DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon örülök, hogy bizonyos közgazdasági megközelítést is próbál a Jobbik rakni a véleménye mellé, de javaslom, hogy a svéd modellt tanulmányozza jobban, mert a hozzászólásából az derült ki, hogy nem nagyon érti. Mi nem álltunk mellé, nem is fogunk mellé állni. Mi a 3 millió magán-nyugdíjpénztári tag mellé állunk, hogy az ő pénzük megmaradjon, és egy ilyen einstand eredményeként ne tűnjön el a Fidesz-kormányzat mohó költségvetés-feltöltési gerjedelmében.

Nagyon szépen beszéltek arról, hogy micsoda kényszer volt 1997-98-ban azokon a magán-nyugdíjpénztári tagokon, akiknek be kellett lépniük ebbe a rendszerbe. Ha tényleg ekkora erkölcsi felindultság jellemzi önöket, akkor miért nem szüntették meg '98-ban ezt a szigorúan a törvény hatálya által létrehozott rendszert, miért most, 2010-ben gondolják úgy, hogy meg kell szüntetni? Van egy nagyon kézenfekvő ok: akkor ez még egy lehetőség volt, most viszont ezt a lehetőséget, hogy azt a 3 milliárd forintot, ami összegyűlt (Pál Béla: 3000 milliárd!) - igen, 3000 milliárd, ez azért egy kicsit több, ez az éves GDP-nek több mint 10 százaléka -, realizálni akarják, más célra akarják felhasználni. Mi azt kérjük, hogy biztosítsák a valódi választás lehetőségét, hogy aki ma magán-nyugdíjpénztári tag, az vihesse át a magán-nyugdíjpénztári betétét egy önkéntes nyugdíjpénztárba is, ne csak az állam számára ajánlhassa fel.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)