Elõször is szeretném minden magyar ember tudomására hozni, hogy a kormány és én személy szerint is tudatában vagyunk a helyzet súlyosságának. Tudom, hogy sok embert tölt el aggodalommal, sõt félelemmel az euróválság újabb támadása. Pesszimista elemzõi jóslatok, korábban elképzelhetetlen árfolyamok, egekbe szökõ törlesztõrészletek - errõl szólnak az utóbbi hetek hírei. Tudom, hogy sokan vannak ma Magyarországon, akik veszélyben érzik a megélhetésüket, veszélyben érzik a munkájukat, az otthonukat, veszélyben érzik mindennapi biztonságukat. Azt is tudom, hogy mindenki régóta várja közös ügyeink jobbra fordulását, most pedig azzal kell számolnunk, hogy az euróválság újabb viharokat kavar, és így nekünk is újabb veszélyekkel kell szembenéznünk.

Azt üzenem minden magyar embernek, hogy senki ne veszítse el a reményt, mert le fogjuk gyõzni ezt a válságot is. Mi, magyarok még épp idejében változtattunk, és elindultunk a kifelé vezetõ úton: mi idén már két lépésben csökkentettük az államadósságot, ami minden veszély legfõbb forrása. Nem fogunk megtorpanni: véghezvisszük Magyarország megújítását; nem fogjuk hagyni, hogy a válság legyõzzön minket, mi fogjuk inkább legyõzni a válságot, mert soha nem adjuk fel azt a célunkat, hogy Magyarországon munkából tisztességgel meg lehet élni, és hogy a magyarok végre maguk és ne mások hasznára dolgozzanak. Mi már elég erõsek vagyunk ahhoz, hogy álljuk a sarat. Magyarországnak ma olyan kormánya van - és remélem, olyan parlamentje is -, amely kiáll minden magyar emberért, bárkivel és bármivel szemben kiáll a magyar érdekekért. Nem fogom hagyni, hogy a válság árát vagy a múlt hibáit bárki is a magyar emberekre hárítsa át. Aki arra spekulál, hogy a magyarokat tönkretegye, a magyar emberek kárára gazdagodjon, annak annyit mondunk: ez nem fog sikerülni senkinek. Rossz lóra tesznek, akik Magyarország ellen akarnak tenni, mert a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani.

Tisztelt Képviselõtársaim! Az elkövetkezõ nehéz hónapokban különösen fontos lesz, hogy minden egyes javaslatunkkal és döntésünkkel azt mondjuk a magyar embereknek: nem vagytok egyedül, az Országgyûlésben is kiállunk értetek.

Európa bajban van, komoly bajban, ezen nincs mit szépíteni. A baj fõ oka az európai országok rettenetes eladósodása, sõt a legtöbb országban ma is tovább nõ az államadósság. Mindez nagy baj az adott országoknak, de érdekében áll egyes spekuláns csoportoknak, akik ezeket az országokat adósságban tartják; ez okozza az euró válságát. Európa tehát nagy bajban van, de ugyanez most Magyarországról nem mondható el: nálunk ebben az évben nem nõtt, hanem csökkent az államadósság, miután két lépésben jelentõs mértékben visszafizetjük hiteleinket; az alkotmányosan kitûzött adósságcél egynegyede így már idén teljesült. Ezzel a teljesítménnyel majdnem egyedül vagyunk Európában; úgy tûnik, csak a svédek adóssága csökkenhet ebben az évben még rajtunk kívül.

A mostani, újra fellángoló válság számunkra ennek megfelelõen egyszerre jelent veszélyeket és lehetõségeket. A veszélyek jelentõsek, komolyan kell vennünk õket, de ugyanilyen jelentõsek a lehetõségek is. Nevezzük meg a legfontosabb veszélyeket!

