számolni kellett és lehetett volna.

Nem gyõzöm eléggé ostorozni azt a gazdaságpolitikát, amely odáig juttatta ezt az országot, hogy jelenleg a növekedés ekkora, és ezért van elõttünk ez az elõterjesztés is. Azért szeretném ezt leszögezni, mert kizárólag a külsõ körülményekre hivatkozni, úgy gondolom, hogy nem fedi teljesen a valóságot.

Másfelõl pedig hadd hozzam szóba ezt a másik 40-40 milliárdot. Én ugyanúgy vagyok vele, hogy ennek a bizonyos adónövelésekbõl befolyó 10 milliárdnak a befolyása is a költségvetésbe kérdéses, de ez a 40-40 milliárd az, amirõl nem tudunk semmit. Azért nem tudunk semmit, mert azt mondta a bejelentések kapcsán a miniszterelnök és Matolcsy úr, hogy majd 40 milliárdos beszerzéseket a kormány, kormányzat, az állami szervezetek leállítanak. Melyek ezek? Milyen kárt szenved el a beszerzések elmaradása kapcsán a kormányzati szervezetek közössége, többsége? Benne vannak-e fejlesztések is esetleg? A leállítások nem kerülnek-e költségbe? Nincs-e valamilyen pénzügyi vonzatuk? Ez mind-mind kérdés, amely ugyan nem tárgya az elõterjesztésnek, de az indoklásnak ez a szikár volta ezeket természetesen elfedi, nem ad információt annak a parlamentnek, amely most dönthet 10 milliárd sorsáról ebben az évben, de nem tud 40 milliárdról.

Ugyanez a véleményem egyébként az úgynevezett áfabehajtás ügyében is. Hogy mitõl 600 milliárd a kintlévõség, azt már tudjuk, egy valamikori, valakitõl megrendelt tanulmány állít ilyeneket. De oké, rendben van, ha 600 milliárd forint áfa van kinn, akkor ez a szám most miért pont 40? Miért nem 20, 60, 100 vagy 600? Úgy látom, tisztelt államtitkár úr, hogy ezek a becslések arra vonatkoztak, hogy legyen legalább valami, ami kiadja a 100-at. 40 meg 40, meg 10 a magánnyugdíjpénztárak papírjainak hozamaiból, illetve osztalékából, és az elõttünk lévõ elõterjesztés majd kiadja ezt a 100-at, hogy újra Dancsó urat idézzem: hogy jelezzünk a világ felé.

Tisztelt Államtitkár Úr! A jelzésnek ez a módja nem túlságosan szerencsés. Annál is inkább, mert a pénteki és a mai napon jeleztünk a világnak, és sajnos a CDS-felárunk, a kockázati felárunk világosan mutatja, hogy a jelzés célba ért. Sajnos célba ért, folyományaként annak a kalandor gazdaságpolitikának, amelyet folytatnak, hazánk kockázatosabbá vált, és ez a jelzés, amelyet itt most ezzel az elõterjesztéssel, illetve a 100 milliárddal adunk, ezt ellensúlyozni nem tudja, nem fogja.

Beszéljünk egy kicsit az elõterjesztés tartalmáról! Azt az állítást, hogy nem fogunk adókat emelni, most elfelejthetjük az önök részérõl, hiszen egy adóemelési javaslat van elõttünk. De hadd világítsak rá ezeknek a javaslatoknak a belsõ következetlenségére, illetve nem is a javaslatok következetlenségére, az önök következetlenségeire. Önök még ez év nyarán is azt mondták, állították kormányszóvivõjük útján, hogy az üzemanyagok adójának, jövedéki adójának, áfájának emelése nem történik meg. Azt állították arra az igényünkre, hogy egy 400 forinthoz közeledõ üzemanyagárnál igazán illõ valamilyen kormányzati beavatkozás. Nos, ez az emelés itt van elõttünk. Itt van elõttünk tehát, bebizonyítva azt, hogy akkor nem mondtak igazat.

De önmagában a belsõ következetlenségek közé tartozik az is, hogy azt mondják, hogy a fuvarozókat egyébként meg segítjük, hiszen megpróbáljuk most ebben a javaslatban kibõvíteni az eddig 6 forint 50 filléres kedvezményüket. Államtitkár úr, nem segítik õket, mert ezt a kedvezményt már megette az áremelés. Az árak olyan mértékben emelkedtek a gázolaj esetében, hogy ezek a fuvarozók, akik használják ezt az áremelést, már annak a - hogy is mondjam csak - számlának az egyik oldalára írták, amely számlának a másik oldalán a kormány kompenzációja szerepel. Ez a kedvezmény számukra elveszett.

Ezért tehát azt gondolom, hogy az emelés kapcsán az õ viselkedésük lesz a kérdéses. Hiszen mint ahogy a kamionosok, ha megtehették, eddig máshol tankoltak, úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik használnak ilyet... - máshol tankoltak, államtitkár úr, meg kell õket kérdezni, megmondják, ha szépen kéri õket az ember, hiszen Romániában, Ukrajnában vagy máshol olcsóbb volt az olaj, zárójel bezárva. Azt gondolom, nem vették számba, hogy hogyan fognak ennek az emelésnek a kapcsán viselkedni azok, akik gázolajat használnak. Ezért tehát még ennek a 10 milliárdnak a befolyása is kérdéses.

Ugyanilyen következetlenség a dohányáruk, a cigaretta ügyében elkövetett csetlés-botlásuk. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a parlament kormánypárti oldala nem tudta ezelõtt, ha jól emlékszem, másfél hónappal, hogy hogyan került le a dohánynemûek adójának emelése a javaslatból, hogyan került ki, mi történt, ki volt az erõsebb lobbi, mi volt az oka ennek. Most, miután ilyen homályos körülmények között akkor nem emeltek - megvédték vajon kinek is az érdekeit akkor, a gyártókét? -, most hirtelen elénk kerül egy javaslat, amely az emelést tartalmazza. Úgy látom tehát, hogy a vélemények és az álláspontok hirtelen váltogatása nem nagyon szolgál arra, hogy azt a bizonyos bizalmat, amelyet Dancsó úr emlegetett, megszerezzék.

És persze ilyen következetlenségek közé tartozik az is, hogy míg egyfelõl éljen a szabad pálinkafõzés joga, másfelõl most azt mondják, hogy emeljük meg egyes szeszfajtáknak, elég soknak egyébként az adóját. Akkor hol itt a következetesség? És nem gondolnak arra, hogy mint ahogy a dohánynemûek esetében, úgy a szesz esetében az emberek meg fogják találni a kerülõ utat? Biztos, hogy befolyik ez a 10 milliárd? Biztos-e az, hogy valóban ennyivel fog gazdagodni a költségvetés?

Úgyhogy mindezen kérdéses ügyekben, a részletes vitában majd erre kitérve, beszélnünk kell egymással. Beszélnünk kell arról, hogy mi az oka ennek az elénk kerülõ javaslatnak, beszélnünk kell újfent a gazdaságpolitikájukról, ami katasztrofális, beszélnünk kell arról, hogy mi van a 100 milliárd hiányzó részeivel, hiszen ez elõl nem lehet kitérni, ezek épp olyan közpénzek, mint a költségvetésbe befolyó adók. És beszélnünk kell errõl a következetlenségrõl, amelyet itt jelen pillanatban látunk az önök álláspontjainak változásaiban: hol igen, hol nem, hol piros, hol kék, hol tetszik, hol nem.

A részletes vitában nagy valószínûséggel arra is ki lehet majd térni, hogy vajon számoltak-e, tisztelt államtitkár úr. Tehát van-e valamiféle becslés, számítás, hogy a költségvetésbe mennyi fog ebbõl befolyni ebben az évben és mennyi a következõ évben? Mert az a gyanúm - éppen azért, mert emberek fogyasztják ezeket a termékeket vagy használják el -, hogy az õ viselkedésük, a szokásaik meg fognak változni. Csak hogy ne beszéljek nagyon egyszerû dolgokról: felkészültek-e arra, hogy vajon a keleti határaink mentén - ahol voltak idõk, amikor tömkelegével érkezett - az illegális dohányáruval mi fog történni? Megtörtént-e a felkészülés arra, hogy kellõképpen legyen ellenõrzõ apparátus? Azért, mert az emberek szokásai változnak, ha valamilyen áremelést tapasztalnak, mégpedig ez az áremelés nem is lesz olyan kicsi.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy ez az elõterjesztés méltóbb lenne arra, mint hogy ilyen kései órán, mondjuk, 9 órakor tárgyalja meg a tisztelt Ház. Méltó lenne a figyelmére a társadalomnak, az embereknek, akikre önök oly sokszor hivatkoznak, és oly sokszor egyeztetnek formálisan. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A részletes vitában folytatjuk majd véleményünk kifejtését, remélhetõleg a módosító indítványok kapcsán, és ezek a módosító indítványok éppen az elõterjesztés oka és minõsége miatt számosak lesznek.