HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tisztem, hogy egy ellenzéki képviselõ mondatait értelmezzem (Zaj, közbeszólások az MSZP részérõl: Akkor ne csináld!), nem is a demagóg szövegekre gondolok, hanem csak a demagógiába hajlóra. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ezért amikor elhangzott az elõbb az, hogy újabb és újabb programok hasonlítanak egy elõzõ kormány programjaihoz, csupán az a különbség a kettõ között, hogy az elõzõ kormány újabb és újabb programja mindig kioltotta az elõzõt, itt viszont egy megújulási program részérõl van szó. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Miniszterelnök úr beszéde valóban Magyarország megújításáról szólt. Ennek a megújításnak egy rendezett világ felé kell elmennie, ahol a normák érvényesülnek. Ez a célja minden területen. A válság kezelése része ennek a megújulásnak. Ha errõl beszélünk, akkor talán bevezetõként néhány költõi kérdést is feltehetünk, amelyek általános érvényûek, de ebben az esetben talán alkalmazhatók.

Mi a különbség egy korszakváltás, illetve a korszakon belül alkalmazott eszközök között? Nyilvánvaló, hogy egy korszakon belül kipróbált, jól bevált eszközöket kell alkalmazni, a korszakváltáshoz viszont egy olyan szemléletre van szükség, amely a jó kérdést képes feltenni, a helyes választ megadni, és bátor magatartás is szükséges, hogy ezt véghezvigyék. Ide már nem politikusok, hanem államférfi kell, mint ahogy, ha végignézzük a történelmi példákat, akár a nemzetközit, akár a magyart, azt látjuk, hogy a korszakváltásokon errõl volt szó. Csak címszavakban hadd utaljak erre, például a kommunista rendszer összeomlása kitermelte azokat a nagy ívû politikusokat - Reagan elnöknek nemrégen állítottunk itt szobrot -, akik képesek voltak átlátni a helyzetet, választ adni és végrehajtani. De megemlíthetnénk a kiegyezés korát, Deák Ferencéket, vagy a Trianon utáni helyzetet, de akár a rendszerváltás idõszakát is. És amikor így általánosságban beszélünk errõl és az államférfiúi erényekrõl, akkor mindenképpen a dolgok összefüggéseiben való szemlélését és a bátor lépéseket kell említenünk.

Ha a mai magyarországi megújulást nézzük, akkor két követelményt látunk. Az egyik a válság és ennek gyökere, az államadósság, a másik pedig az a húszéves megújulási vágy, amit eddig nem volt képes egyetlen kormány sem végrehajtani, éppen a meg nem felelõ többsége miatt.

A feladat világos, hiszen olyan államot kell teremtenünk, amely az eladósodás határáig képes felelõsséget vállalni, és ezen a kereten belül egy élhetõ világot teremteni. Természetes az is, hogy az elõzõ korszak képviselõi kézzel-lábbal tiltakoznak a megújulás ellen. Természetes az, hogy a berögzõdések felszámolása nagy energiát igényel, és ez egy olyan helyzetben, mint amiben mi vagyunk, a nagy rendszerek átalakításának lehetõsége és szüksége okán nagy ellenállást fog kiváltani. Az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás teljes átalakítása a magyarországi megújulásnak a részletkérdései. És amikor a válságra adott válaszról beszélünk, azt nem tehetjük meg ezeknek a nagy követelményeknek a teljesítése nélkül. A válasz egyúttal alkalmas a megújulásra és ezeknek a rendszereknek a megújítására.

Fontosnak tartom azt, hogy kihangsúlyozzam: az élet minden területén ugyanazoknak a normáknak az érvényesülésére van szükség, a bankrendszer mûködésében éppúgy, mint a szociális rendszernél vagy a kormány azon intézkedéseiben, amelyekrõl most szó volt, a kamat plafonjának meghatározásáról, a rezsiplafon meghatározásáról vagy az otthonvédelem minden más kérdésérõl.

Nagy öröm volt hallani azt, hogy az élõsködõktõl meg kívánja szabadítani a kormány a társadalmat, azoktól az élõsködõktõl, akik akár uzsorásként, törvényellenesen, akár a törvény mögé bújva próbálják meg a magyar társadalomból és annak tagjaiból a saját hasznukat növelni.

És amikor a bankrendszerrõl beszélünk, akkor ki kell mondanunk azt, hogy természetesen bankokra szükség van, de hozzá kell tenni rögtön azt, hogy a bankok mûködésében is ugyanezekre a normákra van szükség, mint a társadalom egésze és az egyén életében is.

Egy apró megjegyzés a bankok mûködésével kapcsolatban, hiszen azt látjuk, hogy sok problémát tudunk felfedezni; mindnyájan tudunk történeteket mondani. De gondoljunk bele abba, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlan értékét a bankok határozzák meg, és amikor értékesítik a bedõlt hitelesek ingatlanját, akkor jóval ez alatt az általuk meghatározott érték alatt értékesítik, és ezzel kisemmizik azt az adóst, aki úgyis nehéz helyzetben van.

Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondolom, hogy mindaz, amit a miniszterelnök úr megfogalmazott, valóban egy olyan program, ami a nagy megújulás része, és a válságra adott válasz egyúttal lehetõséget biztosít számunkra, hogy azokat a hosszú ideje aktuális programokat végrehajtsuk, amelyekre most adódott lehetõség, a helyzet miatt is és a parlamenti többség miatt is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage