*

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, elnök úr. Hasonlóan az előttem szólókhoz, szeretnék kitérni a mai napon én is a nemzeti hitvallásra, elhelyezni térben és időben az alapokmányunkat, elhelyezni térben és időben mindazt, amit ma gondolunk Magyarországról és a magyarságról. A mai napon sokan foglalkoztak azzal is, hogy távol maradnak az alkotmányozástól, többen is, de gondoljunk bele, hogy a távolmaradással csak egyetlenegy lehetőséget ragadhatnak meg, ha felszínen maradnak azok, akik nincsenek itt. A hitvallással kapcsolatban akinek volt lehetősége elolvasni, nem fogalmazott meg semmiféle kérdést azzal kapcsolatban, van-e rá szükség, hiszen tudjuk azt, hogy minden okmánynál, amelynek van bevezetője, a legfontosabb keret és vezérgondolat megfogalmazásra kerül.

Aki ma az országban vagy a nemzet bármelyik részén beszél az alkotmányról, az alaptörvényről, egy kérdést jogosan feltehet, megkérdezheti, hogy országban vagy nemzetben gondolkodik-e az új alaptörvény. Azt gondolom, van helye az új alaptörvényben ennek a kérdésnek, és azt is lehet világosan látni, hogy a nemzet gondolata és a nemzetben való gondolkodás egészében végigvonul az egész folyamaton.

Régi adóssága az Országgyűlésnek az alkotmány korrekciója és módosítása, hiszen tudjuk azt, hogy milyen régóta húzódik, és tudjuk azt, hogy nincsen semmilyen pontja sem, amelyet valamikor ne kifogásoltak volna. Az elmúlt években sokszor hozzányúltak az alkotmányhoz, és volt is néhány alkalommal segítségül az Országgyűlés, volt, amikor megvolt hozzá a kétharmados többség is.

De emlékezzünk vissza arra, amikor 1994-től '98-ig nem kettőharmad, hanem 72 százalék volt a kormányzó többségnek a birtokában, tehát megtehette volna, hogy mindazt, amit ma kifogásolunk és akkor már kifogásoltak, rendezi. Nem árulok el titkot, és azt gondolom, mindenkinek van erről véleménye, hasonló lehet az enyémhez is, és azt mondja ilyenkor, azért nem tette ezt, mert neki így volt jó, neki a káosz, a rendezetlen viszony volt az igazi, és lehetősége volt arra, hogy mindent, amit akkor akart, elérhesse.

Ne felejtkezzünk el arról, hogy azóta is többször próbált kivenni az Országgyűlés kezéből és lehetőségei közül olyan hatásköröket, amelyeket korábban csakis itt lehetett alkalmazni. Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy nem is olyan túlságosan régen az egész önkormányzati rendszert át akarták alakítani alkotmányon kívüli módszerekkel, és ne feledkezzünk el arról sem, hogy sokáig nem volt felügyelete, törvényességi felügyelete az önkormányzatoknak, mivelhogy nem volt rendezve a hivatalok sorsa.

A kifogások, amelyek érték az alkotmányt, elsősorban 1994 után erősödtek föl, és itt mindenképpen meg kell említeni azt a részt, amikor hozzákezdtek az állami vagyonnak az elherdálásához. A Horn-Kuncze-kormány időszakában, amikor Bokros Lajos volt a pénzügyminiszter, a magyar vagyonnak a 45 százalékát adták el kettő év alatt. Két éven belül okoztak olyan károkat Magyarországnak, amelyeket nem lehet kiheverni. Az imént Ékes képviselőtársam említette meg egyébként, és én is csatlakoznék hozzá: nincs olyan bűn Magyarországon, amely nagyobb lenne annál, mint hogy eladták az energiaszektort. Ettől nagyobb bűnt elkövetni nem is tudtak volna az ország lakosságával szemben. 1994-től '98-ig, mint ahogy mondtam is, megvolt minden lehetőség, de a káoszra szükség volt, a káoszban lehet uralkodni.

Amikor második alkalommal erősödtek a problémák és a gondok az alkotmánnyal, akkor az már 2004 volt, amikor puccsal leszedték a pályáról az akkori miniszterelnököt, és hoztak egy külsős embert, 197 vokssal ráültetve az ország nyakára. 197 vokssal lett valaki miniszterelnöke az országnak, és attól kezdődően számíthatjuk az újkori rombolás időszakát Magyarországon.

És ne felejtkezzünk el: alig múlt el néhány hónap, jött 2004. december 5-e; az a seb, amelyet megpróbáltunk orvosolni, és részben talán sikerült, az a seb soha nem gyógyul meg. Mert 2004 decemberében nemcsak egy sebet okoztunk az elszakadt magyarokban, hanem magunkban is egy olyan árkot ástunk, amelyet nem lehet talán sohasem betemetni. Lehet, hogy Magyarországon sokkal nehezebb lesz a megbékélés, mint magában a nemzetben. És ha a nemzetben a megbékélés és az újraegyesülés megtörténik, olyan energiák szabadulnak majd fel, amelyek talán tudják segíteni a mostani állapotok megváltozását. Az új alaptörvény nem fogja megengedni, hogy az ország életében vagy a nemzet életében legyen még egyszer ilyen tragédia, és véglegesen kimondja Trianon semmisségét.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a magyar állam megalakult, kimondták és véglegesítették Európában a helyünket, Európa közepén, a szívében. Szent István országa meghatározta a magyarság jövőjét. Az imádságunkkal kezdődő hitvallásunkban benne van minden világosan, az is, hogy a magyar nép és a magyar nemzet örökre elkötelezett híve a keresztény Európának. Benne van, mire vagyunk büszkék, benne van, hogy mit vallunk meg, és benne van minden, ami az ország és polgárai közötti viszonyt rendezi és rendezheti. Világossá teszi azt is, amit már többen fölhoztak ma: az állam jogfolytonossága nem más, mint maga a Szent Korona.

Emlékezzünk vissza, amikor elgondolkodunk a mi életünk dolgain, hogy meddig értünk el, és most hol vagyunk. Egy ilyen állapot talán a mostani alaptörvény elfogadása is: meg kell néznünk, mi a dolgunk a mai világban, mi a dolga velünk a Jóistennek, és nekünk, magyaroknak mi a dolgunk egyébként, mit akarunk a világban. Mint ahogy elhangzik a hitvallásban és le van írva: egy szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.

Tisztelt Országgyűlés! Sokféleképpen lehet értelmezni egy alkotmányt, egy alaptörvényt, de azt gondolom, hogy egynek mindenképpen ki kell emelkednie az értelmezési sorokból: akkor lehet értelmezni hasonlóképpen legalábbis, hogyha vannak olyan közös értékek, amelyeket nem lehet megmozgatni és nem lehet eltüntetni vagy meggyengíteni egy nemzet életében. Ki merem jelenteni, hogy vannak ilyenek, és sohasem tudták kilúgozni a magyar emberek fejéből: a keresztény vallás összetartó ereje, az emberi élet méltósága és tisztelete, a család mint a legfontosabb közösség védelme, az emberi teljesítmény, a munka elismerése, az állam és polgárainak együttműködésen alapuló közös cél- és jogharmóniája. Ez jelenti a magyar állam mindenkori alapjait, ezek határozzák meg az új magyar alaptörvényt, híven kifejezve azt, amit ma magyar ember a világban bárhol erről gondolhat.