*

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat koncepciójában nem tér el valójában a '89-es, jelenleg még hatályos számvevőszéki törvény filozófiájától, továbbra is egy hivatali típusú számvevőszéki intézményt vetít elénk, aminek alapvetően egyrészt egy őrszem, tanácsadó, másrészt egy auditáló funkciója van.

Előzetesen azt el tudom mondani, hogy a hatályos számvevőszéki törvényhez képest ennek a törvényjavaslatnak természetesen vannak pozitív irányai, vannak ebben pozitív elmozdulások. Gondolok itt egyrészt arra, hogy az önkormányzati cégeket immáron kicsit hatékonyabban és hathatósabban kívánja végre állami ellenőrzés alá vonni - gondolom, az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Van előremozdulás a számvevőszéki tevékenység nyilvánossága dolgában, a hatáskörök hatékonyságában. Nyilvánvalóan reagálni próbál az elmúlt pár év legalábbis ellentmondásos működési zavaraira, amikor gyakorlatilag egy tisztviselő főtitkár irányította átmenetileg a Számvevőszéket, és kifejezetten pozitívnak tekintjük azt, ahogy az intézkedési terv intézményét felemlíti a törvényjavaslat. Ezek azok, ahol van pozitív elmozdulás a hatályos törvényhez képest, ugyanakkor vannak általános jellegű kritikai észrevételeink.

Kezdem rögtön az előterjesztő személyével. Egy sarkalatos törvény esetében kiváltképpen fontos lenne az, hogy a Fidesz-KDNP-pártszövetség szakítson azzal a gyakorlattal, ami az elmúlt egy évet jellemezte, hogy nem a kormánynál készülnek el a törvényjavaslatok, hanem ilyen-olyan önálló képviselői indítványként vagy bizottsági indítványként - miként most is - kerülnek be a parlament elé. Ez egyrészt nem szolgálja a jogalkotás minőségét, de van egy ezzel legalábbis konkuráló, ha nem fontosabb szempont.

Akkor, amikor az alkotmányozó többség nem a kormányzati szervezetrendszeren belül készíti elő a jogszabályokat, egyrészt megsérti az általa elfogadott jogalkotási normákat, hiszen a kormánynak előírt kötelezettsége az alkotmány, az alaptörvény, illetve a jogalkotási törvény alapján ilyen törvényeket előkészíteni, másrészt - miként ezt sajnos most is látjuk - ezzel a technikával a Fidesz-KDNP a nemzeti együttműködés jegyében megkerüli a társadalmi egyeztetés intézményeit. Ez a törvényjavaslat is úgy került elénk, hiszen nem vonatkozik erre ilyen esetekben a társadalmi egyeztetési kötelezettség, hogy különböző érdekképviseletekkel, szereplőkkel, akik adott esetben különösen érintettek lehetnek egy ilyen szabályozás kapcsán, nem egyeztettek. Én szeretném nyomatékosan kérni a kormányzó pártszövetséget, hogy hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, hogy lényegi, sarkalatos törvényeket úgy tolnak be az Országgyűlés elé, hogy kisakkozzák a társadalmi egyeztetés intézményeit.

A törvényjavaslat kapcsán megemlíteném azt, ami nem tartozik persze szorosan a szabályozás tárgyához, de kénytelen vagyok a Számvevőszék kapcsán erről említést tenni: ez a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal intézménye. A hatályos törvény és az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán is jó néhány párhuzamosság észlelhető. Szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy az elmúlt egy évben a KEHI sajnálatos módon kicsit a rossz emlékű párt ökleként kezdett el tevékenykedni, olyan funkciókat lát el a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, amelyekre érzésem szerint semmiféle törvényes és alkotmányos felhatalmazása nincs, sőt sok esetben a KEHI gyakorlatilag kvázi Számvevőszékként ellenőriz például társadalmi szervezeteket a különböző állami támogatások felhasználása kapcsán. Ez elfogadhatatlan, hiszen pontosan azért van egy, a végrehajtó hatalomtól elválasztott, az Országgyűlés ellenőrző szerveként, az Országgyűlés csápjaként működő Számvevőszék, mert kifejezetten egészségtelen és szembemegy a fékek és ellensúlyok rendszerével, ha a kormány magának vindikálja azt a szerepet a KEHI-n keresztül, amit egyébként nagyon helyesen az alkotmány is és a leendő alaptörvény is az Országgyűlés szerveként működő Számvevőszéknek tart fenn.

A Lehet Más a Politika frakciója 28 módosító javaslatot nyújtott be ehhez a törvényjavaslathoz, és azt reméljük, hogy most itt az első, úgynevezett sarkalatos törvény kapcsán és a következő hónapokban is az eddigi nemzeti együttműködéstől eltérően egy valódi együttműködési szándék lesz megfigyelhető a kormányzó többség részéről, és egy érdemi vita keletkezik annak érdekében, hogy ha már az alaptörvény kapcsán nem törekedtek egy pártközi, illetve egy nagyon széles társadalmi egyetértésre, az egész országot és az egész alkotmányos berendezkedést szolgálná, ha a sarkalatos törvények tekintetében kifejezetten egy többpárti egyetértés irányába mozdulna el az alkotmányozó többség. Mi mindenesetre a szavazási magatartásunkat a módosító indítványok sorsától fogjuk függővé tenni.

Kritikáink egyik része az ÁSZ - mint a végrehajtó hatalmat ellenőrző országgyűlési szerv - függetlenségére, az ÁSZ vezetőinek, illetve apparátusának az immunitására vonatkozik. Szeretném megemlíteni, hogy már a jelenlegi ÁSZ-elnök, illetve elnökhelyettes megválasztása kapcsán tavaly nyáron Vágó Gábor képviselőtársammal előterjesztettünk egy ÁSZ-törvénymódosítást annak érdekében, hogy az Országgyűlés a számvevőszéki törvényben zárja ki, hogy a Számvevőszék vezetője lehessen olyan személy, aki a megelőző években párt vezető tisztségviselője, országgyűlési képviselő volt, és ami ennél még fontosabb, ne lehessen számvevőszéki vezető olyan személy, aki a megelőző, potenciálisan ellenőrzés alá kerülő időszakban önkormányzati vezető volt.

Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a jelenlegi számvevőszéki vezetők személyéről van szó, hanem egy elvről. Ha komolyan gondoljuk, hogy a Számvevőszéknek bőven lenne feladata és lett volna feladata az elmúlt húsz évben is, hogy a különböző önkormányzati visszásságokra, önkormányzati cégek körüli visszásságokra rámutasson, akkor az első és legfontosabb összeférhetetlenségi szabály, hogy az Állami Számvevőszék élén ne álljanak olyan személyek, akik által képviselt szervezetek visszamenőlegesen számvevőszéki vizsgálat alá kerülhetnek.

Szintén egy fontos függetlenségi szabály - jelzem, hogy ez nem csak az Állami Számvevőszék tekintetében fontos számunkra -, hogy ne lehessen újraválasztható a Számvevők vezetője, illetve helyettes vezetője. A Lehet Más a Politika az elmúlt egy évben az összes fontos közjogi intézmény tekintetében megtette ezt a javaslatot, megtettük a legfőbb ügyész, illetve a Gazdasági Versenyhivatal vezetői esetében is. Úgy gondoljuk, ez fontos lenne a függetlenség szempontjából, de azért is, mert a magyar közélet és a közjogi élet felfrissítése szempontjából kerülendő az az állapot, ami az elmúlt húsz évet jellemezte, hogy irdatlanul hosszú ideig töltenek be akár felső, akár középső szinten közjogi vezető pozíciót különböző személyek.