Elsõ helyen kell említeni a devizahitelesek helyzetét, akiknek az otthona került veszélybe az euróválság miatt. Az õ helyzetüket a kiszámíthatatlanság, a váratlanul magas terhek elviselhetetlenné teszik. Hiába terveztek, hiába számoltak, az élet minden számítást felülírt számukra, és ma olyan helyzetben vannak, amelyre nem lehetett felkészülni, és amelyet épp ezért a legtöbben ma már nem is tudnak kezelni.

Másodszor: veszély fenyegeti a munkahelyeket és a vállalkozásokat is, mert az euróválsággal rossz üzleti hangulat jár együtt, amely elmaradó beruházásokhoz vezethet.

Harmadszor: lehet tartani az árak, elsõsorban az energiaárak és ennek nyomán a rezsiköltségek ugrásszerû emelkedésétõl is.

Negyedszer: ilyenkor fokozottan kell tartani az uzsorásoktól, akikhez a nehéz idõkben egyre többen fordulnak segítségért, és akik igyekeznek minden lehetséges és törvénysértõ módon kihasználni a helyzetet.

Végezetül ötödször: fel kell készülnünk a forint elleni, külföldrõl érkezõ spekulatív támadásokra is, aminek következtében az árfolyamok szokatlanul élénken változhatnak.

Ezután engedjék meg, hogy számba vegyem a legfontosabb lehetõségeket, amelyek a jelenlegi helyzetbõl számunkra kiolvashatók. Elsõ helyen a legfõbb lehetõséget abban látom, hogy gyorsíthatunk a megújulás folyamatán, és így komoly elõnyre tehetünk szert más országokkal szemben, és ezért hamarabb emelkedhetünk az erõsebb országok közé.

(13.20)

Gyorsíthatunk, mert válsághelyzetben könnyebben dönthetünk le régi tabukat, amelyek eddig visszafogták a megújulást, könnyebben változtathatunk meg korábban érinthetetlennek vélt régi, rossz szokásokat és szabályokat, merészebben állhatunk elõ új megoldásokkal, amelyek felülírják a régi koordináta-rendszereket és régi reflexeket.

Másodszor: az euróválság idõszakában a világban is hatalmas átrendezõdést látunk, és ebben a folyamatban lehetõségünk van új együttmûködések kiépítésére és új szövetségek megkötésére.

Harmadszor: most itt van a lehetõségünk arra, hogy egy nemzeti gazdasági rendszer alapjait megteremtsük. A hazai pálya elõnyeit élvezõ magyar vállalkozások az euróválság során több lehetõséghez juthatnak megfelelõ politika esetén, és jobb pozíciókat foglalhatnak el a versenyben.

Negyedszer: most, amikor látjuk, hogy mekkora bajt csinált a nyakló nélküli eladósodás, sokkal szélesebb egyetértéssel tudunk hozzáfogni az adósság lefaragásához, ezzel is biztosítva az adósságcsökkentõ program sikerét.

Végül ötödször: mi, magyarok különösen jók vagyunk abban, hogy baj esetén összefogva segítsük egymást - elég, ha csak a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésre gondolunk. Ami kicsiben ilyen jól megy, azt tudjuk majd az euróválság idején nagyban is követni, ezért fogunk a nehéz idõkre azzal válaszolni, hogy új nemzeti szolidaritási rendszert teremtünk.

Összefoglalva tehát: a lehetõség az, hogy felgyorsítsuk Magyarország teljes átszervezését, eközben pedig el kell hárítanunk minden veszélyt, amely a megújulás útjáról a csõdbe vezetõ görög útra térítene minket.

Tisztelt Képviselõtársaim! A lehetõségek kihasználása nyilvánvalóan és elsõsorban a kormány feladata lesz. Az emberek okkal és joggal várják a kormánytól, hogy kezdeményezzen, legyenek új elképzelései, terjesszen elõ formabontó megoldásokat. A parlamentnek ugyanakkor a veszélyek elhárítása az elsõdleges kötelessége. Ki mástól várnák az emberek, hogy megvédjék õket, mint választott képviselõiktõl? Most, a jelenlegi helyzetben valóban a veszélyek elhárítása a legsürgetõbb.

