MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva államtitkár úr szavait, úgy látom, hogy a kincstári optimizmus eluralkodik az államigazgatás minden szintjén, és ez elég nagy baj, mert így a józanság is elveszik. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy a kormány mégiscsak tévúton jár, és ezt nemcsak mi gondoljuk így, az ellenzéki frakcióban, hanem szinte minden közgazdász, aki ebben a témában megszólalt, így gondolja.
Három fõ témáról szeretnék beszélni, az egyik a gazdaság, a második a társadalompolitika, a harmadik pedig a rend és biztonság, amit önök is zászlójukra tûztek. Egyetértek azzal a mondattal, hogy a matolcsyzmus megbukott, és értem, hogy önnek érvelnie kell emellett, de mégiscsak azt kell mondanunk, hogy ez a választott gazdaságpolitikai út egy tévút, ez dilettáns gazdaságpolitikát jelent. Több témát említettünk már, hogy nincs gazdasági növekedés, szinte nulla, a munkanélküliség nem csökkent - és talán ezeket a számadatokat is idézhetné államtitkár úr, amikor a munkanélküliségrõl beszél -, valóban a foglalkoztatás bõvült, de tegyük hozzá, hogy a szezonális hatások pont ezt az idõszakot érintették, és örülök annak, hogy úgy érzi, államtitkár úr, hogy már megelõztük Amerikát is, és ez mindenféleképpen pozitív.
De egy dolgot hadd idézzek önnek - csak hogy szóljon akkor a fõnökének is, államtitkár úr, legyen szíves -, hogy ma öntõl és a miniszterelnök úrtól is meghallgattuk, hogy a fogyasztás bõvítése tulajdonképpen nem is érdekes dolog. Akkor kellene szólnia a miniszter úrnak, mert õ a gazdasági bizottság mai ülésén arról beszélt - idézném szó szerint az õ mondatait -, hogy keresik a hazai kis- és középvállalkozások beruházási forrásait növelõ, illetve a külföldi, kínai, kelet-ázsiai tõkebevonási lehetõségeket. Növelni kell a fogyasztás bõvülésének lehetõségét, ezért a kormány véglegessé teszi az egykulcsos szja-rendszert, és segít az egymillió devizahiteles helyzetén is - jelentette ki ma Matolcsy úr a gazdasági bizottság ülésén.
Ráadásul egyetlenegy jelzésük, elõrejelzésük nem jött be. Jó lenne, hogyha adna egy eligazítást nekünk, államtitkár úr, hogy a Matolcsy úr által elõre bediktált 2 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak, vagy a minisztériumok által elõzõ nap kiszivárogtatott 1,7 százalékkal. Ön is közgazdász, én is az vagyok, mi pontosan tudjuk azt, hogy ez a 0,3 százalékos különbség jelentõs különbséget jelent a költségvetésben.
Épp ezért mondjuk azt, hogy radikális változásra van szükség, és akkor is erre van szükség, hogyha a miniszterelnök rögeszmésen ragaszkodik ehhez a tévedéséhez. A gazdaságpolitika fókuszába a munkahelyteremtést kell állítani, a gazdaság élénkítését, és itt támogatom azt, amit az LMP képviselõje elmondott, hogy igenis a zöldgazdaság irányában van értelme elindulni, és van értelme, lenne értelme számos olyan ágazatot megvizsgálni, ami a munkaintenzív ágazatok közé tartozik a magyar gazdaságban, ráadásul segítené a Magyarországon termelõ cégek piacrajutási lehetõségét és a foglalkoztatás bõvítését.
(15.10)
Emellett természetesen szükség van a progresszív adókulcs bevezetésére és a munkára rakódó járulékterhek csökkentésére is.
A társadalompolitikáról egy mondatot, kicsit visszautalva arra, amit ön mondott. Államtitkár Úr! Nagy baj van. És ezt szeretném határozottan visszautasítani, ön úgy fogalmazott egy idézetben, ha jól értettem, hogy azért jó ez az egykulcsos adó, mert a szorgalmasakat nem szabad büntetni.
Tisztelt Államtitkár Úr! A szorgalom nem fizetésfüggõ. Sajnos ma Magyarországon, Kelet-Magyarországon és sok helyütt az országban nagyon-nagyon-nagyon szorgalmas emberek vannak, napi 12-16 órát dolgoznak, és mégsem tudnak akár 100 ezer bruttó forintnál többet keresni egy hónapban. És vannak kevésbé szorgalmas emberek, akik pedig milliós fizetéseket tudnak hazavinni. Ezért ez a fajta társadalompolitikai felfogás pont rámutat annak lényegére, hogy miért kell változtatni ezen a kormányzati hozzáálláson, és miért kell jobban odafigyelni a szociális válságra, a 3,7 millió szegény emberre, és miért kell igazságos adórendszert bevezetni.
Önök arról beszélnek, hogy a foglalkoztatásban nagy elõrelépés lesz ez a 48 ezer forint. Egy különbség van, és ezt a matematikát csak el tudják még végezni, hogy a mi rendszerünkben tizenkétszer 28 500 forintot lehetett keresni ezzel, az ugye egy évben 340 ezer forintot jelent; az önök rendszerével meg kétszer 48 000 forintot, ami évi 96 ezer forint jövedelemre ad lehetõséget az embereknek. Szerintem a kettõ között hatalmas különbség van, éppen ezért mondjuk azt, hogy a másikra kellene odafigyelni.
A rend területén sem tettek túl sok mindent, elvettek a rendõrségtõl forrásokat, megalázták ezeket az embereket, és a munka törvénykönyvével pedig a biztonságot is meg akarják vonni a munkavállalóktól. Érdemes elolvasni azt a petíciót, amit a szakszervezetek átadtak az önök frakciójának is. Érdemes tanulmányozni, mert ez egy cselédtörvény, ezt így, ebben a formában nem szabad elfogadni. Ráadásul a munka becsületét sem tükrözi semmilyen formában sem.
És, államtitkár úr, továbbra is ajánlanám az együttmûködést és a párbeszéd lehetõségét. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kormány diktátumot hirdet, és ha valaki azzal nem ért egyet, akkor rögtön kihirdeti, hogy nem akarunk részt venni az ország jobbá tételében. Dehogynem! De ezt csak párbeszéd, társadalmi egyeztetés útján tartjuk elképzelhetõnek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)