A második fontos szempont, amire módosító javaslatokat terjesztettünk elő, azt szolgálja, amit a költségvetési vitában tavaly decemberben is képviseltünk, hogy az Állami Számvevőszék legyen az állami antikorrupciós politika centruma. Mondom ezt azzal együtt, hogy helyesnek tartjuk, ez a törvényjavaslat koncepciójában nem tér el az eddigi számvevőszéki szabályozástól. Helyesnek tartjuk, hogy az Állami Számvevőszék nem kap hatósági funkciókat, illetve normaalkotó funkciót. Ezzel együtt kvázi tanácsadóként, őrszemként kiválóan betölthetné azt a feladatot, ami jelenleg Magyarországon ellátatlan, hogy az antikorrupciós politika középpontja legyen, ezzel mintegy serkentve is a megfelelő végrehajtó hatalmi funkciókat. Arra gondolunk, hogy más törvényekben meghatározott korrupciós hatástanulmányokat az Állami Számvevőszék gyűjthet, az Állami Számvevőszék kutatóintézete ezekből következtetéseket vonhat le, különböző törvényjavaslatoknál korrupciós kockázati hatáselemzéseket terjeszthetne a Ház elé, éves jelentésében pedig egy korrupciós jelentéssel is meglephetné a tisztelt Házat.

Arra gondolunk továbbá, hogy jó volna, ha bővülne azoknak a törvényeknek a köre, amelyekről az Állami Számvevőszék köteles véleményt mondani. Megdöbbentően szűk az a kör, amiről a törvényjavaslat rendelkezik. Minden olyan esetben - szeretném megjegyezni, hogy ez harmonizál az önök által elfogadott alaptörvény szellemével -, amikor állami vagyonról, közpénzekről van szó, az Állami Számvevőszék köteles véleményt mondani, az Országgyűlés pedig kifejezetten az Állami Számvevőszék véleményének meghallgatása után tárgyalhat meg ilyen törvényeket. Mire gondolok? Nem elég a költségvetési, illetve a számviteli, államháztartási törvényekről állami számvevőszéki jelentést meghallgatni, kifejezetten fontos, hogy amikor állami vagyonról, kizárólagos állami tulajdonjogokról, például a vadászati jogról tárgyal az Országgyűlés, ezt az Állami Számvevőszék véleményének az ismeretében tegye meg.

De továbbmegyek: amikor például az uniós támogatások felhasználásáról vagy kiemelt beruházási törvényről - remélhetőleg ennek a hatályon kívül helyezéséről - tárgyal az Országgyűlés, akkor szintén kötelező legyen kikérni az Állami Számvevőszék véleményét, csakúgy, mint egy koncessziós törvény módosításánál. Hangsúlyozom, önök az alaptörvényben - egyébként nagyon helyesen - végre megemlítik, bár garanciák nélkül a stratégiai nemzeti vagyon védelmét mint fontos alkotmányos célt, de ehhez kéne igazítani az Állami Számvevőszék funkcióit is.

Harmadrészt, miközben szükséges az, hogy az Állami Számvevőszék hatáskörei hatékonyabbak legyenek, arra is fontos figyelmeztetni az előterjesztőket, hogy ugyanakkor veszély rejlik abban is, ha az Állami Számvevőszék túlellenőriz. Mire gondolok? Arra, hogy bizonyos szervezeteket - viszonylag alacsony tőkeerejű és szervezettségű társadalmi szervezeteket vagy egyházi szervezeteket - pusztán azért, mert 1 százalékos adófelajánlásokból részesülnek, totális ellenőrzés alá von az Állami Számvevőszék. Ez egyrészt indokolatlan és alkotmányosan nehezen elfogadható jogkorlátozást jelent. Mi arra teszünk javaslatot, hogy az állami támogatás, a közvetett és közvetlen állami támogatás felhasználásának az irányában vizsgálhasson csak az Állami Számvevőszék. Másrészt a társadalmi szervezetek munkáját meg is béníthatja egy totális ellenőrzés; gondolok itt a KEHI tavaly nyáron elkezdett gyakorlatára. Harmadrészt az, hogy ilyen esetekben mindenféle adatnyilvántartáshoz hozzáférhet az Állami Számvevőszék, alkotmányosan egész egyszerűen elfogadhatatlan, mert nem felel meg a célhoz kötöttség követelményének. Gondolják végig, ha totális ellenőrzés alá vonnak egy egyházi szervezetet azért, mert 1 százalékos állami támogatásban részesült, akkor az Állami Számvevőszék birtokolhatja az egyházi szervezet teljes személyi nyilvántartását, illetve különleges adatokat. Ez nonszensz és teljességgel elfogadhatatlan!

Negyedrészt mi is úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi és az új törvényjavaslat szerint is előirányzott koncepción belül az Állami Számvevőszék hatásköreit szükséges komolyítani és hatékonyabbá tenni. Erről majd Vágó képviselőtársam fog részletesebben beszélni. Én csak egyetlenegy dolgot említenék meg: úgy gondoljuk, nem elég pusztán az alaptörvényben utalni rá, a számvevőszéki törvényben is meg kell emlékezni arról, hogy a Számvevőszék nem pusztán törvényességi ellenőrzést végez, hanem célszerűségi, gazdaságossági szempontból is ellenőriznie kell állami szervek és önkormányzati szervek munkáját.

Itt viszont behoznék még egy szempontot. Ma már nem elégséges a gazdaságossági, célszerűségi szempontot pusztán a hagyományos közgazdasági gondolkodás szerint érteni. Kifejezetten szükséges lenne, hogy amikor ilyen szempontokat vizsgál a Számvevőszék, akkor gondoljon a fenntarthatósági szempontokra, gondoljon arra, hogy a különböző közpénzeket az önkormányzatok és állami cégek úgy használják-e fel, hogy az a fenntarthatóságot, az élővilág épségét, környezetünk biztonságát is szolgálja-e, egyáltalán a közpénzek felhasználása olyan szemléletben történjen, hogy ezt a világot legalább olyan állapotban tudjuk átadni az utódainknak, ahogyan kaptuk.

Végezetül egy elég fontos eleme a módosító javaslatainknak az, ami a számvevőszéki munka nyilvánosságát tovább bővítené a javaslathoz képest. Arra gondolunk, hogy kifejezetten szükséges lenne a számvevőszéki megállapításokra tett észrevételek nyilvánosságát is biztosítani. Nem elég az, ha a jelentések nyilvánosságáról rendelkezik - egyébként nagyon helyesen - a törvényjavaslat, kifejezett közzétételi kötelezettséget kellene előírni a Számvevőszék honlapján, mert ez jelent garanciát. Illetve az önkormányzatok esetében nem elég megelégedni azzal, hogy az önkormányzatok számára tett jelentés nyilvános, a számvevőszéki törvényben is biztosítani kell, hogy a képviselő-testület tagjai, s ami még fontosabb, az érintett lakosság is megismerhesse a számvevőszéki megállapításokat. Mi szeretnénk előírni, hogy a számvevőszéki jelentéseket a helyben szokásos módon kötelező legyen közzétenni.

Végezetül még annyit mondanék, hogy itt vitatéma lehet a szabályozás szintje. Mi úgy gondoljuk, hogy minden olyan szabályt, aminek a fókuszában a számvevőszéki hatáskör, a számvevőszéki vizsgálatok következménye és nyilvánossága áll, ebben a sarkalatos törvényben kell elhelyezni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor technikailag lehet egy alkalmazható törvényt csinálni, viszont a törvényből maga a koncepció fájóan hiányozni fog. Most is egy kicsit azt látjuk, hogy miközben ebben a törvényjavaslatban vannak pozitív elmozdulások a hatályos törvényhez képest, egy világos koncepció nem nagyon látszik körvonalazódni.

Ha úgy gondoljuk, hogy egyes, kifejezetten a számvevőszéki munka eredményére fókuszáló javaslatokat majd különböző más jogszabályokban elhelyezünk, ettől nem lesz világos a koncepció, amelynek az lesz a fő problémája, hogy nem lesz világos a jogalkalmazók, az ellenőrzés alá vont szervezetek és a parlamenti képviselők számára sem, hogy egyébként mire való a Számvevőszék.

Mi azt gondoljuk, hogy a Számvevőszék mint az Országgyűlés ellenőrző szerve, alapvetően arra való, hogy az Országgyűlés munkáját segítve ellenőrizze a végrehajtó hatalmat, ellenőrizze azt, hogy egyébként a közpénzeket átlátható, gazdaságos és fenntartható módon költik-e el a különböző állami, önkormányzati szervek.