Erre nyilvánvalóan az elõzõ kormány prominenseinek kell választ adni, én azonban egy dologra mindenképpen szeretnék rávilágítani, ami, azt hiszem, a mai vitában több dologgal is összekapcsolható, nevezetesen, hogy mire költöttük 2008 õszén azt az összeget, amelyet a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól kellett felvenni az ország megsegítésére. Ennek az összegnek a nagy részét ugyanis arra kellett elköltenie az országnak, hogy megemelje az akkor rendkívül alacsony devizatartalékok szintjét, a 2008. szeptember 30-ai 17,4 milliárd euróról közel 35 milliárd euróra. Erre pedig pontosan azért volt szükség, hogy megsegítsük azt a magyar bankrendszert, amely 3-6-9 hónapos swapokkal finanszírozta a jelzáloghitelek túlnyomó részét, ezáltal a magas, rövid lejáratú kötelezettségek miatt óriási kockázata volt a magyar bankoknak. Akkor a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól fölvett hitelek nagy részét arra költötte, hogy a bankokat az esetleges leértékelõdéstõl és az ezzel együtt járó komoly veszteségtõl megkímélje.

Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt az összeget azóta is a magyar adófizetõk állják, fizetik. A magyar adófizetõk fizetik a kamatait, a magyar adófizetõk azok, akik ennek a törlesztésérõl is kell hogy majd gondoskodjanak.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy innentõl nyugodtan kimondhatjuk: 2008-ban, 2009-ben Magyarország, az akkori magyar kormány szolidáris volt a magyar bankrendszerrel, hogy a magyar bankrendszert ne érje nagyobb kár, mint ami akkor érhette volna.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy ezek után joggal várhatjuk el a szolidaritást abban a tekintetben, hogy viszont a magyar bankrendszer is legyen szolidáris akkor, amikor a devizahitelezés által keletkezett károk helyrehozataláról és az ország pénzügyi függetlenségének a megteremtésérõl beszélünk.

Tisztelt Képviselõtársaim! Ha megengedik, pontosan itt szeretnék kitérni arra, amit a miniszterelnök úr is, azt gondolom, világossá tett, hogy egy helyes gazdaságpolitikának a céljai nem értelmezhetõk csak és kizárólag a gazdaság viszonylatában. Mert természetesen egy helyes gazdaságpolitikának mindig célja, hogy az ország és a magyar állam pénzügyi függetlenségét megteremtse vagy éppenséggel megtartsa, egy helyes gazdaságpolitikának mindig célja, hogy ha nehéz helyzet van, akkor a magyar gazdaság visszaesését megállítsa, vagy éppenséggel, ha erre lehetõség van, a növekedést elindítsa. De a helyes gazdaságpolitika céljaihoz az is hozzátartozik, tisztelt képviselõtársaim, hogy nehéz idõkben megvédi az embereket az elszegényedéstõl, és javuló kilátások között pedig segíti a gyarapodásukat.

Itt szeretnék kitérni arra, hogy a ma nagyon sok kritikát kapott arányos adórendszer az elmúlt egy esztendõben pontosan e téren teljesítette a kötelességét. A magyar kormány 2010-ben, a választásokat követõen gyakorlatilag mindent megtett a magyar gazdaság fellendítése érdekében, illetve a kis- és középvállalkozások helyzetének javítása érdekében. Ne feledkezzünk el a társaságiadó-csökkentésrõl, ne feledkezzünk el a kisadók eltörlésérõl és az egyébként jelentõs mértékû bürokráciacsökkentõ lépésekrõl, amelyek pontosan a kis- és középvállalkozások terheit csökkentették. Ezzel párhuzamosan, tisztelt képviselõtársaim, 2011. január 1-jétõl az új arányos adórendszer azt a célt is szolgálta, hogy megállítsa a fogyasztás visszaesését Magyarországon. Ne felejtsük el, hogy azok kormányzása idején, akik ma fogyasztási boomot kérnek rajtunk számon, több mint két éven keresztül a fogyasztás gyakorlatilag hónapról hónapra, negyedévrõl negyedévre Magyarországon csökkenõ tendenciát mutatott. Ne felejtsük el, hogy azok, akik ma nagy gazdasági növekedést kérnek rajtunk számon, 2010-ben olyan országot hagytak ránk örökül, ahol 2009-ben a gazdasági teljesítmény közel 6 százalékkal csökkent, és amely országban 2010-ben olyan kilátások elébe kellett néznünk, hogy még a 2010-es költségvetés hivatalos tervezésekor önök is azt gondolták, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátása 2010-ben negatív lesz. Köszönhetõen az új kormány intézkedéseinek ezt sikerült pozitívba váltani, 2011-ben sem azon van a vita, hogy pozitív lesz-e vagy negatív, az egyértelmû, hogy pozitív, az a kérdés, hogy a mértéke mekkora lesz.

Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy egyébként az arányos adórendszer azon hatásai nélkül, amelyek pont a fogyasztás visszaesését próbálták megfékezni, ez nem sikerülhetett volna. És ne felejtsük el, hogy javuló kilátások idején viszont pontosan ez az adórendszer lesz az, amely ösztönöz a munkára, ösztönöz a többletteljesítményre, mert ha valaki több munkát vállal, több jövedelmet keres, akkor az arányos adórendszerrel arányosan többet is keres majd, és ez az igazságosság, amit ez az adórendszer megjelenít.

Köszönöm szépen a figyelmet, képviselõtársaim. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage