*

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kivételes és felemelő alkalom egy képviselő életében, hogy részt vehet hazája alaptörvényének a megalkotásában. Mi, a jelen lévő parlamenti képviselők valamennyien átérezzük ennek jelentőségét és felelősségét, megköszönve választóinknak, hogy felhatalmaztak a képviseletükre, amely megnyitja számunkra a lehetőséget nemzetünk új alaptörvényének megalkotására.

Wass Albert intelmét idézem: "Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok, s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben." Kérdezem: nem ez történt? Nem ez történik december 5-e nemzetárulóival? 2010, a szavazófülkék forradalma, nagy részüket kifújta az ország házából; most pedig a maradék kötelességszegéssel marad távol Magyarország legfontosabb, közös jövőnket meghatározó alaptörvényének megalkotásától.

A múlt bűneit, az árulást és most a képviselői eskü megszegését palástolni, magyarázni próbáló kifogások és a jogos közfelháborodást kiváltó, valamiféle alternatív Országgyűlésen való részvétel sokunk véleménye szerint az MSZP és a vele összenőni látszó LMP semmibe veszésének újabb állomásai.

A nemzetáruló szemlélet legerősebb fegyvere mindig a zűrzavarkeltés volt, az, hogy a nemzetet összetartó, legfontosabb alapvetéseinket is megkérdőjelezve, bizonytalanságot szüljön, sorvasztva ezzel a nemzeti öntudatot, a nemzeti összetartozást.

Ezért lehet az önmagukat e parlamenti vitából kirekesztők számára a parlamenti vita tárgya az is, hogyan hívjuk magunkat, mi hazánk neve. Az évtizedeken, évszázadokon át szájhagyomány útján terjedő, felbecsülhetetlen értékű előadók száján fennmaradó népmeséinkben és népdalainkban a nép bölcsessége, a nemzet öntudata ölt közérthető, megragadható formát. Hívjuk hát segítségül ezt a bölcseletet, ha a történelem- és a földrajzatlaszok betűinek: Magyarország, nem akarunk hinni. Néhány ismert, bizonyító erejű, különösen méltó népdalszöveget szeretnék ideidézni: "Elindultam szép hazámból, híres, szép Magyarországról..."; vagy: "Szülőanyám, te szép Magyarország, hogy ne lennék holtig igaz hozzád..."; vagy: "Magyarország az én hazám, itt nevelt fel apám, anyám; itt ringattak a bölcsőbe, e honnak szent ölébe."

De méltán ideidézhető egyik legismertebb szakrális énekünk, a régi magyar Himnusz visszatérő sorai is: "Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról!"

És végül, hogy a ma élő legarchaikusabb kultúrszigetünk bölcsessége is megerősíthessen bennünket: "Csángó magyar, csángó magyar, / Mivé lettél, csángó magyar. / Ágról szakadt madár te vagy, / Elvettetve, elfeledve. / Én Istenem, mi lesz velünk? / Gyermekeink, s mi elveszünk! / Melyet apáink őriztek, / Elpusztítják szép nyelvünket! / Halljuk, áll még Magyarország, / Úristenünk, te is megáldd! / Hogy rajtunk könyörüljenek, / Elveszni ne engedjenek. / Mert mi is magyarok vagyunk, / Még Ázsiából szakadtunk. / Úristen, sorsunkon segíts, / Csángó magyart el ne veszítsd!"

Népköltészetünk tanúsága szerint is helyes hát a zűrzavarkeltés ellenére is, hogy az új alaptörvény Alapvetés fejezete hazánk nevét Magyarországként állapítja meg, ahogyan helyes az is, hogy a csángók imént idézett imádsága is meghallgattatásra talált Magyarország új alaptörvényében.

Az új alaptörvény szerint Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, valamint többek között támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, és előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.

Wass Albert mondja: "Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik." Kívánom, erősítsen meg bennünket Magyarország új alaptörvénye, a jövő alaptörvénye.