A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyûlési csoportja a múlt héten több javaslatot is tett a veszélyek kezelésére. Ezeket a javaslatokat a kormány kiegészítette, és egy országvédelmi tervbe rendezte össze. Az országvédelmi tervet pedig összehangolta a szociális konzultáció során az emberek egyetértését kiérdemelt intézkedésekkel.

Tisztelt Ház! Az országvédelmi terv hat fejezetbõl áll. Ezek alapján azt javaslom a tisztelt Országgyûlésnek, hogy a következõ hat területen hozzunk védelmi döntéseket. Elõször is az uzsora elleni fellépés kérdése: kevés kegyetlenebb dolgot tudunk elképzelni, mint amikor bûnözõk arra szakosodnak, arra hoznak létre bûnszervezetet, hogy a bajban lévõket, a különösképpen védteleneket, a legszegényebbeket maradék értékeiktõl is megfosszák és menekülésre kényszerítsék. Ma Magyarország egyes területein ez a fajta bûnözési mód a hétköznapi élet része. Amíg ez így van, addig a szegények megsegítésére és a családok felemelésére irányuló erõfeszítéseink rendre kudarcot fognak vallani. Eltökéltek vagyunk tehát abban, hogy minden életerõs magyar embernek munkalehetõséget és ezért jövedelmet kínáljunk, mert meggyõzõdésünk, hogy a felemelkedés egyetlen útja a becsületes munkával elérhetõ gyarapodás. Azonban ebben a képletben nincs helye olyan élõsködõ bûnözõknek, akik ezeket a jövedelmeket erõszakkal elveszik a családoktól. A rendõri munka és a büntetõjog minden eszközét felhasználva zéró toleranciát és hajtóvadászatot hirdetünk az uzsorás bûnözõk ellen.

Javaslom, hogy módosítsuk a Btk.-t a hatékonyabb fellépés érdekében. Javaslom, hogy törvényben állítsunk korlátot a kölcsönszerzõdések magas kamatai elé. Azt javaslom, hogy Magyarországon 30 százalékos úgynevezett THM fölött egész egyszerûen ne lehessen hitelt nyújtani. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Javaslom továbbá, hogy a készpénz alapú segélyezés arányát csökkentsük, a természetbeni segélyezés arányát pedig növeljük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A második terület a maximált rezsi kérdése. Önök is tudják, hogy az energiahordozók árai tartósan magasak. Sokat fizetnek a magyar emberek szinte minden közmûért, villanyért, gázért, vízért, csatornáért. Sok család a lehetõsége határán áll, így ha a havi számlák összege tovább nõ, akkor összerogyhatnak a teher alatt.

A közszolgáltatásokat végzõ cégeket azonban privatizálták. Így közérdek helyett magánérdekek érvényesülnek. Az állam szerepe meggyengült, monopóliumok és kartellek jöttek létre, amelyek óriási extraprofitokat tesznek zsebre. Elsõ lépésben a hatósági árkörbe bevontuk a villanyáramot, a gázt és a távhõt. Azt javaslom, hogy a központi ármegállapítást vezessük be a szemét, a víz és a csatornadíjak esetében is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az elõterjesztést el fogjuk készíteni. Kérem, támogassák a javaslatot.

A harmadik terület a stabilitási törvény kérdése. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hiába gazdálkodik immár ésszerûen az ország, hiába küzdünk sikerrel az adósság ellen, ha maradnak olyan területek, ahol a hiány újratermelheti az adósságot. Ezért terjesztünk a Ház elé egy olyan kétharmados törvényt, amely rögzíti a nyugdíjrendszer, az egészségügyi kassza, az adórendszer és az önkormányzatok összehangolt mûködési rendjét.

Negyedszer, tisztelt hölgyeim és uraim, az otthonvédelmi akciótervrõl szeretnék beszélni. Szeretném felidézni, szeretném, ha önök felidéznék emlékezetükben azokat a lépéseket, amelyeket korábban tettünk annak érdekében, hogy a családok megvédhessék az otthonaikat. Bizonyára emlékeznek rá, hogy elõször is megvédtük azokat, akik már nem voltak képesek fizetni a devizahiteleiket, moratóriumot rendeltünk el az ingatlanok árverezésére, és ezzel meggátoltuk, hogy a devizahitel-tartozás miatt bárki feje fölül is elárverezzék a tetõt, bárki is utcára kerüljön. A moratóriumot késõbb olyan biztonsági fékekkel oldottuk fel, ami mellett lehetõséget vélünk felfedezni arra, hogy a kormány megakadályozza, hogy a kilakoltatott családok utcára kerüljenek.

A második lépésünkben azoknak nyújtottunk segítséget, akik tudnak ugyan fizetni, de már nem bírják el a közben egekbe szökött svájcifrank-árfolyamot, és a Bankszövetséggel kötött megállapodás keretében lehetõséget adtunk számukra, hogy hiteleiket idõben meghosszabbítva éljenek az úgynevezett árfolyamgáttal, ezzel havi törlesztésüket 15-20 ezer forinttal csökkenthetik, és több évre lélegzethez juthatnak.

Most harmadik lépésként itt a lehetõség, hogy azoknak segítsen az állam, akik képesek lennének forintban visszafizetni a devizahitelüket, de nem viselik el a mostani magas svájcifrank-árfolyamot. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz erre nézve javaslatokat tett a múlt hét végén. A frakciók a következõt javasolták: otthonvédelmi akciótervben rögzítsük a korábban már megállapított devizaárfolyamokat, 180 forint a svájci frankra, 250 az euróra és 2 forint a jenre, és most ezeken az árfolyamokon tegyük lehetõvé a fennálló devizahitelek forintban történõ egyösszegû visszafizetését.

(13.30)

Azt is hozzátették még, hogy a bank semmilyen külön költséget ne számíthasson fel az átváltással és egyösszegû visszafizetéssel kapcsolatban. A kormány - eleget téve a frakciók kérésének - megvizsgálta ennek a lehetõségét. A vizsgálat eredménye a következõ: valójában teher- és kockázatmegosztásról van szó. Mint mindannyian tudják, átlagosan 155-160 forintos árfolyamon vették fel svájci frankban a hiteleiket azok, akik ehhez az eszközhöz nyúltak. Ez a javaslat tehát, amelyet a két frakció elõterjesztett, azt jelentené, hogy 180 forintig a hitelt felvevõ viseli az árfolyamkockázatot, 180 forint fölött pedig a bank köteles azt viselni.

Megvizsgáltuk, ez vajon nem ingatja-e meg a pénzügyi rendszert. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a külföldi tulajdonú bankok mögött ott állnak az anyabankjaik; az OTP és az FHB mögött pedig ott áll a magyar állam - efelõl ne legyen senkinek sem kétsége. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megvizsgáltuk, vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt. Azt találtuk, hogy a mostani döntéstõl függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben, sõt úgy tûnik, egyes bankoknál a vezetõk jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése.

Megvizsgáltuk a jogi helyzetet is: azt találtuk, hogy a magyar jog lehetõséget teremt arra, hogy az Országgyûlés beavatkozzon a korábban kötött jelzálogszerzõdésekbe, és törvénnyel módosítsa azokat.

Várható ugyanakkor, hogy nemzetközi szervezetek nemzetközi fórumokon megtámadnak bennünket, miként tették a bankadó és az úgynevezett multiadó esetében is. Erre azt tudom csak mondani, hogy kedvezõtlen ítéletek esetén megfelelõ válaszintézkedésekkel fogunk reagálni. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Végezetül azt javasoljuk, hogy a Fidesz és a kereszténydemokrata frakció javaslata mellett már további, a pénzintézeti rendszert terhelõ lépéseket a végátváltással, a végtörlesztéssel összefüggésben ne terjesszenek elõ. Ez azt jelenti: a végtörlesztésen túl ne írjanak elõ kötelezõ, forintra történõ átváltást, és ne írjanak elõ kötelezõ forinthitelnyújtást sem, mert ez úgyis megindul magától, állami kényszer nélkül is. Ezekkel a kitételekkel megvalósíthatónak minõsítjük a Fidesz és a kereszténydemokraták kezdeményezését, a döntést azonban az Országgyûlésnek kell meghoznia.

Ezen túl azonban - a két frakció kezdeményezésein túl - van még néhány javaslatunk a devizahitelezés ügyében. Az egyik javaslatunk úgy hangzik, hogy a forintban felmerült költségeket a jövõben csak forintban lehessen felszámolni, ezért javasoljuk, hogy változtassunk a bankok mai helytelen gyakorlatán, amikor a forintban felmerült banki költségeket is devizában terhelik rá ügyfeleikre. Jogszabályi módosítással mondjuk ki, hogy a devizahitellel kapcsolatos, forintban felmerült költségeket a bank kizárólag forintban terhelheti rá az ügyfélre. Javasoljuk továbbá azt is, hogy a banki kamatszámítást tegyük átláthatóvá, mert úgy tapasztaljuk, hogy a bankok a devizahitelek esetében ma átláthatatlan módon alakítják a kamatszinteket. Ez sérti az ügyfelek érdekeit, ezért javasoljuk, hogy vezessük be a devizahitelek átlátható, referenciahozamhoz kötött kamatmegállapítását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Végezetül azt javasoljuk, hogy szólítsuk fel a bankokat pozitív adóslisták felállítására, a devizahitellel rendelkezõk többsége ugyanis rendben fizeti tartozását; jogos kérésük, hogy rákerülhessenek egy olyan pozitív adóslistára, amely más banki kapcsolataikban világosan jelzi, hogy rendben fizetnek, nincs velük baj, hitelképesek. S megfontolásra javaslom a tisztelt Háznak azt is, hogy miután a bankok, helyesen, elindították saját, devizahiteleseket segítõ programjaikat, és ezek keretében - a bank és az adós együttes megállapodása alapján - sor kerülhet a tartozás egy részének elengedésére, hogy ebben az esetben, megváltoztatva a mai helyzetet, az ügyfélnek ne kelljen befizetnie az arányos 16 százalékos személyi jövedelemadót az elengedett tartozás után. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg azonban, hogy még egy szót szóljak a devizahitelezés magyarországi problémájáról. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezt a problémát, néhány pillantást kell vetnünk más országok gyakorlatára. Azt kell mondanom, hogy a régió összes többi országában, ahol lebegõ árfolyamrendszert mûködtetnek, Magyarország kivételével az elmúlt években mindenhol sor került a devizahitelek adminisztratív korlátozására. Mindenhol, kivéve Magyarországot, idõben felismerték, hogy a devizahitelezésbõl - különösen, ha az jelzálog-devizahitelezés - elõbb vagy utóbb óriási baj lett vagy baj lehet. Romániában például 2005-ben tartalékolási kötelezettséget írtak elõ, amelyet devizában kellett teljesíteni, és ezt fokozatosan 40 százalékra emelték. Romániában volt annyi eszük a vezetõknek, hogy a bankok fedezetlen devizahitel-állományát a saját tõke 300 százalékában maximalizálták. Ott volt annyi eszük a vezetõknek, hogy a portfólióminõsítés rendszerét is átalakították, és a jó minõsítésbe csak azok a devizahitelek kerülhettek, amelyeknél az ügyfél jövedelme is a hitel devizanemében jött létre; ha nem, akkor a rosszabb besorolású hitelhez sorolták az ilyen kihelyezéseket.

Ausztriában erõteljes felügyeleti eszközöket alkalmaztak, külön belsõ szabályozásokat készítettek, mennyiségi limiteket állítottak fel, külön ügyfél-minõsítési rendszert vezettettek be, folyamatosan értékelni kellett a devizaállomány értékét, és évente egyszer a bankoknak stressztesztet kellett elvégezniük. Lengyelországban amint növekedni kezdett a devizaállomány, azonnal korlátozó intézkedéseket vezettek be. Az induló havi törlesztõrészlet nem lehetett több az adós havi jövedelmének 42 százalékánál, a banknak elõször zlotyalapú hitelt kellett felajánlania kötelezõen az ügyfélnek, és amennyiben az ügyfél mégis a devizahitel mellett döntött, akkor a banknak be kellett mutatnia, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyam a hitelt felvevõ számára kedvezõtlenül fog drámaian megváltozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon kívül minden országban képesek voltak az országok vezetõi arra, hogy ezt a veszélyt idõben elhárítsák. Magyarországon azonban ebbõl semmi sem valósult meg. Sõt belelovalták, belecsalták az embereket a devizahitelezés rendszerébe. Ezért úgy látom, hogy indokolt annak kivizsgálása, hogy mindez milyen érdekeket szolgált, és kit terhel a felelõsség azért, hogy Magyarországon elmaradtak azok az intézkedések, amelyeket minden más szomszédos ország életbe léptetett. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Az országvédelmi terv következõ fejezete a pénzügyi védelmi terv, ez a következõ döntéseket és javaslatokat tartalmazza. Javaslom, hogy októberben és novemberben fizessük vissza az Európai Unió és az IMF felé fennálló lejáró tartozásunkat, úgy, hogy közben ennek fedezésére ne vegyünk fel újabb hitelt. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Javaslom, hogy ezen keresztül is, és más lépéseket is megtéve mérsékeljük az ország külsõ pénzügyi függését. Javaslom, hogy gátoljuk meg az államadósság újbóli felhalmozását, és ezért a 2012-es költségvetési hiányt 3 százalék alatt állapítsuk meg. Tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a mai pénzügyi helyzetben egy 2,8 százalékos költségvetési hiánynál nagyobb hiány esetén az államadósság automatikusan nõ, egy 2,8 százalékos hiánynál alacsonyabb éves hiány esetében az államadósság automatikusan csökken.

Tájékoztatom továbbá a tisztelt Házat arról, hogy Magyarország fordított adózási rendszert fog bevezetni a mezõgazdasági termékek körében. Az erre vonatkozó tervet az elõírt rend szerint eljuttattuk az Európai Unióhoz, és megkezdtük a konzultációkat Brüsszellel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)

Tájékoztatom a Tisztelt Házat, hogy Magyarország kéri Brüsszel jóváhagyását egy új, 35 százalékos luxus-forgalmiadókulcs bevezetéséhez is.

A pénzügyi védelmi terv részeként több jogszabály megváltoztatását is kezdeményezzük elsõsorban az adózás területén, annak érdekében, hogy a gazdasági visszaéléseket és a gazdasági bûncselekményeket megelõzhessük. Ezért a jövõben, azt javasoljuk, akinek a cége jelentõs adótartozással szûnt meg, ne alapíthasson újabb céget, azaz ne kaphasson adószámot. (Taps a kormánypártok soraiban. - Nyakó István: Szegény Kaya Ibrahim!) Javaslom, hogy adószám-felfüggesztés helyett adószámtörlésre kerüljön sor a jövõben. Javaslom, hogy egyes gazdasági események adóhatósági vizsgálata úgy is megtörténhessen, hogy az nem teremt ellenõrzéssel lezárt idõszakot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az országvédelmi terv következõ fejezete a Start-munkaprogram. A válság fellángolásával létrejött új helyzetben különösen igaz, hogy Magyarországnak minden munkáskézre szüksége van. Továbbra is szilárdan valljuk, hogy szegénységbõl, reménytelenségbõl egyedül a munka és a munkával elõteremtett gyarapodás biztosíthatja a felemelkedést. Ennek megfelelõen munkát kínálunk mindenkinek, aki munkaképes. 2011-ben próbaprogramokat indítottunk, amelyeket siker esetén 2012-ben tömegessé terjesztünk, elsõsorban a mezõgazdaságban, az energiatermelésben és az országos nagyberuházásoknál. Jól tudjuk, hogy a számoknál ténylegesen jóval többen végeznek valamilyen munkát Magyarországon, elsõsorban a feketegazdaságban. A megújuló Magyarországon azonban nincs helye a feketealkalmazásnak, mindenkinek el kell tudnia számolni a munkaidejével. Ha nem veszi fel a munkát a számára felkínált helyen, nem kaphat az államtól pénzt. Csak így, csak ezzel a szigorral tudjuk a rendkívül makacs feketemunkát és a nem kevésbé elterjedt munkanélküliséget felszámolni.

Tisztelt Képviselõtársaim! Összességében tehát azt mondhatom, bármennyi akadályt is látunk még magunk elõtt tornyosulni, nem torpanhatunk meg. Mindennek, valamennyi eddig elvégzett munkánknak akkor és csak akkor van értelme, ha befejezzük, ha végigvisszük Magyarország megújítását. Ezért vissza kell verni minden olyan támadást, amely a görög útra sodorhatná Magyarországot. Meg kell védenünk az embereket, keményen ki kell állnunk a magyar megoldások mellett, folytatni kell az adósságcsökkentést, a munkahelyteremtést és a vállalkozások élénkítését minden eszközzel és minél gyorsabban; és véletlenül sem elbizonytalanodni vagy megtorpanni, mert ez vezet a görög útra, a bukás útjára.

Ha lesz erõnk egyszerre dacolni a veszélyekkel, ugyanakkor kihasználva lehetõségeinket gyorsítani az ország határozott átszervezését, akkor nemcsak hogy legyõzzük a válságot, de azon kevesek közé fogunk tartozni, akik jóval erõsebben kerülnek ki belõle, mint elõtte voltak. Kérem, nézzünk szét a világban: bármerre fordítjuk a fejünket, azt látjuk, hogy gyakran a járt utat elhagyva keresik a nemzetek az új helyüket az új idõkben. Múlt héten például a világ legerõsebb államának vezetõje arról beszélt a kongresszus elõtt, hogy az ottani honatyáknak véget kell vetniük a cirkusznak, és tenniük kell valamit a gazdaság megsegítése érdekében, munkahelyteremtéssel, azzal, hogy újra a termelõmunka, a valódi értékteremtés kerüljön elõtérbe. Mindenhol - mindenhol! - kezdik érteni, hogy az elmúlt évtizedek nagy trükkjeinek végképp befellegzett. Mindenki megpróbálja a maga legjobb útját járni, és nem mások hamis tanácsait követni. Ahhoz, hogy legyõzzük a mostani euróválságot és a többi európai ország növekvõ eladósodottsága miatt a következõ években még ránk váró újabb kihívásokat, túl kell látnunk a válságkorszakon, és észre kell vennünk a mai folyamatokban a jövõ körvonalait, azét a jövõét, amelyben nemsokára élni fogunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Már most látszik, hogy a nemzetközi intézmények súlya rohamosan csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan a nemzetek jelentõsége növekszik. A történelem most azt a lehetõséget kínálja, hogy erõs nemzetet építsünk, hogy megépítsük a XXI. századi magyar nemzetet. Valójában csak ez lehet a magyarok jó válasza a válságra, csak ezzel tudunk majd nyerteseivé válni a következõ évtizedeknek. A képlet tehát egyszerû: tartani kell az irányt, de növelni kell a tempót. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, önöknek itt, az Országgyûlés falai között is rá kell lépniük a gázpedálra.

Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Magyarország védelmi terve arra vár, hogy önök megkezdjék vele a munkát. Csak a Magyar Országgyûlésen, minden itt ülõ képviselõn múlik, hogy milyen gyorsan juthat el a segítség az érintettekhez. A magyar emberek, akik megválasztották önöket, joggal várják el, hogy a választott képviselõik megvédjék õket a válság veszélyeitõl, és kiálljanak értük az elkövetkezõ idõszakban. Azt kérem tehát önöktõl, hogy mindenki tegye félre személyes ambícióit, tegye félre pártigényeit, és álljunk ki egységesen Magyarországért és a magyar emberekért.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage