*

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom címét nem ismétlem meg. A Jobbik Magyarországért Mozgalom mezőgazdasági kabinetje az elmúlt hét péntekén közleményben hívta fel a kormány figyelmét a sok helyen százszázalékos fagykárt szenvedett gazdák gyors megsegítésére. Örvendetes, hogy a kormány közeli körökből meg is történt a gyors reagálás, ez számomra azt fejezi ki, hogy legalábbis a jobboldalon megvan a közös szándék, a nemzeti összefogás egy ilyen sajnálatos helyzet megoldására, mint a gazdákat ért súlyos kár.

Az nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági kárenyhítési alap forrásai nem lesznek elegendőek a szükségletekhez képest, hiszen a tavalyi év ezt világosan megmutatta, az idei betakarításokig még számos veszély leselkedik ugyanis a különböző kultúrákra. Kérjük a kormányt, hogy ne azzal a propagandakommunikációval fizesse ki a most fagykárt szenvedett gazdákat, hogy, idézem: "Tessék gyorsan rendezni a kárenyhítési alapba történő befizetéseiket, amelyhez a kormány ugyanannyit hozzátesz, és év végén, az összes kár felmérése után arányosan visszaosztja azt valamennyi, kárt szenvedett felé." Ez biztosan nem lesz elegendő; az ötödik éve természeti csapásokkal sújtott gazdák számára biztosan nem lesz elegendő ahhoz, hogy családjuk és további gazdálkodásuk minimális szükségleteit biztosítani tudják.

Tehát ebben az esetben is meg kell vizsgálnunk és át kell gondolnunk, hogy a hasonló esetek megnyugtató és tartós megoldásához megfelelő keretet biztosít-e a jelenlegi rendszer. Az előzetes válaszom az, hogy nem. A gazdálkodók, az élelmiszert előállítók felé irányuló teljes társadalmi szolidaritás kérdését kell ezzel kapcsolatban újragondolnunk. Racionális érvekkel mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a társadalom felismerje, hogy saját elemi érdeke a hazai mezőgazdaság és élelmiszer-ellátás biztonságos fenntartása. Ez nem egyedül a gazdák ügye. A mindenkori kormány kötelessége, hogy a hazai lehetőségeinkre építve biztosítsa az élelmiszer-ellátás biztonságát, és ne a kiszolgáltatottságunkat eredményező szabadkereskedelem kiszámíthatatlan játékára bízza azt.

Az élelmiszer-önrendelkezésünket akár az EU adta jelenlegi keretek között, akár hazai hatáskörben, de vissza kell szerezni, hogy a jelenlegi károkhoz hasonló helyzetben, a szubszidiaritás szépen hangzó EU-s elvét követve gyors segítséget kapjanak a károsultak. A közös agrárpolitika 2013 utáni prioritásait a Tanács magyar elnöklettel lezárta, és a Bizottság felé továbbította. Ebből már most látható, hogy az nem fogja biztosítani azokat a szükséges kereteket, amelyekről most beszélek. Számos olyan szempont kikerült ugyanis az anyagból, ami a társadalmi igazságosság és szolidaritás irányába jelentett volna előrelépést - például a kifizetések felső plafonjának a bevezetése a megagazdaságok esetében. Ez sem fog a magyar elnökség sikersztorijaként bevonulni az agrártörténelmünkbe.

Tudjuk és örömmel üdvözöljük, hogy folyik a társadalmi vitája egy hosszabb távú nemzeti vidékstratégiának, ugyanakkor megfelelő-e ez a tervezet a kérdés megnyugtató rendezéséhez? A válaszom szintén az, hogy a jelenlegi formájában semmiképpen. A tervezet ugyan igyekszik minden területet lefedni és mindenkinek egy kicsit ígérni, azonban kevesebb, de határozottabb prioritási sorrend több lenne. Beveszi például az élelmiszer-önrendelkezés kérdését a tervezet is, de a következő tétova módon fogalmaz arról, idézem: "Ösztönözzük az élelmiszer-önrendelkezés EU-szintű átgondolását."

Kedves Képviselőtársaim! Érezzük-e azt, hogy milyen messze van ez a tétova megfogalmazás a múlt héten fagykárt szenvedett gazdák gyors megsegítését biztosító keretektől? Remélem, hogy igen. Egyelőre tehát nincs okunk bízni az önmaga programjaihoz, nyilatkozataihoz és terveihez képest is időarányosan hátrányban lévő kormány gyorsaságában, de követjük a kárenyhítés folyamatát, és amennyiben az megfelelő és elégséges segítséget jelent a károsult gazdáknak, úgy a jelenlegi véleményünket újra fogjuk fogalmazni.