MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden elismerésem a kitartásukért, habár elég furcsa ez a helyzet, hogy ilyen időpontban ennyien beszélünk erről az egyébként rendkívül fontos dologról. De nem zsörtölődöm tovább.

Az általános vitában mi is elmondtuk alapvetően a véleményünket erről az előterjesztésről, kitértünk ennek a szerkezeti sajátosságára, arra is, hogy felemás egy kicsikét ez a törvény, hiszen az egyik része tulajdonképpen támogatható, és azzal semmi problémánk nincs. Éppen ezért én is az első szakaszban kértem most szót. És három módosító indítványunk van tulajdonképpen, habár ezt tovább tagolja a javaslat.

Kezdem az egyszerűbbel. Azt javasoltuk, hogy a mostani előterjesztésben szereplő egymilliárd forint helyett kétmilliárd legyen az az összeg, ameddig a költségvetés kiegészíti az alap rendelkezésére álló forrást. Azért abban, kedves képviselőtársaim, van egy kis ernyedt feszültség, hogy láthatjuk, hogy a kedvezményezettek köre is bővül egyházakkal és nagyon sok más jogi személyiséggel és magánszeméllyel is, valamint a támogatandó tevékenységek köre is bővül. Ehhez képest ugyanúgy egymilliárd forint maradt ez az összeg, mint öt évvel ezelőtt. Nem kell itt most külön részleteznem, hogy akár ha csak az inflációt vesszük alapul, mennyiben mást jelent egymilliárd forint öt évvel ezelőtt, mint most. Tehát ezt nem értjük. A nagy lelkesedés mögött azért nem ártana látni azt is, hogy ténylegesen a forrásbővítéssel is segíteni kívánnak.

A másik két javaslatunk, amit Dorosz Dávid képviselőtársammal adtunk be, az, ha úgy tetszik, filozófiailag vagy szemléletét tekintve egyezséget képez. Ugyanis eddig annak lehettünk tanúi, hogy a határokon túli magyarok támogatása mindig egy elég neuralgikus pontja volt a magyar politikának. Leginkább térfoglaló háborúkat lehetett észlelni, és mi azt reméltük, hogy ennek a mostani felállásnak, értsd a kétharmados többségnek, meglesz az a lehetősége, hogy nagyvonalú legyen, és ezzel a párbajjal, ezzel az áldatlan szembenállással szakítani tud, és fölé tud emelkedni. Gyakorlatilag itt térfoglalásról volt szó az elmúlt időszakban. Mindenki arra törekedett, és joggal hányták ezt egymás szemére, hogy saját klientúrát akar odakint kiépíteni. Nem látjuk ebben az előterjesztésben a garanciáját, hogy ez a küzdelem megszűnni akarna.

Ezért éppen azt gondoljuk, hogy ha csak a látszatát is kerülni akarná az előterjesztő, akkor valóban elfogadta volna azt a módosító javaslatunkat, hogy 90 százalékban nyílt pályázat útján lehessen elnyerni a forrásokat. Nem értjük, hogy miért az elzárkózás ez elől a javaslat elől. Higgyék el nekem, hogy a legnagyobb jó szándék feltételezése mellett sem lehet kivédeni azokat a víziókat, gyanúsítgatásokat, vádakat, amelyek megkérdőjelezik az elosztás tárgyszerűséget, objektivitását és elfogulatlanságát. Hiszen tudjuk, hogy a pályázati rendszernek is vannak hiányosságai, vissza lehet azokkal is élni, de mégiscsak az egyik legjobb eszköz, hogy átláthatóvá tegyen döntési mechanizmusokat, főleg, amikor források odaítéléséről beszélünk.

A MÁÉRT értekezleten is láthattuk, hogy a legtöbb szembenállás, konfliktus a határokon túli magyar szervezetek között is éppen a források elosztása miatt keletkezik. Az előterjesztő ezt a helyzetet most még nemhogy javítaná, hanem tovább rombolja azzal, hogy gyakorlatilag ad absurdum, akár a támogatások egészét is egyéni elbírálás alapján odaítélheti. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka.

A másik javaslatunk pedig az volt, hogy a mi megítélésünk szerint a részvételnek és az átláthatóságnak a célját nem az szolgálja igazán, ha a miniszter egyszemélyi felelősségét egy szupertrióvá bővítjük, tehát osztjuk a miniszteri felelősséget. Nem ezt kell továbbtagolni és szétosztani, hanem mi azt gondoljuk, hogy az előkészítésbe kell minél több embert és minél több szervezetet bevonni. Ezért mi megmaradtunk a miniszteri felelősségnél, ő kérhető számon egyébként, őt lehet beszámoltatni a parlament előtt is. Nem ilyen szuperbizottságra van szükség, hanem arra, hogy a kollégiumok legyenek sokkal nagyobb számúak vagy jóval nagyobb számúak, ne egy kollégiumról beszéljünk, főleg úgy, hogy ez is kinevezéses alapon jön létre. Nevezze ki a miniszter egyébként, akár mind a három kollégiumot, vagy legyen több is akár, de nagyon fontos, hogy legyenek meg a szempontjai annak, hogy ezeknek a kollégiumoknak milyen legyen az összetétele.

(3.50)

Milyen arányban vegyenek részt a kollégiumokban a kormánytisztviselők, és milyen arányban képviseltesse magát ezekben a kollégiumokban a határokon túli magyarság? Ez a meghatározó, hiszen a döntés-előkészítésnek ez a fázisa lényeges abból a szempontból, hogy milyen vélemények artikulálódnak, milyen érdekek jelennek meg a döntés-előkészítésben.

Azt gondoljuk, hogy ha ez a két elem bekerült volna az előterjesztésbe, akkor támogathatóvá vált volna, akkor megteremtette volna annak az esélyét, hogy ez a fajta szpáhiszemlélet, ez a fajta klientúraépítés még a látszatok világából is eltűnjön, és végre egy normalizált, korrekt, átlátható rendszer alakuljon ki a határon túli magyarság támogatásában. Úgy látszik, ez önöknek nem volt igazán fontos, pedig jó lett volna, ha belátják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)